Felkészülés a trumpi kereskedelmi háborúkra

Donald Trump amerikai elnök – ahogy a maoisták mondták egykor – papírtigrisnek nevezhető, vagy komolyan kell venni a fenyegetéseit? Ez a kérdés eléggé előtérbe került az észak-koreai atomprogram kapcsán. Trump igen könnyed hangvételű 12 napos ázsiai körútja után azonban a Koreai-félszigeten történő konfliktussal kapcsolatos félelmek valamelyest csökkentek.

Ugyanez a körút mégis felhívta a figyelmet egy újabb fenyegetésre, és a világnak minden oka megvan arra, hogy komolyan vegye. Elnökségének második évében Trump adminisztrációja várhatóan a külkereskedelemre fókuszál majd, ami azzal járhat együtt, hogy a kereskedelmi háborúk esélye jelentősen megnő.

Elnökségének első évében – a 2016-os választási kampányhoz hasonlóan – Trump gyakran kifogásolta más országok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát, ám alig tett valamit azért, hogy a szavakból tettek legyenek. Érthető, hogy konkrét döntéseket nem hozott ez ügyben. Trump ugyanis támaszkodik Kínára – az Egyesült Államok egyik legnagyobb kereskedelmi partnerére – az észak-koreai rezsimmel szembeni nyomásgyakorlásban, miközben az amerikai cégek erőteljesen lobbiznak azért, hogy az USA ne hozzon olyan döntést, amely akadályozhatja a külkereskedelmet.

Nem várható azonban, hogy sokáig tartana Trump önmérséklete. A külkereskedelem egyike azon kevés szakpolitikai területnek, ahol elmondható, hogy Trump határozott ideológiával rendelkezik. Ennek az ideológiának a logikája szerint a külkereskedelmi hiány a bizonyítéka annak, hogy más országok tisztességtelen gyakorlatot folytatnak, ezért ennek a kérdésnek a kezelése kemény és határozott lépéseket követel meg.

Továbbá Trump politikai érdeke azt kívánja, hogy biztosítsa a fő szavazóbázisától kapott támogatottságát. A Twitter után Trump legerősebb fegyvere a külkereskedelemmel kapcsolatos retorikája. Sosincs túl korán ahhoz, hogy elkezdjen készülni a 2020-as újraválasztására.

Mostanáig Trump kész volt a külkereskedelem kérdését visszatartani, amíg a Republikánus Párt tervezett adóreformja nem megy keresztül a kongresszuson. Nem akarja azt kockáztatni, hogy tönkretegye saját és pártja utolsó esélyét egy valódi törvényhozási győzelem elérésére. Amint az adózási kérdések lekerülnek a jogalkotás napirendjéről – különösen, ha az adóreform a republikánusok idén elvérzett egészségügyi reformtörekvéseihez hasonlóan megszégyenítő módon elbukik –, Trump kész lesz bizonyítani, hogy a külkereskedelmi kérdésekben úgy cselekszik, ahogy korábban ígérte.

A külkereskedelem Trump „Amerika mindenekelőtt” (America First) megközelítésének központi eleme, amellyel kapcsolatban azt állítja, hogy meg fogja védeni az amerikai munkahelyeket, sőt vissza fogja szerezni az elvesztett állásokat. Miközben néhányan Trump kabinetjében feltehetően elutasítják ennek a szlogennek az alkalmazását azokon a területeken, amelyeket felügyelnek, Wilbur Ross kereskedelmi miniszter, Robert Lighthizer, az USA kereskedelmi képviselője, valamint Peter Navarro, a Nemzeti Kereskedelmi Tanács igazgatója osztja Trump külkereskedelemmel kapcsolatos nézeteit. Mindegyikük egyetért azzal az állásponttal, hogy a Kínával, Japánnal, Németországgal és Mexikóval szembeni jelentős amerikai külkereskedelmi hiány annak bizonyítéka, hogy az USA-val nem járnak el tisztességesen a versenytársak. Az elnök és külkereskedelmi tanácsadói úgy vélik, hogy ezen hiányok csökkentésével vagy akár felszámolásával jól fizető állásokat tudnak teremteni az amerikai munkavállalóknak.

Trump egyértelművé tette nézeteit az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóján, a vietnami Danangban november 10-én elmondott beszédében. „Nem fogjuk hagyni, hogy az Egyesült Államokat továbbra is kihasználják – mondta. – Bárcsak országom korábbi adminisztrációi látták volna, mi történik, és tettek volna valamit az ügyben! Nem tettek, de én fogok.”

De milyen konkrét intézkedéseket fog valójában meghozni Trump? Mindeddig azt tette, hogy felmondta a 12 országra kiterjedő Csendes-óceáni Partnerséget (TPP) – amit riválisa, Hillary Clinton a választási kampányban szintén megígért –, illetve tárgyalásokat kezdett Mexikóval és Kanadával az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) módosításáról, amelynek a létrehozásáról szóló törvényt még 1994-ben írta alá Bill Clinton. Ezek még csak a kisebb dolgok.

Jövőre azonban Trump várhatóan két fő fronton lépni fog. Az egyik front Kína, amelyet Trump az Egyesült Államok legfőbb kereskedelmi kizsákmányolójának nevezte. Amíg az észak-koreai patthelyzet nem eszkalálódik tovább, valószínűleg dömpingellenes intézkedéseket fog kezdeményezni kínai iparágakkal – különösen az acéliparral – szemben, amelyekről azt tartják, hogy az előállítási költségnél alacsonyabb áron értékesítik termékeiket. Emellett várhatóan fellép majd a szellemi tulajdonjog kínai megsértésével szemben.

Ezek az intézkedések szinte biztosan kínai válaszlépéseket fognak kiprovokálni. Kína a Trump-érában erősebbnek érzi magát, mint valaha is a múltban. Továbbá a kínai káderek szemében az a gyengeség jele lenne, ha Peking nem reagálna erőteljesen.

A másik fő frontvonalat a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jelenti, amelyet az USA segített létrehozni az 1990-es évek elején a II. világháború után felállított Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) utódaként. Lighthizer a WTO vitarendezési rendszerét károsnak nevezte Amerika szempontjából. A Trump-adminisztráció már blokkolja is az új bírák kinevezését a WTO döntőbíráskodási tevékenységet ellátó testületébe. Ha az USA kitart ezen politika mellett, akkor a WTO teljes vitarendezési rendszere hónapokon belül összeomlik.

Azzal, hogy a WTO valójában súlyát vesztő szervezetté válik, az USA új kezdeményezést fog elindítani annak érdekében, hogy kétoldalú megállapodásokat hozzon tető alá a külkereskedelmi szabályokról. Ezen megközelítés mellett szállt síkra Trump az APEC-csúcson elmondott beszédében. Miután az USA a legtöbb exportőr állam számára kulcsfontosságú piac marad, egy ilyen kezdeményezés nagy jelentőségű.

Különösen az ázsiai és európai országoknak kell felkészülniük a legrosszabbra úgy, hogy megtárgyalják egymással a saját kereskedelmi megállapodásaikat, amelyekkel ki tudják védeni az amerikai merkantil megközelítést. Elvégre is a külkereskedelem és más üzleti kapcsolatok erősítését célzó kezdeményezések elindítása a legjobb módja a kereskedelmi háborúkkal szembeni ellenállásnak.

A Csendes-óceáni Partnerség (TPP) Egyesült Államok nélküli újjáélesztésével Japán és más, a csendes-óceáni térséghez tartozó országok már a megfelelő irányba haladnak. Ha azonban készülőben lenne egy trumpi kereskedelmi háború, akkor ezeknek az országoknak még nagyobb lendülettel kell majd ezt a megközelítést követniük.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org