Európa mozdul

A legutóbbi uniós csúcson a tagországi vezetőket immár óvatos magabiztosság jellemezte. Jó okuk volt rá, például a gazdaság dolgában: az EU növekedési lendületben van. Már a déli tagállamokban is bővül a gazdaság és a foglalkoztatás, pedig azok a többieknél nehezebben jutottak túl a pénzügyi válságon. Kézenfekvő, hogy a britek kiválásával megnő a mediterrán térség jelentősége, ám eddig a gazdaság gyengélkedése mérsékelte az érintett államok uniós szintű politikai aktivitását. De Spanyolország gazdasága végre jól húz, noha most ott a figyelmet leköti a katalán ügy. Az olaszok is kijöttek a gazdasági stagnálásból, ám a jövő májusi választásig leginkább főként belső ügyekkel foglalkoznak a politikusok.

Így különösen hangsúlyos lett az, amit Macron elnök és Merkel kancellár asszony képviselt a csúcson az EU jövőjét érintő négy nagy ügyben. Ezek: a migráció, a britek kiválása, a közös európai védelmi politika, az eurózóna új szabályrendje.

Ezek közül a magyar média leginkább az elsőre reagált, noha abban érdemi változás nem állt be. A menekültügy humanitárius, szociális, gazdasági és biztonsági vonatkozásait kellene értelmesen összerendezniük az európai döntéshozóknak (miközben a keleti tagállamokat inkább csak az utóbbi kettő foglalkoztatja).

Ami a meglepően nehezen induló brit kiválási tárgyalásokat illeti: végre túljutottunk az első (kritikus) szakaszon. Az új tagállamokban a Brexitet is főként az anyagiak felől ítélik meg. Ilyen vonatkozásban a dolgok megfelelően alakulnak: a britek hajlandók befizetni az uniós kasszába, és maradhatnak az uniós vendégmunkások. A válás ügye jóval összetettebb és súlyosabb a régebbi tagoknak, akik sokkal több időt töltöttek el (rengeteget civódva) a britekkel a közösségben. Most éppen ezért érzik úgy a meghatározó politikai személyiségek, hogy itt az ideje egy új európai rend kialakításának. Sokak szerint ugyan a nagy döntésekhez jobb lenne megvárni a német kormányalakítás lezárultát, de szerintem fölösleges túlbecsülni a német belpolitikai mozgások jelentőségét: a középpártok legutóbb a szavazatok 78 százalékát kapták, és elég hasonlóan látják a stratégiai kérdéseket.

A nézetek tisztázását különös módon elősegítette a BTP-hatás (Brexit, Trump, Putyin). A brit távozás eleve kikényszeríti a maradók között a viszonyok újrarendezését. Az amerikai elnökség eddigi működése és amit Trump európai látogatása során megtapasztaltak a tárgyalópartnerei, muníciót ad az uniós szintű érdekérvényesítés és védelmi képesség megerősítése híveinek. Az orosz politika pedig, amely nem tudott ellenállni az európai döntéshozatal korábbi hezitálásából fakadó kísértésnek, mostanra kiterjedt dezinformációs műveleteivel és az EU keleti peremvidékén kifejtett aktivitásával mintha felpiszkálta volna az európai válaszadási szándékot.

Az euróövezet dolgában is fordulat készülődik. Ez látszólag nem érinti az önálló valutát megtartó országok kis (és idővel tovább szűkülő) csoportját, de persze nagyon is fontos nekünk, hogy melyek lesznek az új szabályok. A Macron–Merkel-duó jövő márciusra ígéri a konstrukciók kidolgozását, májusra az azokról való döntést (addig nyilván rendeződnek a német és az olasz kormányügyek). Így néhány hónap múlva nekünk is állást kell foglalnunk az addigra kitisztuló megoldásokról. Ezért is jó, hogy bár a magyar kormánypolitika napirendjén nem szerepel az euróövezethez való csatlakozás ügye, élénk szakmai viták kerekedtek minálunk.

A valutarendszer ügye meg az uniós csúcson szereplő másik három téma persze nem csak szakmai. A nemzeti valuta mellett kardoskodó kormányok a szuverenitás elve felől tekintenek az euróátvétel kötelezettségére. Ám gazdasági életünk már jó ideje alaposan euroizálódott: az euróban számlázott külkereskedelmi forgalmunk a GDP másfélszeresére rúg, a céges bankhitelek és a bérlési, beszállítói szerződések nagyrészt euróra szólnak. Így viszont a nemzeti monetáris politika hatásfoka gyenge. Az euró átvételével értékelésem szerint immár nem sokról mondanánk le.