Az öt alapkészség

Január végén rendezték meg Davosban az immár 48. világgazdasági találkozót, amelynek mottója „shared future in fractured world”, azaz „közös jövő egy széttöredező világban” volt. Politikusok, közgazdászok, cégvezetők cseréltek eszmét az aktuális kihívásokról és arról, hogy miként lehet a világot és az életet jobbá, biztonságosabbá tenni.

Az üzleti világ szereplői között a technológiai vállalatok vezetőit kiemelt érdeklődés övezte. Nem véletlenül. Évről évre nyilvánvalóbb, hogy a digitális átalakulás, a negyedik ipari forradalom milyen gyökeresen alakítja át a világot, az életünket. Az előző háromhoz (a gőzgép feltalálása, az elektromosság alkalmazása, a számítógépek megjelenése) hasonlóan a mostani revolúció is az életszínvonal emelkedését hozza, és egy jobban működő világ képét vetíti előre. Néhány megvalósult példa a sok közül: a memóriaalapú számítástechnikával lehetségessé vált a személyre szabott rákgyógyítás, a mezőgazdasági termelést a „dolgok internete” futtatja fel, a csalások a blokklánc bevetésével szoríthatók vissza.

A technológia fejlődésével párhuzamosan a munka világa is átalakul. Nemcsak másfajta „hard” szaktudásra lesz szükség, hanem felértékelődnek a „soft” készségek is. Utóbbiakról kevesebbet hallani, mégis egyre fontosabbá válnak a digitalizálódó munkahelyeken.

Melyek tehát ezek a készségek, hogyan jelennek meg a mindennapokban? Vegyük sorra az öt legfontosabbat!

Az első az empátia: a képesség arra, hogy több üzleti, szociális, technoló­giai szempontot is figyelembe vegyünk, és megértsük, miként gondolkodik a másik. Ez különösen fontos az országokon átnyúló interakciókban. Empátiára van szükségünk akkor is, amikor meg akarjuk érteni kollégáink mélyebben rejlő motivációit, és amikor együtt kell dolgoznunk különböző generációjú, valamint más-más értékeket valló munkatársainkkal.

A második az ellenálló képesség: ezt tanúsítjuk, ha vállaljuk a kockázatot, mikor a bukás valódi lehetőség, és ha nem járunk sikerrel, akkor újra próbálkozunk. Mostanság nemcsak a startupok, hanem a kis- és nagyvállalatok körében is mindennapos, hogy egy-egy projektötlettel többször kell nekifutni, mire támogatókra talál a gondolat. Fejlett munkakultúrájú cégeknél már egyenesen bátorítják a hibázást, mivel rájöttek, hogy az igazán innovatív, iparágakat felforgatni képes ötletek nem elsőre jelennek meg.

A harmadik a kreativitás: helytállni a dinamikusan változó körülmények között, és elképzelni azt, ami eddig nem is létezett. Talán a legnehezebben fejleszthető a hagyományos gondolkodási sémáktól való elszakadás, mégis a legfontosabb. Vezetőként kreatív kihívás az is, hogy a munkatársakat szüntelenül arra késztessük, hogy ne elégedjenek meg a középszerű válaszokkal, és hogy rendszeresen próbáljanak ki új megközelítéseket.

A negyedik az együttműködés: miként lehet hatékonyan eredményt elérni a csoporttal, amelynek tagja vagyok? A mátrixstruktúrák, a virtuális csapatok a jövőben még jobban el fognak terjedni, így a kooperáció készsége is felértékelődik.

Az ötödik a rugalmasság: az arra való képesség, hogy alkalmazkodjunk, esetleg irányt váltsunk, amikor a helyzet megköveteli. Rugalmasság az is, ha nem ragaszkodunk görcsösen saját elképzelésünkhöz, amikor az üzleti cél más úton gyorsabban elérhető. Rugalmas az, aki nem esik pánikba bizonytalan helyzetekben, például átszervezések közepette, és aki a negatív visszajelzést nem veszi személyes sértésnek.

Azok az alkalmazottak, akik e tulajdonságokkal rendelkeznek a digitális világban, hatékonyabban tudnak dolgozni a célok elérése érdekében. Nekünk, a szervezetek irányítóinak emiatt arra kell törekednünk, hogy ezek a készségek a vállalatokon belül erősödjenek, minél inkább kiteljesedjenek. Azt hiszem, a jövő generációja csak akkor lehet sikeres, ha rendelkezik az említett alapkészségekkel, így a lehető legkorábban kell elkezdeni a fejlesztésüket.