Erősítendő az öngondoskodás szemlélete

A magyar gazdaság főbb mutatói hosszú távon is kiszámítható erősödést jeleznek. Hiába pozitívak azonban a makrogazdasági kilátások, ha közben a háztartások és a családok egy része továbbra is adóssággal küzd, mások túlzottan tartanak a pénzügyektől, miközben van, aki már újra az adósságspirál felfutását emlegeti. Feloldható ez az ellentmondás?

Évek óta pontosan látható ez a tendencia, melynek okai sajnos inkább kulturális, mint gazdasági természetűek. Számos kutatás igazolja, hogy a lakosság pénzügyi kompetenciái és valós pénzügyi cselekvései nincsenek összhangban, magyarán: a háztartások gyakran többet költenek, mint amennyi bevétel a rendelkezésükre áll. Nagyon fontos, hogy a lakosság megtanulja, nem nyújtózhat tovább, mint ameddig a takarója ér. Meg kell teremtenünk Magyarországon a pénzügyi tudatosság hagyományát. Az Állami Számvevőszék ennek érdekében évek óta jelentős erőfeszítéseket tesz a pénzügyi, közpénzügyi, közteherviselési szemléletformálás terén.

Az Állami Számvevőszék elsősorban a közpénzek felhasználásának ellenőrzésével foglalkozik. Hogyan függ össze az ellenőri tevékenység a pénzügyi kultúra fejlesztésével?

Az ÁSZ küldetése és feladatai kiterjedtebbek a közpénzfelhasználás puszta értékelésénél; a magyar állam egyik legfontosabb alkotmányos intézményeként felelősséget viselünk a gazdaság fenntarthatóságáért, átláthatóságáért és stabilitásáért. Fontos látni, hogy a gazdaság nem egy felülről irányított rendszer, hanem egy organikus szervezet, melynek belső egyensúlyára minden szereplőnek óriási hatása van. A devizaválság példája szemléletesen bizonyította, hogy a nemzetgazdaság egészére nemcsak az veszélyes, ha az államadósság vagy az önkormányzati rendszer adóssága eléri a kritikus szintet, az is ugyanilyen kockázatokat hordoz, ha a lakosság kergeti magát adósságspirálba. Az ÁSZ az Alaptörvényben lefektetett garantőr szerepéből fakadóan nemcsak az első kettő, de az utóbbi területen is fontos támogatást nyújt, s ezt a törekvésünket az Országgyűlés egy 2014-es határozatában meg is erősítette.

A kormány a közelmúltban hirdette meg a pénzügyi tudatosság fejlesztésének hétéves nemzeti stratégiáját. Az ÁSZ vállalt valamilyen szerepet ebben a programban?

A kezdetektől fogva részt vettünk a stratégia megalkotásában, és a végrehajtásában is katalizátorszerepet kívánunk betölteni. A számvevőszék az Econventio Kerekasztal Közhasznú Egyesülettel 2011-ben megkötött – majd az évek során számos további intézménnyel bővülő – együttműködése révén komoly tapasztalatokat halmozott fel a pénzügyi attitűdök és magatartásformák kutatásában és fejlesztésében. Ezt a tudást kamatoztatnánk a jövőben is, immár az új, nemzeti stratégia égisze alatt.

Milyen konkrét célokat tűztek ki?

Az első számú feladat az, hogy minden generációnak hasznos tudást nyújtsunk, és erősíteni tudjuk az öngondoskodás szemléletét – ami az első fontos lépés az anyagi biztonság megteremtése felé. Különös figyelmet fordítanánk a sérülékenyebb társadalmi csoportokba tartozó felnőttek képzésére, ugyanis ez a réteg eddig nem kapott megfelelő felkészítést.

Mi ennek az oka?

Az ÁSZ 2016-ban végzett egy kutatást, mely kimutatta, hogy míg a közoktatásban tanuló diákokat célzó képzések túlnyomórészt uniós pályázatokból származó forrásokat használnak fel, addig a felnőtteket célzó képzések finanszírozása inkább a résztvevői befizetésekből történik – ez pedig nem bizonyult sikeres modellnek. Át kellene gondolni az oktatási módszereket és technológiákat is, hiszen tapasztalataink szerint a programok nagy hányadában mindössze a résztvevői elégedettséget mérik, de a megszerzett tudás által elért fejlődést nem.

Mi állna a felnőtteket célzó pénzügyi képzések középpontjában?

A programoknak egyszerű, jól hasznosítható, gyakorlati tudást kell közvetíteniük. A polgári gondolkodás hagyományos elvei közt előkelő helyen állt a takarékosság, az előrelátó, tervező szemlélet és az eladósodástól való tartózkodás – ezeket a normákat ismét fel kell építeni a közgondolkodásban. Legyen újra érték a mérték! Újra magától értetődővé kell válnia, hogy a kiadások sorában első helyre a számlák, törlesztőrészletek kifizetése kerül, ezt követi az étkezés, majd a ruházkodás és a tanulás következik, és csak a sor végén költhetünk szabadidőre és szórakozásra. Ez a kiadások felosztásának racionális és jól fenntartható rendje.

Szinte a sor legelején említette a törlesztőrészleteket, holott előtte a hitelektől való tartózkodást javasolta.

„A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga. Az oktalan embernek: zsebben ülő úr” – ez Gárdonyi Géza gondolata, és fokozottan igaz a hitelekre. Aranyszabályként azt mondanám, hogy legfeljebb annyi hitelt szabad fölvenni, amennyit különösebb megerőltetés nélkül törleszteni tudunk az alapvető kiadások mellett. Mielőtt kölcsönt igénylünk, érdemes egy ideig félrerakni a várható törlesztésnek megfelelő összeget, hogy kiderüljön, mekkora megterhelést vállalunk. A hitel nem az ellenségünk, sőt az is gondot jelenthet a gazdaságban, ha a lakosság nem vállal ilyen jellegű kockázatot, hiszen ez visszafogja a vállalkozások fejlődését, és korlátozza az új munkahelyek létrehozását. Nem kell elzárnunk magunkat ettől a forrástól, de csak akkora terhet érdemes vállalni, amekkorát elbírunk.

Ahogy a válság során is láttuk, előállhat olyan helyzet, amikor a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is meginog valaki alatt a talaj. Ilyen esetekre hogyan lehet felkészülni?

Törekedni kell rá, hogy legyen legalább háromhavi megtakarításunk, amely a teljes jövedelem kiesése esetén is fedezi a kiadásainkat. Megtakarítani természetesen nagyobb bevétel mellett könnyebb, de szűkösebb keretek között sem lehetetlen. A lakosságnál is érvényesülhet a költségvetési szemlélet: becslések alapján meg kell tervezni a gazdálkodást, majd a tervszámokat kötelező korlátként érvényesíteni. Az ilyen jellegű, előre tervező gondolkodás a kulcsa minden pénzügyi nehézség átvészelésének, de jó körülmények között is érdemes ehhez tartani magunkat.