Együtt védelmezzük a nemzetközi kereskedelmi rendszert – közös fellépés a protekcionizmus ellen

Az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselőjének Hivatala (Office of the United States Trade Representative – USTR) által Kínáról készített 301-es vizsgálati jelentése alapján Donald Trump március 22-én írta alá azt a memorandumot, melyben utasította az illetékes hatóságokat, hogy a kínai termékekkel szemben kereskedelmi korlátozásokat vezessenek be. Április 3-án az USTR bejelentette, hogy a Kínáról szóló 301-es vizsgálati jelentésében mintegy 50 milliárd dollár értékű kínai árura 25 százalékos vám kivetését javasolta. Donald Trump április 5-i nyilatkozata szerint megfontolja további 100 milliárd dollár értékű kínai exporttermékre a vámtarifa kivetését. Az USA a hazai jogszabályait felhasználva korlátozza más országok kereskedelmét, figyelmen kívül hagyja a WTO szabályait, csak a saját feje után megy. Ez tipikus példa arra, hogyan küzd az unilateralizmus a multilateralizmus és a protekcionizmus a szabad világkereskedelem ellen.

És ha már itt tartunk, beszéljünk egy kicsit a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi többletről! Hogy alakul ki a kereskedelmi többlet? A kereskedelem két ország vállalkozásainak és fogyasztóinak szabad választása alapján jön létre. Az aktívumról vagy a passzívumról nem a kormányok, hanem a piacok döntenek, és olyan tényezők befolyásolják, mint például az adott országok gazdasági szerkezete, iparuk versenyképessége.

A Kína és az USA közötti kereskedelmi egyensúlytalanság elsősorban az Egyesült Államok gazdasági szerkezetének problémája.

Az amerikai gazdaság főként a szolgáltatóiparra épül, ehhez párosul az alacsony megtakarítási kedv és a magas fogyasztás. A hazai termelés nem elégíti ki a hazai fogyasztói igényeket, ezért kell rengeteg fogyasztási cikket importálni. A kereskedelmi passzívum lényegében abból adódik, hogy az USA más országok fennmaradó megtakarításait használja fel a saját termelési kapacitásán túl jelentkező fogyasztás mértékének fenntartására. Ezért az USA-nak nemcsak Kínával, de sok más országgal szemben is kereskedelmi deficitje keletkezik. Ráadásul a nemzetközi fizetőeszközként funkcionáló dollár determinálja az USA-t arra, hogy viszonylag nagy külkereskedelmi deficitet halmozzon fel, hiszen így tudja fenntartani az dollár nemzetközi fizetőeszköz – státuszát.

Harmadrészt az USA korlátozza a kínai exportot. Bár számos versenyképes iparága van, az Egyesült Államok nem hajlandó ezek termékeit Kínába exportálni. Márpedig ha kevés az export, akkor külkereskedelmi deficit keletkezik. De sok komoly versenyképességgel rendelkező csúcstechnológiai iparág számára az amerikai kormány megtiltja a kínai exportot, ami szintén a kivitelt csökkenti és a deficitet erősíti. Ráadásul a kereskedelemről szólva nem csak az áruforgalmat kell vizsgálni, hanem a szolgáltatások kereskedelmét is. Az amerikai szolgáltatáskereskedelem viszonylag előnyös helyzetben van, e téren a passzívuma gyorsan nő. Az utóbbi néhány évtizedben az éves átlagos növekedési üteme megközelítette a 20 százalékot. 2017-ben már meghaladta a 38 milliárd dollárt. De figyeljünk oda az amerikai multinacionális vállalatokra is! Sok terméket gyártanak Kínában, amelyeket aztán az amerikai piacra exportálnak, így hatalmas profitra tesznek szert. Ennek legtipikusabb példái az Iphone mobilok, amelyeket az USA úgy kezel, mintha kínai importtermék lenne. Egyetlen mobil importértéke meghaladja a 200 dollárt, de ebből ténylegesen csak nagyon kevéssé részesednek a kínai cégek. Mindezek fényében a kereskedelmi többletről sokkal teljesebb a kép!

Az olyan tényezők, mint a statisztika, a tranzitkereskedelem és a szolgáltatáskereskedelem figyelembevételével elvégzett alapos elemzés eredményeként azt láthatjuk, hogy Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi többlet valójában csak az Egyesült Államok által kommunikált összeg egyharmada körül mozog. A Kínai Kereskedelmi Minisztérium által 2017. májusában közzétett 2016-os Kínai – amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló jelentés szerint az USA kínai árukereskedelmi deficitre vonatkozó számai eltúlzottak. Mint arra rámutat,

2016-ban a kínai statisztikákban az amerikai deficit 254 milliárd dollár, míg az amerikai statisztikák szerint a Kína irányában felhalmozódott passzívum 366 milliárd dollár volt. A kettő különbözete 112 milliárd dollár.

Ennek oka összetett, a magyarázatok között felvetődik a statisztikai számítások eltérő módja, a tranzitkereskedelem és a reexport is. Az amerikai és a kínai kereskedelmi minisztérium által a statisztikai eltérések kapcsán végzett közös kutatása arra az eredményre jutott, hogy az amerikai statisztika a 2008-tól 2014-ig tartó időszak átlagos deficitjét mintegy 19 százalékkal túlbecsüli. Ezzel számolva és levonva a kínai feldolgozóiparban az import részarányt és az Amerikából származó szolgáltatáskereskedelmi passzívumot, 2016-ra a teljes amerikai – kínai kereskedelmi deficit csak 164,8 milliárd, vagyis az eredetinél több mint 50 százalékkal kevesebb.

A racionalitás néz farkasszemet a kereskedelmi aktívummal.

Kína soha nem törekedett kereskedelmi többletre. Sőt, az elmúlt években inkább aktívan dolgozott azon, hogy bővítse az Egyesült Államokból származó behozatalt, és hatalmas erőfeszítéseket tett a kereskedelmi többlet csökkentésére! A kínai kormány megingathatatlanul kitart a kínálati oldal strukturális reformjának folytatása mellett oly módon, hogy bővíti a belső keresletet, növeli a gazdasági szerkezetátalakítás intenzitását és az állami beruházásokat, különböző intézkedésekkel ösztönzi a magánbefektetéseket, és folyamatosan bővíti a hazai piacot. A kínai folyó fizetési mérleg többletének GDP-arányos része a 2007-es 9,9 százalékról 2016-ra 1,9 százalékig csökkent.

A többlet csökkentéséhez kétoldalú erőfeszítésre van szükség, ehhez Kína egymaga kevés.

Kína és az USA is egyetért abban, hogy a kereskedelmi egyensúly kialakítását ösztönözni kell, de lényeges, hogy az egyensúlyt az együttműködés folyamatában, fokozatosan kell elérni.

Kína reméli, hogy az USA lazít a csúcstechnológiai termékek kínai exportkorlátozásán, növeli a hazai megtakarítások mértékét és pozitívan reagál majd a kínai kormány által a behozatal bővítésére tett intézkedésekre. Arra kellene mindkét országnak törekedni, hogy a kereskedelmi együttműködés minél nagyobb, minél kiegyensúlyozottabb legyen. Idén november 5. és 10. között Shanghaiban kerül megrendezésre az I. Kínai Nemzetközi Importexpo, ami nem egy átlagos vásár lesz, hanem fontos szakpolitikai nyilatkozat és intézkedés a kínai piac aktív megnyitására. Kína reméli, hogy mind a kormányok – az Egyesült Államok kormánya is – mind az üzleti élet szereplői teljes mértékben kihasználják ezt a lehetőséget arra, hogy a kínai fogyasztóknak és importőröknek bemutassák és népszerűsítsék minőségi termékeiket és szolgáltatásaikat. Kínának és az USA-nak a cél érdekében egyoldalú intézkedések helyett konkrét termékekből és ágazatokból kell kiindulnia. Kína szívesen importálna többet Amerikából. De Amerika vajon tényleg hajlandó növelni a kínai exportját?

De térjünk ki a 301-es vizsgálati jelentésre! A 301-es vizsgálat az Amerikai Egyesült Államok belföldi jogszabálya, az 1974. évi kereskedelmi törvény 301. §-a szerinti „válasz a külföldi kormányok egyes kereskedelmi gyakorlatára”. A 70-es években a kereskedelmi deficit folyamatos növekedése miatt az USA a többi országot hibáztatta „tisztességtelen kereskedelmi intézkedései” miatt. Az Amerikai Kongresszus ezért fogadta el 1974-ben a Kereskedelmi törvényt, amellyel egyben felhatalmazta az amerikai kereskedelmi képviselőket, hogy más országok „indokolatlan vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata” ellen vizsgálatot indítsanak, majd ennek lezárultával javaslatot tegyenek az elnöknek egyoldalú szankciók bevezetésére. A törvény megszületése óta az USA 123 alkalommal végzett úgynevezett 301-es vizsgálatot, amely több országra nézve is fájdalmas következményekkel járt. 1995- ben az USA vállalta, hogy aWTO kereskedelmi vitarendező mechanizmusa alapján rendezi a kereskedelmi vitáit más országokkal. A 301-es vizsgálatot, mint egyoldalú intézkedést kivonta a történelem színpadáról.

Az USA a Kínával kialakult kereskedelmi vitájában ismét lesújtott a 301-es vizsgálat „korbácsával”, szándékosan és súlyosan megsértve a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) legalapvetőbb és legfontosabb szabályait és elveit, így a legnagyobb kedvezmény elvét (MFN) és a tarifális korlátozásokra vonatkozó elvét, ami az egyoldalúság és a kereskedelmi protekcionizmus klasszikus példája. Az USA 301-es jelentése tényeket torzító, Kínát elhamarkodottan kritizáló fércmű. Ez az eljárás alapvetően sérti az USA nemzetközi kötelezettségeit, károsítja Kína érdekeit és veszélyezteti Kína gazdaságának biztonságát, csakúgy mint a globális gazdasági fellendülést és stabilitást, amelyre Kínának meg kell tenni a megfelelő válaszlépéseket. A kínai intézkedések – melyeket a kényszer szül – visszafogottak. Kína álláspontja a kereskedelmi háborúval kapcsolatban az, hogy nem hajlandó és nem akar harcolni, ugyanakkor nem is fél felvenni a kesztyűt!

Közös válasz és közös haladás. A kínai nyitás és reform politikája 40 éves múltra tekint vissza. Ebben a 40 évben aktívan integrálódott a globális gazdasági fejlődésbe, együttműködött egy nyitott, tisztességes és igazságos nemzetközi kereskedelmi rendszer kialakításában.

Kína osztozik a reform és nyitás politikájának gyümölcsein a nemzetközi közösséggel, mindvégig nyitottan, toleránsan, egészséges és rendezett módon fejlesztette a baráti gazdasági és kereskedelmi partnerségi kapcsolatait.

2018. április 10-én Xi Jinping elnök úr a Bo’ao Forum for Asia megnyitóján elmondott vitaindító beszédében kijelentette, hogy Kína a már kinyitott kapuit nem fogja újra becsukni, csak még jobban ki fogja tárni. A nagyobb nyitás érdekében intézkedéseket hoz, hogy még jobban bővítse a piacra jutási lehetőségeket, még vonzóbb befektetési környezetet teremt, erősíti a szellemi tulajdonjog védelmét és proaktívan növeli importját. Xi elnök úr kihangsúlyozta, hogy ezeket a jelentős intézkedéseket mihamarabb és minél gyorsabban meg kell valósítani, törekedni kell arra, hogy a nyitás eredményei minél korábban eljussanak nemcsak a kínai vállalatokhoz és a lakossághoz, de a világ minden országának vállalataihoz és lakosságához is.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szabad kereskedelmet a világ minden országának támogatnia kell, és a protekcionizmus csak elmérgesítheti a dolgokat, alapvetően nem tudja megoldani a problémákat. Az Amerikai Egyesült Államok protekcionizmusa súlyosan sérti a WTO alapelveit és szellemiségét, de nyilvánvalóan sérti a nyílt, tisztességes és igazságos nemzetközi kereskedelmi rendet. Kína a nemzetközi kereskedelmi liberalizáció szilárd védelmezője, Magyarország és az európai országok pedig mindig is a kereskedelem liberalizációjának úttörői és gyakorlói voltak. Felelős országként, és a WTO felelős tagjaként Kína kész együttműködni Magyarországgal és más uniós államokkal a multilaterális kereskedelmi rendszer közös érdekei valamint a nemzetközi kereskedelmi rendszer védelme érdekében.