A technológiapolitika jövője

A technológiával, illetve a legnagyobb technológiai cégekkel kapcsolatos kérdéseket egyre nagyobb viták övezik. Mostanában például növekvő aggodalom alakult ki amiatt, hogy harmadik fél hozzáférhet, illetve manipulálhatja a Facebook-felhasználók adatait. Azelőtt pedig heves viták folytak arról, hogy az állam hozzáférhessen-e a terrorizmussal vagy más bűncselekményekkel gyanúsítható emberek eszközeihez. A kérdést még tágabb értelemben vizsgálva a technológiavezérelt folyamatok által fenyegetett munkahelyek is állandó aggodalom forrásai.

Ezen okok miatt a technológiapolitika az érdeklődés középpontjába került,

ahogy azt pontosan egy évvel ezelőtt előre jeleztem. Mark Zuckerberg, a Facebook elnök-vezérigazgatója a nemrégiben tartott kongresszusi meghallgatásán elismerte, hogy valamekkora szintű szabályozásra szükség van az iparágban, és most lehetőség is van arra, hogy új keretrendszer jöjjön létre a szektor számára. Az intézkedések kialakításakor a technológia hátrányos tényezőit korlátozni kell oly módon, hogy az ne járjon az innováció elfojtásával. Ebből adódóan öt egymással összefüggő kérdésre kell kiemelt figyelmet fordítani.

Az első kérdés az adatvédelem. Bár az EU átfogó általános adatvédelmi rendelete (GDPR) május 25-én hatályba lép, nem nyújt védelmet a nem európaiaknak. A Facebook esetében ez másfél milliárd felhasználó, akik közül szinte mindenki jóváhagyta a cég szolgáltatási feltételeit anélkül, hogy elolvasta volna őket.

Többen javasolják, hogy követeljék meg a cégektől: felhasználóiktól aktív jóváhagyást kérjenek az adataik gyűjtése előtt. Azt még nem tudni, hogy a fogyasztók és a cégek, beleértve az újonnan piacra lépőket, miként reagálnának az ilyen szabályokra.

A második kérdés a piaci súly. Az internet első évei­ben a gyerekcipőben járó technológiai iparág a szabályozás és az adózás terén egyfajta „el a kezekkel” megközelítés mellett érvelt. Mostanra azonban a négy legnagyobb piaci kapitalizációjú amerikai vállalat – az Apple, a Google, a Microsoft és az Amazon – mindegyike technológiai cég (ezen cikk készül­tekor a Berkshire Hathaway letaszította az ötödik helyről a Facebookot). Észszerű szabályozás kialakításához az szükséges, hogy először definiáljuk a piacot, majd határozzuk meg, hogy mekkora piaci koncentráció, milyen időtáv mellett fenyegető a verseny szempontjából.

Úgy tűnik, a technológiai szektor a schumpeteri teremtő rombolás klasszikus mintáját követi,

amelyben a monopóliumok képződésének egymást követő hullámai a régi versenytársak kiszorításának adnak utat: a mobiltelefonok felváltották a vezetékes telefont, az e-mail a postai levelezést, a közösségi média és az sms-ek pedig a telefonhívást.

Ma az Apple és a Google duopóliumot tart fenn az okostelefonok operációs rendszerei terén, mégis erősen versenyeznek egymással, hogy fejlesszék meglévő termékeiket, illetve hogy újakat hozzanak létre. Mindeközben az iOS és az Android alkalmazásokat kínáló áruházai (app stores) egyszerre váltak sok kisvállalkozás belépési pontjává, illetve az új mobiltelefonos cégek piacra lépésének akadályozójává. Hasonlóképpen a Facebook és a Google dominálja a digitális hirdetési piacot, ám profitjuk lehetővé teszi számukra, hogy látszólag ingyenes e-mail- és közösségimédia-szolgáltatásokat kínálhassanak fel, amivel jól járnak a fogyasztók.

Egy másik szektorban az amerikai kormányzat blokkolni próbálja az AT&T és a Time Warner telekommunikációs óriáscégek egyesülését, amelyek közül az utóbbi egy filmstúdióval, kábeltelevíziós csatornákkal és kiadványokkal is rendelkezik. Miközben a felügyeleti hatóságok amiatt nyugtalanok, hogy a fúzió drágulást idéz majd elő, az AT&T azzal érvel, hogy közvetlen versenynek van kitéve olyan technológiai óriáscégekkel szemben, mint a Netflix és az Amazon, amelyek online video streaming szolgáltatásokat nyújtanak, és saját sorozataik is vannak. A kérdés az, vajon az óriáscégek közötti verseny több-e annál, mint hogy ellensúlyozzák egymás piaci súlyát.

A harmadik kérdés az információ ellenőrzésére vonatkozik.

A mobiltelefonok és a közösségi média biztosította kényelem, illetve az általuk kiváltott függőség miatt sok ember kizárólag olyan online platformokon olvas híreket,

mint a Facebook. Továbbá a Google és a Facebook által használt mikrotargetált hirdetési modellek a nyomtatott sajtó hagyományos bevételi forrásait is lerombolják.

Még rosszabb a helyzet abban a tekintetben, hogy a közösségi média algoritmusai jellemzően felerősítik a legextrémebb információkat a hitelesebb források kárára. A szélsőségesnek minősített tartalmak törlésére vonatkozó erőfeszítések viszont a cenzúra irányába mutatnak. Különösen a konzervatívok tartanak attól, hogy a Szilícium-völgy baloldali beállítottságú cégei számára lehetővé válik majd annak eldöntése, hogy mi számít elfogadható vitának.

A negyedik kérdés a vagyon koncentrálódására vonatkozik. A technológiai óriáscégek alapítói a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak (például az Amazon-alapító Jeff Bezos áll a legvagyonosabbak listájának élén). Növekvő vagyonuk azonban éles kontrasztban van az elmúlt évtizedek lassú bérnövekedésével.

Mégis, a digitális korszak teremtő rombolása a technológiai szektor sok munkavállalóját, illetve befektetőit tette gazdaggá,

miközben csökkentette a korábbi időszakok gazdagjainak vagyonát. Megszüntetett, de egyben teremtett is jól fizető állásokat. Még fontosabb az a tényező, hogy a digitalizáció olyan termékeket és szolgáltatásokat hozott létre, amelyek lényegében mindannyiunk életét megkönnyítik.

A jövedelmek elosztásával kapcsolatos aggodalmak kezelését szolgáló intézkedéseknek nem kellene elfojtaniuk a vállalkozószellemet, vagy elbátortalanítaniuk a munkát, a befektetést, különösen az újonnan piacra lépők esetében. Például a tőkenyereség-adó a gazdaggá válást adóztatja. A széles körű jólétet viszont az segíti, ha az emberek ösztönzőket kapnak saját sorsuk jobbításához.

Az utolsó kérdés a nemzetbiztonságra és a nemzetgazdasági érdekekre vonatkozik. Áprilisban számos technológiai cég, köztük a Microsoft és a Facebook deklarálta azt, hogy nem fognak segíteni egyetlenegy kormányzatot sem kiberháborús támadó műveleteknél, és bármilyen országot vagy egyént fenntartások nélkül megvédenek egy kibertámadás esetén. Ebbe beletartozik az Észak-Korea vagy Irán ellen indítandó, egy nukleáris esemény megelőzését szolgáló kibertámadás is?

Ami pedig a gazdasági érdekeket illeti, minden kormányzat keresi a módját, hogy segítse saját országának iparágait szabályozások, szubvenciók vagy kereskedelmi korlátok révén.

Kína azonban más játékot űz a szellemi tulajdonjogot érintő állítólagos lopásaival és a kierőszakolt technológiatranszfereivel.

Miután Kína növeli a kiberháborús képességeit, és létfontosságú távközlési infrastruktúrába invesztál, az amerikai kormányzat nemrégiben jónak látta megtiltani az amerikai cégeknek, hogy komponenseket adjanak el a ZTE kínai távközlési óriáscégnek. Válaszul Kína akadályozza, hogy a Qualcomm amerikai csipgyártó felvásárolja a félvezetőket gyártó NXP-t.

Mindezen tényezők alakítani fogják a technológiapolitika jövőjét, és így hatással lesznek a jövőbeli innovációkra, illetve azok előnyeire a társadalom számára.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org