Az erősödő dollár kockázatainak kezelése

Argentína hitelkérelmet nyújtott be a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) abban a reményben, hogy azzal megfékezheti a pezó gyengülését, ami sorozatos kamatemelést váltott ki, és egyben lelassíthatja a gazdasági növekedést, veszélyezteti az ország reformprogramját. Az argentin gazdaság helyzetében részben az amerikai dollár mostani erősödéséből fakadó nyomás is tükröződik.

Már egy jó ideje az amerikai Federal Reserve jóval előrébb tart más, rendszerszinten fontos jegybankokhoz képest a monetáris politika normalizálása terén, ami a kamatok emelését, a jelentős mértékű eszközvásárlások befejezését, illetve a mérleg többéves csökkentésének elkezdését jelenti.

Ez a folyamat idén felgyorsult a dollár erősödésének egy másik katalizátorával, azzal, hogy a világ többi részén a gazdasági adatok és a várakozások között növekvő kedvezőtlen eltérés tapasztalható.

A piacok 2017 nagy részében azzal küzdöttek, hogy alkalmazkodjanak az Egyesült Államokon kívüli térségek növekedéséhez, ami jóval kedvezőbben alakult, mint arra előre számítani lehetett. Ebből adódóan a széles körben követett mérőszám, a kereskedelmi súlyozású dollárindex tavaly 10 százalékkal csökkent. Felerősödött az Európába és a nagyobb feltörekvő gazdaságokba irányuló tőkeáramlás, ahogy a befektetők hasznot kívántak húzni a fellendülésből.

Az utóbbi hónapokban azonban a gazdasági „meglepetések” mérőszámai negatívba fordultak, ahogy a növekedési momentum gyengült Európában, illetve más térségekben is. Mostanra megfordult a tőkeáramlás iránya.

Vagyis a gazdasági és pénzügyi tényezők várhatóan tovább fogják fűteni az amerikai dollár erősödését.

Ezen nyomás enyhítésének, illetve az átgyűrűző hatások csökkentésének egyetlen módja a hatékony szakpolitikai válasz.

A jó hír az, hogy elegendő eszköz áll rendelkezésre a kockázatok csökkentésére. Az egyes gazdaságokon belül azonban ezen eszközök szélesebb körű alkalmazására, illetve az országok közötti jobb együttműködésre van szükség.

Természetesen, néhányan gondolhatják azt, hogy a dollár erősödése a világgazdaság hosszabb távú kiegyensúlyozásának velejárója. Ahogy azonban Argentína esete mutatja, egy ilyen, rendszerszinten fontos valuta rendkívül nagy mértékű és hirtelen erősödése egyéb tényezők kizökkentését is eredményezheti.

A feltörekvő piacok már hosszú ideje különösen sérülékenyek ebből a szempontból. Az 1990-es ázsiai pénzügyi válság előtt sok feltörekvő gazdaság valutájának árfolyama a dollárhoz volt rögzítve, és

a kormányok jellemzően dollárban adósodtak el jelentős mértékben annak ellenére, hogy a legtöbb bevételük a hazai fizetőeszközben keletkezett (ezt a közgazdászok „eredendő bűnnek” nevezik).

Ahogy a dollár erősödött a nemzetközi piacokon, ezen gazdaságok versenyképessége csökkent, és folyófizetésimérleg-pozíciójuk erőteljesen romlott. A ténylegesen bekövetkező és potenciális tőkekivonások arra kényszerítették a jegybankokat, hogy emeljék a kamatot, ami hátráltatta a gazdasági növekedést, illetve aláásta a hazai vállalati szektor hitelképességét.

Sok fejlődő országban ma már rugalmas árfolyamrendszerek vannak, illetve a hazai fizetőeszközben történő eladósodás irányába mozdultak el, ami csökkentette a nem megfelelő valutapárosítást (vagyis hogy a hitelfelvétel, illetve a bevételek különböző valutában realizálódnak). Ezen országok két szempontból azonban továbbra is sebezhetők.

Először is, az utóbbi rendkívüli időszak, amely a pénzpiacok elnyomott volatilitásával, az igen alacsony kamatokkal és a dollár gyengeségével volt jellemezhető, tőkebeáramlást váltott ki a feltörekvő piacokon, amelynek iránya jellemzően azonnal megfordul a problémák első jeleinél. Másodsorban, a rendkívül kedvező globális pénzügyi kondíciókkal felvértezve a feltörekvő piaci cégek egyre nagyobb számban vettek igénybe dollárhiteleket, ami növelte a magasabb kamatokkal és a kedvezőtlen devizapiaci mozgásokkal kapcsolatos pénzügyi sérülékenységüket.

A pénzügyi változók terén bekövetkező külső elmozdulások így súlyos kockázati tényezőkké váltak, különösen az olyan országokban, amelyeket hosszú ideje nem megfelelő gazdaságpolitika, a folyó fizetési mérleg jelentős hiánya, egyéb pénzügyi egyensúlytalanságok jellemeznek.

Miután a feltörekvő piaci gazdaságok strukturálisan még mindig ki vannak téve a válságok rövid távú kockázatainak, általában csak idő kérdése, amíg néhány ország problémája a teljes eszközosztály pénzügyi kondícióinak a romlását idézi elő.

A feltörekvő piacok stabilitásának veszélyeztetésén túlmenően a dollár hirtelen és erőteljes erősödése azzal is fenyeget, hogy megnehezíti az amúgy is kényes világkereskedelmi tárgyalásokat.

A politikai döntéshozóknak ezért olyan intézkedéseket kellene megvalósítaniuk, amelyekkel csökkentik a devizapiaci nyomást. Ebbe mindenekelőtt beletartozik a növekedést erősítő politika, amire különösen Európának van szüksége, mert strukturális problémákkal néz szembe.

A feltörekvő országoknak pedig mérlegük megfelelő egyensúlyának biztosítására kellene összpontosítaniuk.

Az egyes országok intézkedéseit jobb globális szintű együttműködéssel kellene megerősíteni. Az IMF-re – amelynek várhatóan hamarosan még több hitelkérelmet kell majd kezelnie – fontos szerep hárul ebből a szempontból. Különös elővigyázatosságra lesz szükség ennek a helyzetnek a kezeléséhez, amelyet később végleg rendezni kell.

www.project-syndicate.org