A kínai innovációs stratégia tisztességtelen kereskedelmi politika lenne?
A kínai importtermékekre kivetett büntetővámok második körének bejelentésekor Donald Trump amerikai elnök a kínai kormányzat Made in China 2025 tervéről azt állította, hogy az fenyegetést jelent az amerikai gazdasági növekedésre, egyben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat egyértelmű példájának nevezte. Van valami alapja Trump állításának? Ugyanilyen fontos kérdés, hogy a terv kedvező-e Kína és a világ számára.
A Made in China 2025 egy stratégiai iránymutatás, amelyet a kínai kormányzat 2005-ben fogadott el annak érdekében, hogy javítsa az ország gazdasági struktúráját és növekedési modelljét a következő évtizedben.
A terv öt prioritásból áll.
Az első prioritás az innováció elősegítése, gyorsítása, ami azt jelzi, hogy a kínai vezetők megértették: a korábbi – olcsó munkaerőre alapozó – növekedési modell felett eljárt az idő. A második prioritás a termékek és szolgáltatások minőségének javítása. A harmadik és negyedik prioritás a zöld vagy a környezeti szempontból fenntartható termelési technológiák, a megújuló energia elősegítéséből, valamint az iparágak és a cégek strukturális átalakulásának támogatásából áll. Az ötödik prioritás a humán tőkébe, a tehetséggondozásba történő befektetések ösztönzése.
A kínaiak szerint ezek a célok kívánatosak és szükségesek. Először is, a gyors növekedés és a kedvezőtlen demográfiai átalakulás miatt bekövetkező munkaerőhiány miatt a kínai bérek nagymértékben megnövekedtek, jóval meghaladják más fejlődő országok, például Banglades, India és Vietnám béreit. Ahhoz, hogy Kína egy magas jövedelmű országgá váljon, át kell térnie egy olyan gazdasági modellre, amely az innovációra, a termelékenység növekedésére, valamint a környezetbarát termelésre és fogyasztásra összpontosít.
Másodsorban a kínai vállalatok egyre nagyobb akadályokba ütköznek az amerikai technológiai szektorba való befektetéskor, illetve a high-tech termékek amerikai és európai gyártóktól történő vásárlásakor. Emiatt sok kínai úgy véli, hogy ha Kína maga nem hozza létre a saját high-tech vállalatait és ellátási láncait, akkor nem tudja majd elérni a magas jövedelmi státuszt.
Természetesen a Made in China 2025 lényegében egy iparpolitikának felel meg. Az iparpolitika azonban nem feltétlenül tisztességtelen vagy összeegyeztethetetlen a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályaival. Valójában az állami irányítású fejlesztés lényegi koncepcióját az Egyesült Államok találta ki több mint 200 évvel ezelőtt. Azóta az amerikai kormányzatok nagymértékű támogatásokat nyújtottak az innovációk finanszírozásához. A német kormány ipar 4.0 stratégiáját pedig a kínai terv közvetlen inspirálójának lehet tekinteni.
A kínai kormányzat 2015-ös irányelve szerint a Made in China 2025 első alapelve értelmében „a piac vezet, az állam irányít”.
Azt is megfogalmazza, hogy a piacnak döntő szerepet kellene játszania a források elosztásában, és az államnak „aktívan meg kell reformálnia szerepét a közvetlen intervenciótól a stratégiai kutatás és iránymutatás, a támogató politikák tökéletesítése, illetve a cégek számára történő kedvező üzleti környezet kialakítása felé”. Nincs explicit említés a cégek származás alapján való állami diszkriminációjára vonatkozóan, továbbá arra sincs külön utalás, hogy a külföldi vállalatok kötelesek technológiatranszfert nyújtani a kínai cégeknek. A terv számos high-tech szektor fejlesztésére szólít fel, amelyeket fontosnak tartanak a jövőbeli növekedés szempontjából, illetve egy sor célkitűzést fogalmaz meg 2025-re. Ezek többek között a kutatás-fejlesztési kiadások arányára, a bejegyzett szabadalmak számára, a széles sávú internetkapcsolat elterjedtségére, az automatizálás arányára, illetve az energiaintenzitás és a szén-dioxid-emisszió csökkentésére vonatkoznak.
Az ilyen kínai gazdasági iránymutatások történetéből az látszik, hogy a hatóságok gyakran sok célkitűzés esetében melléfognak. Valójában saját kutatásaim azt mutatják, hogy a kínai állami ipartámogatási politika nem különösebben hatékony. Ha az állam kevésbé akar beavatkozni, és lehetővé akarja tenni, hogy a hazai magáncégek egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek mind az állami vállalatokkal, mind a külföldi befektetéssel létrehozott cégekkel, az innovációnak fel kell gyorsulnia. Másfelől,
ha az állam ragaszkodik az igen aktív szerepéhez, az USA-hoz történő gazdasági felzárkózás üteme valószínűleg le fog lassulni.
Elvileg egy jól megtervezett iparpolitika korrigálni tud bizonyos piaci hibákat, és segíteni tudja az országokat abban, hogy magasabb hatékonyságot érjenek el, és kevésbé egyenlőtlen társadalmakat hozzanak létre. Emiatt a WTO nem tiltja az iparpolitikákat. A WTO azonban azt tiltja, hogy a hazai és a külföldi tulajdonú cégek más bánásmódban részesüljenek. Amíg bizonyos szektorokat az abban szereplő vállalatok hovatartozására való tekintet nélkül támogat, addig a Made in China 2025 összeegyeztethető a WTO szabályaival.
Ha Kína azt gyanítja, hogy más országok a kínai technológiai fejlődést akadályozó stratégiát folytatnak, akkor a Made in China 2025 megvalósítására vonatkozó szándéka erősödni fog. A kínai kormányzat még inkább kedvezne a nagyobb súlyú cégeknek, így az állami vállalatoknak. Ennek az lenne a következménye, hogy kevésbé hatékony megoldások érvényesülnének, és kevesebb innováció valósulna meg mind Kína, mind a világ számára.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.