A Világbank feltőkésítésében rejlő lehetőségek kihasználása

A világ kormányai széles körben állapodtak meg abban áprilisban, hogy 13 milliárd dolláros feltőkésítést hajtanak végre a Világbank csoportban, egy világos jelzést küldve arra vonatkozóan, hogy a multilateralizmust még távolról sem kell temetni. A pénzügyi pluszforrás erősíteni fogja a Világbank csoport kapacitását a fejlesztési projektek támogatására szerte a világban. A lépés azonban fontos kérdéseket vet fel:

miként lehet a legjobban felhasználni az új forrásokat, illetve milyen módon lehet a legmegfelelőbben bevonni állami tőkét a jövőben?

Az ENSZ 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési céljainak, illetve a Világbank csoport saját célkitűzésének (amely szerint „milliárdokból ezermilliárdnyi” fejlesztési finanszírozási forrás előteremtését segíti elő) eléréséhez szükség lesz a mostani feltőkésítésben rejlő potenciál maximális kihasználására. Ehhez a fejlesztési finanszírozás új keretrendszerét kell kiépíteni úgy, hogy az a számos, korlátozott forrással rendelkező finanszírozó aktort ösztönözze a saját teljesítménye optimalizálására, közös akciók végrehajtására és annak elkerülésére, hogy az azonos célt szolgáló törekvések ismétlődjenek.

Az új keretrendszer az összes érdekelt szereplőt – beleértve a Világbank csoportot, a regionális fejlesztési bankokat, a bilaterális ügynökségeket, az Európai Beruházási Bankot és más intézményeket – arra fogja késztetni, hogy felülvizsgálják szerepüket a teljes rendszeren belül.

Múltbeli tapasztalatokból tudjuk, hogy a Világbank csoport erősítése, illetve az állami és magántőke használata a fejlesztési finanszírozásban fragmentálttá válhat.

Ennek elkerülése érdekében egy olyan rendszerre van szükség, amely a transzparens együttműködés kialakítására motiválja a különböző szereplőket.

A fő fókusznak a „milliárdokból ezermilliárdokat” megközelítés erősítésének kellene lennie, ami a magántőke mobilizálására és az állami tőke legjobb felhasználásának biztosítására irányul. Ennek megfelelően nem szabad megengedni azt, hogy az állami források megemelése elriassza a magánszektor szerepvállalását a bújtatott verseny vagy a kiszorító hatások révén. Ezen aggályok kezeléséhez a munkamegosztás világosabb meghatározására van szükség, amikor a kockázatok és a felelősségi körök kiosztásáról van szó.

Itt az ideje annak, hogy átgondolják az úgynevezett hivatalos fejlesztési támogatásokat (vagyis az állami segélyeket), amelyek továbbra is kulcsszerepet játszanak a szegénység visszaszorításában, az emberi méltóság védelmében, illetve az alapvető szolgáltatások finanszírozásában olyan helyeken, ahol nem érhető el más pénzügyi forrás. A fenntartható fejlesztési célokba történő korlátozott befektetések miatt a hivatalos fejlesztési támogatásokat olyan módon kell alkalmazni, amely pluszfinanszírozást vonz be, vagy a meglévő forrásokat csatornázza be az állami és a magántőke közös finanszírozási mechanizmusain keresztül.

A multilaterális fejlesztési bankok rendszerének többségi részvényeseiként a hivatalos fejlesztési támogatások fő biztosítóinak kulcsszerepük van az állami és a magánszektort megcélzó ösztönzők összehangolásában.

A két szektor együttműködése a nemzetközi közösséget egy olyan rendszer felé irányíthatja, amely a közös célokon és a megosztott felelősségen alapul.

A Világbank csoport feltőkésítése megnyugtatólag hathat a multilateralizmus számára egy kritikus időszakban. Ezt azonban nem szabad úgy kezelni, hogy felmentést adhat az innovációkra való törekvések alól.

A Világbank csoport feltőkésítésére emellett nem szabadna úgy tekinteni, hogy csupán az állami tőkére történő támaszkodás könnyű útját biztosítja, és felhagyhatunk az állami és magánforrások közös használatának nehezebb feladatával.

Ehelyett ki kell használnunk a pillanatot arra, hogy kezeljük a világszerte tapasztalható megosztottságok, konfliktusok és erőszak forrásait, és egy olyan környezetet hozzunk létre, amely bátorítja a minél nagyobb arányú magánszektorbeli beruházásokat. Ennek a lehetőségnek a megőrzésével tudjuk csak az ENSZ fenntartható fejlődési céljait előmozdítani.

Mostanáig a magánforrások mobilizálását szolgáló, az állami és magánforrásokat kombináló finanszírozási mechanizmusokat főként viszonylag stabilnak számító közepes jövedelmű országokban alkalmazták. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrégiben megjelent tanulmánya szerint 2012 és 2015 között az ilyen mechanizmusok által bevont magánfinanszírozás csaknem 43 százalékát a felső közepes jövedelmű országokban használták, és csak 7 százalékát alkalmazták a legkevésbé fejlett országokban.

Döntő fontosságú, hogy az állami és magánforrásokat kombináló finanszírozási mechanizmusok használatát kiterjesszék a sebezhető és alacsony jövedelmű országokra.

A fejlesztési bankok magánszektorbeli együttműködésért felelős részlegeinek többet kell tenniük azért, hogy a tőkekihelyezéseik csökkentsék a kockázatokat, és vonzzák a magánszektorbeli tőkét, ahelyett, hogy nem szándékolt módon kiszorítanák a finanszírozási megoldásokból.

A világ még csak pár éve dolgozik azon, hogy megvalósítsa az ENSZ fenntartható fejlődési céljait. Azonban máris egyértelművé vált:

új ösztönzőkre van szükség ahhoz, hogy az állami és a magánszektor szereplői az elmaradott térségekben közvetlen beruházásokat hajtsanak végre.

Ez azt jelenti, hogy egy olyan rendszert kell kialakítani, amelyben az állami forrásokat folyamatosan a megfelelő helyeken és a megfelelő célból használják fel.

Egy olyan időszakban, amikor populista erők a multilaterális intézmények ellen agitálnak, a Világbank csoport feltőkésítése már önmagában egy lényeges eredmény. Ebben a politikai környezetben azonban mindennél fontosabb, hogy megfelelő módon lépjünk a fejlesztési finanszírozások új szakaszába. Arra kell összpontosítanunk, hogy a fenntartható fejlődési célok és más nemzetközi kötelezettségek – mint például a párizsi klímamegállapodás – teljesítéséhez egy összetartó struktúrát alakítsunk ki, illetve tartsunk fenn.

A változások nem történnek meg maguktól. A globális pénzügyi folyamatoknak való kiszolgáltatottság helyett használjuk fel a pénzügyeket céljaink elérésének eszközeként. Ehhez valódi, hosszú távú elköteleződés kell az érdekelt felek részéről, valamint elkötelezett polgárok nyomására is szükség lesz világszerte.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org