Eredményszemléletű egészségfinanszírozás

A hatvan év feletti emberek száma a világon 2030-ig 1,4 milliárd fővel nő. Az egészségügyi ellátórendszer világszerte nehezen tartja a lépést e változással, hisz az idősek körében nagyságrendekkel több a beteg, terápiát vagy ápolást igénylő ember. Egyszerre több összefüggő vagy egymástól független betegségben szenvednek, ami már önmagában is megterheli az ellátórendszert.

Ráadásul a betegségekről egyre többet tudunk, a lehetséges gyógymódok pedig mindinkább specializáltak, így az egyes terápiás megoldásokba fektetett sok milliárd dollárnyi fejlesztési költségnek egyre kevesebb betegen kell megtérülnie, ami az árak emelkedésével jár. Következésképp egy-egy különösen hatékony és innovatív onkológiai gyógyszer akár sokmilliós költséget is jelenthet terápiánként egy betegnek.

Más szóval az egészségügyi ellátás fejlődése önnönmaga táplálja legnagyobb problémáit, az elöregedést és a drágulást. Nagy kérdés, hogy ezt a helyzetet sikerül-e megoldani valahogyan, vagy továbbra is öles léptekkel haladunk a halhatatlanság és a végtelen költségek felé. Nos, a jelek szerint a digitalizáció és a finanszírozás oldalán léteznek olyan megoldások, amelyekkel a kétségtelen eredmény (gyorsan emelkedő várható élettartam) a magunk javára fordítható.

A szakma általános véleménye szerint a megoldás az eredményközpontú finanszírozás lehet, amelyet mindinkább lehetővé is tesz a technikai fejlődés. Ma a finanszírozás a világon mindenütt terápiacentrikus, vagyis létezik az állam, illetve a magánbiztosító által elfogadott terápiáknak és beavatkozásoknak egy köre, amelyet a finanszírozók hatékonynak vélnek, „befogadnak”, árat rendelnek hozzá, majd egy méltányos részét ki is fizetik.

Ezzel szemben áll a sokak által emlegetett eredményszemléletű finanszírozás, ami azt jelenti, hogy a finanszírozó akkor fizet, ha a beteg gyógyultan távozik. Így ösztönzik az összes szereplőt (orvost, gyógyszergyárat, beteget és mindenki mást), hogy a lehető leghatékonyabb terápiát a lehető legjobb módon alkalmazza. Az nagyjából világos, hogy mindez hogyan eredményezhet megtakarítást például Magyarországon, ahol még mindig szeretik indokolatlanul bent tartani a betegeket a kórházak. De még ezen az úton is rengeteg kérdést kell megválaszolni, és sok ellenállást legyőzni.

Az viszont már nehezebben értelmezhető, miként lehet a pácienst arra ösztönözni, hogy partner legyen a betegség megelőzésében és leküzdésében.

Nos, ilyen megoldásokra azért már hazánkban is van példa, igaz, inkább negatív ösztönzők formájában, mint például a dohány jövedéki adója. De a magánszférában megjelentek a pozitív ösztönzők is. Dél-Afrikában hawaii nyaralást ígér egy biztosító, ha ügyfele vállalja a társaság egészségmegőrző programjában való részvételt, s rendszeres testedzést végez.

Amerikában egy biztosító egy dollárért kínálja ügyfeleinek az Apple okosóráját, ha vállalják, hogy az órán keresztül rendszeresen megosztják a sportolásukról szóló adatokat a biztosítóval.

Ezek persze csak pilot projektek ahhoz képest, hogy az eredményszemléletű finanszírozás hívei a rendszer egészére és kötelező jelleggel akarják kiterjeszteni a páciensekre vonatkozó egészségügyi bonus-malus rendszert (a prevencióra és az ellátásra egyaránt). Hogy mindennek mi a jelentősége a prevencióban, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy az időskor előtti elhalálozások körében világszerte a vezető halálok (90 százalékkal!) a szív- és érrendszeri megbetegedések. Márpedig ezek döntő többsége megfelelő táplálkozással, a dohányzás mellőzésével és rendszeres testmozgással könnyűszerrel megakadályozható lenne.

Az ellátási oldalon a legnagyobb megtakarítást a pontos diagnózisok és a testre szabott terápiák hozhatják el. Tudni kell, hogy egyazon terápia hatékony lehet az egyik betegnél, miközben nem használ egy másiknál. Ha tudnánk, hogy ez mi alapján dől el, melyek azok az indikátorok, amelyek megmondják, hogy melyik betegnél melyik terápiát érdemes bevetni, az sok-sok százalékpontnyi megtakarítást eredményezne.

Számosan vagyunk a szakmában, akik úgy gondoljuk, hogy ez kizárólag adatszerzés és elemzés kérdése. Elegendő adat beszerzésével, rendszerbe vitelével és analízisével előbb-utóbb megfejtjük az egyéni adottságok, a környezet és az életvitel azon kombinációit, amelyek e különbségekhez vezetnek.

Ha mindez bekövetkezik, olyan áttörést hozhat a terápiában és a finanszírozásban, amely nemcsak hozzájárul a várható élettartam további növekedéséhez, hanem ellensúlyozza is az ennek nyomán emelkedő ellátási költségeket. Nem véletlen, hogy a nagy adatgazda cégek (Facebook, Amazon, Microsoft, Google) több száz egészségüggyel kapcsolatos szabadalmat birtokolnak, s árgus szemmel figyelik a startuppiacot, vajon mit érdemes a területen felvásárolni.