Hogyan érdemes a magyar autóiparba befektetni?

A BMW augusztusi bejelentése nyomatékosította, hogy az autóipar Magyarország vezető, bővülő, gazdaságpolitika által támogatott szektora olyan csúcsnevekkel, mint Suzuki, Audi, Opel, Mercedes. Százhetvenezer embert foglalkoztat, és az ipari termelés közel 30 százalékát adja.

A szokásos felállás szerint az autóipari értékláncok csúcsán a multinacionális világcégek állnak, őket a többségében szintén nemzetközi első körös beszállítók szolgálják ki. A magyar kkv-k lehetőségei jellemzően a második szinten vagy innen lefelé nyílnak meg.

Számos hazai cég kapcsolódhat be így a globális értékláncokba, lehet részese és jó esetben nyertese a szektorban zajló változásoknak. Nem csupán annak, hogy az európai gyártás kelet felé tolódik, vagy hogy egyre nagyobb a műanyagok és az elektronika szerepe, hanem a korszakváltó trendeknek is. Előretörnek például az okosmegoldások, és lassan kezd visszaszorulni az autótulajdonlás, hogy helyébe a közösségi gazdasági megközelítés lépjen. Mobilitás szempontjából a saját (akár elektromos) jármű már csak egyik módja, hogy eljussunk A-ból B-be.

Ám ahogy lefelé haladunk a láncok mentén, az elérhető nyereséghányad csökken, és a cégek önálló döntési lehetőségei szűkebbek.

Van-e keresnivalója ebben a struktúrában, ezen kockázat mellett, egy befektetőnek, aki autóipari beszállítók felvásárlásával szeretne pénzt keresni?

A célpontnak számító cégek eredményessége az iparági ciklus mostani szakaszában kedvező. Tekintettel azonban a trendszerű változásokra és az iparági ciklus hullámvölgyeire, érdemes vizsgálódni és válogatni a beszállítók között. Szempont lehet a megfelelő fejlesztői háttérrel támogatott termékkör vagy a minél erősebb ügyfél-diverzifikáció. Ahogyan egy évtizede a válság megszűrte a mezőnyt, és a kisebb sorozatok mellett is életképes, innovatívabb cégek maradtak talpon, úgy a most zajló változásokat sem mindenki fogja túlélni. Azok feltehetően igen, akik lépést tartanak az új trendekkel, képeznek és fejlesztenek, és szektortársak vagy beszállítók felvásárlásával akár maguk is növekednek.

A befektető ezt aktívan segítheti tőkejuttatással, de még inkább azzal, ha a piaci és történeti sajátosságok okán kisebb hazai beszállítókból portfóliót épít fel. Olyant, amely kifejezetten illeszkedik az iparági trendekhez, elemei együttesen szakmai szinergiát hoznak létre (az egyenként felhalmozódott tudás a portfólió keretei nélkül aligha adódik össze), és az üzemméret miatt is hatékonyabb.

A tranzakciós piacunkon még ma is érezhető elmaradás a nyugat-európai árazásoktól, bár az országkockázat, az adott cég iparági beágyazottsága vagy hatékonysága nem feltétlenül indokolná. Ennek okai között lényeges az üzemméret.

Egy jól összeállított autóipari beszállítói portfólió képes lehet ezt kezelni, és felépítője a majdani kiszállás szempontjából is eggyel magasabb ligába juthat. Az exit mérete új befektetői kört hozhat képbe, akik az egyes vállalkozások iránt egyenként még nem érdeklődnének. Így összességében a portfólió elemei közötti szinergia mellett a magasabb árazási szint is javíthatja a befektetés profitját.

Ismert vélemény, hogy talán túl nagy hazánkban az autóipar súlya, és kevésbé lenne kockázatos, ha több ilyen erős lábon állnánk. Ezt nem vitatva, a szektor jelenleg sikeres, növekszik, és óriási lehetőségeket kínál sokaknak. Egy jól illeszkedő beszállítói portfóliót építő befektetőnek is.