Nagy bajt hozhat a háború

Az utóbbi hetekben a világ tőzsdeindexei többször is estek amiatt, hogy megnőtt egy új globális kereskedelmi háború valószínűsége. Befektetési guruk szerint

ma Donald Trump amerikai elnök kereskedelempolitikája jelenti a fő kockázatot a világgazdasági növekedésre.

A világ legnagyobb befolyással rendelkező államfője újraszabná a világkereskedelem mai rendszerét, de klasszikus protekcionista lépésekkel, új vámok kivetésével és a régiek emelésével is igyekszik korlátozni az Egyesült Államok importját. Az amerikai vezetés ugyan Kínát tekinti a fő bűnösnek, de az Európai Unióval és Kanadával folytatott gyakorlaton is változtatni szándékozik.

Trump elnök ráadásul vállaltan szkeptikus a vitás kérdések tárgyalásos rendezésével kapcsolatban.

Mexikót ugyan erővel sikerült meggyőznie az Egyesült Államok kormányának, és a mexikói vezetés beleegyezett, hogy nagy mennyiség (hírügynökségi források szerint évi 2,4 millió gépjármű) felett az amerikaiak ezentúl 25 százalékos vámot vethessenek ki a Mexikóban gyártott személyszállító járművekre és az alkatrészekre.

A NAFTA, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény léte azonban továbbra is veszélyben van. Bár az Egyesült Államok és Kanada vezető tisztségviselői között jelenleg is zajlanak a tárgyalások, a megállapodás esélyét jelentősen csökkenti, hogy Trump elnök szerint Kanada csakis az Egyesült Államok feltételei alapján köthet új egyezményt. Az amerikai vezetés tehát nyíltan használja gazdasági-politikai hatalmát (és ezt megalapozó katonai erejét) a vitás kérdések rendezésére.

Donald Trump azt is nyilvánvalóvá tette, hogy ha a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO nem szolgálja a mainál jobban az Egyesült Államok érdekeit, akkor kilépteti országát a WTO-ból. Ez pedig sokkal súlyosabb negatív hatással lenne a világgazdaságra, mint a valójában már zajló amerikai–kínai kereskedelmi háború.

Az eredménytelen tárgyalások miatt az Egyesült Államok és Kína a nyáron kölcsönösen megemelték az egymástól importált termékek vámját, és immár 100 milliárd dollárnyi termékre vetnek ki 25 százalékos vámtételeket.

Az amerikai vezetés eltökélt abban, hogy jelentősen csökkentse országának Kínával szembeni külkereskedelmi deficitjét, és kész a vámtételek emelésére további termékkörök esetében is. Az esetleges újabb protekcionista védővámokat Kína már aligha tudná viszonozni, mivel az emelt vámtételek lassan az Egyesült Államokból származó teljes kínai importot lefedik. Van persze alapja annak az amerikai érvelésnek, hogy Kína nem fair módon vesz részt a világgazdaságban:

egyrészt mesterségesen gyengén tartja nemzeti valutája, a jüan árfolyamát, másrészt nem biztosítja az amerikai cégek szellemi tulajdonjogának védelmét sem.

Kétségtelen az is, hogy miközben ezek a problémák sok éve ismertek, a kínai vezetés nem tett érdemi lépéseket a kezelésükre, vagyis az amerikaiak konfrontatív fellépése a puha tárgyalási stratégia eredménytelensége utáni erősebb nyomásgyakorlásként is felfogható. A két nagyhatalom kereskedelmi háborúja mértékadó becslések szerint már idén mintegy fél százalékkal csökkenti a globális kereskedelmet, és érzékelhetően lassítja mindkét ország gazdasági növekedését. Ha pedig Amerika és Kína viszonyában nem következik be fordulat, akkor jövőre a hatások sokkal erősebbek lesznek. Ezt árazzák be egyre nyilvánvalóbban a nemzetközi tőzsdéken, önbeteljesítő módon tovább gyengítve a konjunkturális kilátásokat.

Ezek a folyamatok akkor is erősen visszafogják az európai növekedést, ha az Egyesült Államok és az Európai Unió között egyelőre inkább csak retorikai természetű a kereskedelmi konfliktus. Mivel az elmúlt években a közép-európai régió és benne Magyarország az európai és a globális szabadkereskedelem legfőbb nyertesének számított, kézenfekvő a következtetés: ha a kereskedelmi háború globálissá válik, akkor ezúttal vélhetően a legnagyobb vesztesek között leszünk.