BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Donald Trump

A munkavállalók vámok nélküli megvédése

Trump kereskedelmi háborúja egy nemzetközi tragédia – véli Robert J. Shiller, a Yale Egyetem Nobel-díjas közgazdásza.
2018.10.01., hétfő 14:44

A II. világháború és különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1947-ben történt aláírása óta az Egyesült Államok – mind a kormányzat, mind az amerikai lakosság – egyértelműen támogatta a szabadkereskedelmet.

Az amerikaiak egy számottevő kisebbsége – friss adatok szerint a lakosság 39 százaléka – helyesli Donald Trump elnök azon lépését, amellyel vámot vetett ki a külföldi országok termékeire. Úgy tűnik, Trump azt gondolja, hogy megváltozott a közhangulat, és azok a szavazók is, akik még ellenzik a vámokat, támogatni fogják majd az intézkedést.

Feltehetően nem téved ebben. Feltehetjük a kérdést: miért láthatjuk a közvélemény elégséges támogatását ahhoz, hogy Trump egy Amerika által kezdeményezett kereskedelmi háborút indítson el?

Ennek legvalószínűbb oka a munkahelyek bizonytalanságában gyökerezik, amit a szabadkereskedelem néha előidéz. Továbbá az igazságtalanság érzetében is kell a magyarázatot keresni, amely a vesztesek körében tapasztalható. A legtöbb ember nem adományokat akar kapni, hanem munkahelyet szeretne. Emiatt reagáltak ilyen kedvezően az amerikaiak a „Tegyük újra naggyá Amerikát!” szlogenre, és emiatt volt annyira közömbös a közvélemény a korábbi elnök, Barack Obama „Terjesszük ki a jólétet!” szlogenére (ezzel a kifejezéssel indokolta adóemelési elképzeléseit még a 2008-as elnökválasztási kampányban – a szerk.).

Ahogy azonban John Ruggie politológus 1982-ben megállapította,

a szabadkereskedelem csak akkor életképes politikailag, ha a kormányok beavatkoznak annak érdekében, hogy stabilizálják az állampolgárok anyagi helyzetét a lehetséges sokkokkal szemben.

Dani Rodrik közgazdász hasonlóképpen kimutatta, hogy a szabadkereskedelem szempontjából nyitott gazdaságok többet költenek méretükhöz képest a termékek és szolgáltatások biztosítására állampolgáraik számára. Más szóval, a nagyobb mértékű külkereskedelmi tevékenységet folytató országokat nem a kis állam jellemzi, hanem éppen fordítva.

A jövőbeli kilátások megítélése viszont a protekcionista törekvések és az importvámok emelkedése tükrében romlott a gazdasági szereplők körében
Fotó: AFP/Matthias Bein/dpa-Zentralbild/ZB

Mégis, az olyan programok, mint az amerikai Trade Adjustment Assistance, amely támogatást nyújt azoknak, akik a szabadkereskedelem miatt vesztették el a munkahelyüket, nem mindig élvezik a közvélemény támogatását. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezek a programok a redisztribúcióhoz hasonlítanak. Ezenfelül ez a támogatás átmeneti jellegű. Az amerikai acéliparban a külföldi verseny miatt történő állásvesztés fájdalmasan tartós lehet, azonban nehéz azt elképzelni, hogy egy kormányzat évtizedeken át támogat elbocsátott dolgozókat.

A szabadkereskedelem támogatottságának újbóli megteremtése érdekében más módokat kell találnunk a munkavállalóknak a globalizált piac kockázataival szembeni megvédéséhez.

Szerencsére léteznek precedensek olyan állami redisztribúcióra, amely nem pénzbeli támogatás formájában történik. Amikor például egy kormány az adóbevételeket a közoktatásra költi, annak mindenki élvezi a hasznát.

Másik megoldás az lehet, hogy az állam egy olyan biztosítást (livelihood insurance) nyújt az embereknek, amely segíti a külkereskedelem miatti állásvesztés költségeinek fedezését. (A livelihood insurance megoldás alatt Shiller egy olyan állami támogatást ért, amelyet akkor fizetnek ki egy embernek, ha a szakmájában sok ember állástalan, vagyis egy meghatározott szintet meghalad a munkanélküliek aránya. A támogatás attól függetlenül jár, hogy az egyénnek van-e munkahelye vagy nincs. Ha valaki állástalan, de a szakmájában amúgy nincs nagy munkanélküliség, akkor nem jár a juttatás. Az elgondolás szerint ekkor kevésbé van szüksége a támogatásra, hiszen feltehetően talál majd munkát. Ha viszont akkor munkanélküli valaki, amikor nagy a munkanélküliség a szakmájában, valóban szüksége lehet támogatásra – a szerk.)

Ahogy a 2003-ban megjelent könyvemben (The New Financial Order) írtam, ez a megoldás ösztönözheti az emberek munkahellyel kapcsolatos kockázatvállalását, illetve a gazdasági növekedést.

Trump kereskedelmi háborúja egy nemzetközi tragédia. De happy enddel is végződhet, ha végül arra emlékeztet minket, hogy a szabadkereskedelem milyen kockázatot jelent az emberek számára, és emiatt javítjuk az őket segítő biztosítási mechanizmusokat.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.