Jól is járhatunk a németek bukdácsolásával

Aki rendszeresen követi a híradásokat, 2019 elején két főbb vonatkozásban találkozhatott Németországgal: az egyik a győri Audi-sztrájk, a másik a német gazdaság rendkívül gyenge teljesítménye. Látszólag kevés a közös pont, de mindkettő érdemi hatással lehet a magyar gazdaságra, és nem is feltétlenül úgy, ahogy első ránézésre gondolnánk.

Németország egyre nagyobb bajban van, ezt kár lenne tagadni. Bár még nem láttuk a végleges adatokat, úgy tűnik, a német gazdaságnak éppen csak sikerült elkerülnie a technikai recessziót 2018 végén. Az 1,5 százalékos gazdasági növekedés az elmúlt öt év leggyengébb teljesítménye.

Hiába próbálták sokan egy átmeneti lassulásnak beállítani a nyár óta tartó mélyrepülést, egyre nyilvánvalóbb, hogy sokkal többről van szó, mint a véletlenek furcsa összjátékáról.

Ami a németeknek fáj, azt előbb-utóbb a magyar gazdaság is megérzi. A tavalyi év ráadásul pont az autógyártóktól volt hangos, negatív értelemben. Ugyanakkor sokkal többről van már itt szó, mint egy ágazatot érintő átmeneti zavarról. A lassulás egyszeri és strukturális tényezők egyvelege. A túlzó költségvetési szigor és a német belpolitikai problémák miatt beruházások maradtak el, legyen szó a digitális vagy a hagyományos infrastruktúrát érintő fejlesztésekről. Persze a probléma nem új keletű:

2007 óta a német közszféra tőkeállománya csaknem 7 milliárd euróval (a magyar GDP 5 százalékával) csökkent, miközben a gazdaság 30 százalékkal bővült.

Nem véletlen tehát, hogy a német költségvetés a GDP 1,7 százalékára rúgó rekordmagas költségvetési többlettel zárta a tavalyi évet.

Bármennyire furcsa kimondani, pont jókor jött a német gazdaság gyengélkedése, ugyanis a hazai belső felhasználás, köszöni szépen, elhúzza egyedül is a gazdaságot. Mind a fogyasztás, mind a beruházás olyan mértékű növekedést mutatott 2018-ban, hogy képes volt teljesen semlegesíteni az exportban fellépő zavarokat.

De mire számítsunk 2019-ben? A német gazdaság gyengélkedésének egy jelentős fiskális ösztönzőcsomag vethetne véget, és erre van is lehetőség.

Az adósság GDP-arányosan már 60 százalék alatti, a finanszírozás költsége minimális,

hiszen a tízéves állampapír hozama nulla százalék körüli, miközben az inflációt is figyelembe véve a reálkamat negatív. Itt az ideje, hogy a német kormány a zsebébe nyúljon, és egy komoly fiskális lazítást vigyen véghez.

Mindez nagyban segítené a magyar gazdaságot is, hiszen a belső motorok előbb-utóbb veszítenek erejükből, ahogyan lassul az uniós források felhasználásához köthető beruházás és a béremelkedés is korlátokba ütközik. Viszont a német vásárlóerő élénkülése pont jókor ránthatná meg újra a magyar exportot, pláne, hogy a hazai kapacitások is folyamatosan bővülnek, ami eleve ad némi biztosítékot a német lassulás ellen. Szóval akár még jól is kijöhet a magyar gazdaság a német lassulásból, ha tényleg a zsebébe nyúl Berlin.

Ahogyan az Audi is most szembesült azzal, hogy mi történik, ha valami nem a tervek szerint alakul, és fel kell borítani az előre eltervezett költségvetést.

Bár azt gondolnánk, hogy a német ipar gyengélkedése miatt talán kevésbé húsba vágó a leállás, de tudva, hogy a VW konszern tagjaként már így is súlyos problémái vannak, talán a legjobb megoldás volt a költségvetés megemelése, vagyis a bérköltségek növelése.

Egyelőre úgy látjuk, hogy izolált esetről van szó, vagyis nem kell attól tartani, hogy német vállalatok tömegeinél lennének leállások a béralkuk miatt, ugyanakkor az eset jól jelzi, hogy a szakszervezeteknek még mindig van erejük, de persze ehhez kell a szervezettség és a kritikus tömeg. Mindenesetre ez egyértelmű figyelmeztetés a nagy gyártóvállalatoknak: nem lehet többé csak az alacsony munkabérre alapozni a profitot. Ez pedig a jövőben a tőkefelhalmozást és a technológiai fejlődést segítheti, amire a hazai gazdaságnak elengedhetetlenül szüksége van, ha tartósan fenn kívánja tartani a 3 százalékot meghaladó teljesítményt.