A kutatók körében a globális felmelegedés következményeivel és okaival kapcsolatban meglévő konszenzus ellenére a fenyegető klímaválság figyelmeztetései továbbra is süket fülekre találnak a politikusoknál.
Ennek oka, ahogy a klímavédelmi aktivisták egyre inkább állítják, a kapitalizmus, vagy még pontosabban a neoliberális ideológia, amely az elmúlt legalább negyven évben dominálta a Nyugat gazdaságpolitikáját.
Ahogy a Green New Deal (az amerikai demokraták programterve, amely tíz év alatt emissziómentessé tenné az energiaszektort – a szerk.) körüli viták fellángolnak, döntő fontosságú, hogy a közvélemény megértse, milyen szerepet játszik a neoliberalizmus az emisszió csökkentését, a fosszilis üzemanyagok kivezetését és a megújuló energiára alapuló technológiák bevezetését akadályozó politikában.
Washingtonban 1980 óta az az uralkodó nézet, hogy az államnak minimális szerepet kell játszania a gazdaságban. Az ezt az elgondolást követő politika – az állami beruházások forrásmegvonása vagy csökkentése, a gazdaság deregulációja, a demokrácia decentralizálása – megakadályozta az Egyesült Államok leválását a fosszilis üzemanyagokról.
Egyik nagy amerikai párt politikusai sem támogatták, nem bátorították a karbonmentes alternatív energiaforrásokba és infrastruktúrába történő állami beruházásokat.
Az a felfogás, hogy az állam csak akadályozni tudja a gazdasági dinamizmust, erőteljes szakítás a gazdaságpolitikát az 1940-es évektől az 1960-as évekig uraló keynesi nézettel. A keynesi gazdaságpolitika az állami beavatkozásokat szükségesnek tartja a koordinálási problémák – mint amilyen a klímaváltozás is – megoldásánál. A neoliberalizmus második pillére, a dereguláció is hozzájárult a klímaváltozáshoz. Amikor a politikusok az energiahatékonysági standardok és a fosszilis üzemanyagok kitermelését szabályozó előírások visszaszorítására törekednek, akkor előszeretettel mondják azt, hogy csupán a bürokráciát csökkentik. Gyakran azonban
ugyanezen politikusok a szénhidrogén-iparág kitartottjai.
Sajnos, ahogy a klímaválság erősödött, úgy fokozódott a nyomás abban a tekintetben is, hogy deregulálják a fosszilis üzemanyagokat. Például most januárban prominens közgazdászok egy csoportja nyílt levelet adott ki, amelyben arra szólítottak fel, hogy mérsékelt karbonárak (adó) helyettesítsék a „körülményes szabályozásokat”. Nem szabad elfelejteni, hogy ugyanezek a szabályozások nagymértékben csökkentették az üvegházhatású gázok emisszióját például Kaliforniában.
A harmadik módja annak, hogy a neoliberalizmus aláássa a klímavédelmi lépéseket, abban áll, hogy a döntéshozatal áttevődött a szövetségi szintről állami és helyi szintre. A neoliberalizmus karbonárat ír elő a klímaválság megoldásaként, ugyanakkor elutasítja a központosítást, ami ahhoz szükséges, hogy ez az intézkedés lényegében működhessen.
Szinte semmi esélye annak, hogy az USA összes állama bevezeti a karbonárat. A fosszilisüzemanyag-ipar és lobbistái már régóta kijátsszák egymással szemben az egyes államokat – illetve a szakszervezeteket – azzal, hogy helyi munkahelyek teremtését ígérik a fosszilis üzemanyagok kitermelése terén.
Amíg a politikusokat a neoliberális ideológia kényszerzubbonya köti, addig nem lehet nagyobb előrelépést elérni a klímaváltozás kezelésében.
Szerencsére a Green New Deal a közvélemény széles körű támogatását élvezi, ami azt mutatja, hogy a választók nem osztják ezt az ideológiát.
A Green New Deal céljának eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy az Egyesült Államok tíz éven belül karbonsemlegessé váljon, nemcsak az egész gazdaságra kiterjedő karbonárra és -osztalékra van szükség, hanem kiterjedt állami beruházásokra és átfogó szabályozásokra is. Ezen intézkedések együtt a második világháború óta nem látott módon mobilizálhatják Amerika szunnyadó termelékenységi kapacitásait. Ezek nélkül a klímaváltozás elleni küzdelem erőfeszítéseinek semmi esélyük nem lesz.
Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.