Városok az emberekért

Dante az Isteni színjátékban a pokol egyik körét (Dis városát) a „sátán kínnal-bajjal teli váro­saként” írja le. A költő sok mai metropoliszt is hasonlóképpen ábrázolhatott volna. A világban, különösen a szubszaharai Afrikában, illetve Ázsiában óriási mértékű urbanizáció zajlik. Ez pedig nagyrészt várostervezési folyamatok nélkül történik. Azok a települések sem tudják ezt hatékonyan megvalósítani, és megfelelően biztosítani a városlakók többségének igényeit ahol próbálnak várost tervezni. Emiatt túlzsúfolt, koszos, rendezetlen városok jönnek létre, amelyek veszélyeztetik az ott élők egészségét, boldogságát.

A várostervezés során az autók szükségleteit az emberek igényei elé helyeztük, túl gyakran koncentráltunk arra, hogy az autóknak legyen elég helyük. Ez a megközelítés szinte folyamatos közlekedési káoszt és súlyos légszennyezést okoz. Los Angelesben egy átlagos autós évente 102 órát tölt dugóban. Részben az ilyen forgalmi dugók miatt alakul ki a globális szén-dioxid-szennyezés 70 százaléka. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számításai szerint világszerte az emberek mintegy 90 százaléka szennyezett levegőt lélegzik be.

Ami pedig a lakhatási helyzetet illeti, a rossz telekhasználati szabályok miatt túl drága lakások megvételéhez nem elegendők a bérek. Az ENSZ Emberi települések programja szerint csaknem egymilliárd ember él nyomornegyedekben, és számuk 2030-ra megduplázódhat. Ahogy a friss kutatások kimutatják, a lakóhelyek gyakran faji, etnikai és jövedelmi alapon szegregálódnak, ami generációkat átívelően jelentősen akadályozza a társadalmi mobilitást.

Ezt a helyzetet azonban meg lehet változtatni.

A következő húsz évben a világban annyi lakóingatlan és hozzá kapcsolódó infrastruktúra fog épülni, mint amennyi az emberiség történelme során mostanáig épült.

Sok város már kínál példákat a fenntartható, inkluzív, élhető és tetszetős várostervezésre. Szingapúr például már megvalósította a Jan Gehl (dán építész és várostervező, szakmai felfogásának középpontjában a városi életminőség javítása áll – a szerk.) által emberi léptékű tervezésnek nevezett modellt. Ez a diverzitást hangsúlyozza, és megelőzi a gettók kialakulását azzal, hogy vegyes jövedelmű embereknek épít ki lakónegyedeket, amelyekben biztosított a magas minőségű közlekedéshez, egészségügyhöz és oktatáshoz való hozzáférés.

Hasonlóan jó példa, hogy az erős ellenállás ellenére New York korábbi polgármestere, Michael Bloomberg és a város közlekedéséért felelős egykori tisztviselője, Janette Sadik-Khan védett kerékpárutakba, illetve a közösségi közlekedésbe invesztált. London, Szingapúr és Stockholm már régóta alkalmazza a dugódíjat az autóhasználat csökkentése érdekében. Londonban pedig most áprilisban még eggyel tovább is léptek, ugyanis – Csengtuhoz, Madridhoz, Párizshoz és más váro­sokhoz hasonlóan – bevezették azt a rendszert, amelynek értelmében a város belső részein, az úgynevezett ultraalacsony szintű emissziós zónán belül pluszdíjat kell fizetni a bizonyos környezetvédelmi határértéket el nem érő autók után. Amszterdam, Tokió és Koppenhága példája pedig azt mutatja, hogy a szűkebbre tervezett utak lassítják a forgalmat, ami növeli a gyalogosok és kerékpárosok biztonságát.

Sok nagyvárosban – a kolumbiai Bogotától a tanzániai Dar es-Salaamig – a buszok számára külön útvonalakat építettek, amelyek lényegében úgy működnek, mint egy metróhálózat, viszont olcsóbban és gyorsabban lehet kiépíteni őket. Néhány városban pedig a Kaliforniai Egyetem professzora, Donald Shoup által régóta támogatott parkolási reformokat vezettek be. Ennek keretében megszüntették az épületekre vonatkozó, parkolók kialakítását előíró szabályozásokat, és egy dinamikus árazási rendszert vezettek be.

A lakóingatlanokat már nem kellene befektetési eszközként pozicionálni, támogatni, hanem a minden jövedelmi réteg számára elérhető bérlakásokra kellene a hangsúlyt helyezni,

ahogy ez Németországban, Ausztriában és Svájcban történik. Megfelelő tervezéssel el lehet érni, hogy az épületek több energiát állítsanak elő, mint amennyire szükségük van.

Végezetül ezen beruházások finanszírozásához a városoknak stabil bevételi forrásokra van szükségük. Túl gyakran fordul elő, hogy a városi önkormányzatok nem tudják teljes mértékben kihasználni a telekadó biztosította lehetőségeket. A műholdképek és a drónalapú megoldások azonban megfelelő katasztert tudnak biztosítani az adóhatóságok számára. Átgondolt tervezéssel, együttműködéssel, kommunikációval és konszenzussal a városok meg tudják változtatni lakóik életét. Olyan kezdeményezések, mint a Világbank globális platformja a fenntartató városokért vagy a City Planning Labs, a szükséges tudás megosztásával és már kipróbált várostervezési megoldásokkal támogatják a városok ez irányú törekvéseit. Ha megtesszük, amire szükség van az inkluzív, ellenálló és fenntartható urbanizáció biztosításához, akkor a Dante által megírt Dis városa csak az elképzelt pokolban valósulhat meg.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org