Egyre népszerűbb az állampapír, aminek a jegybank is örül

Az MNB által közölt legfrissebb adatok szerint a magyar háztartások pénzügyi helyzete tovább javult 2019 első negyedévében, az évek óta tapasztalható trendnek megfelelően. Ez főként a dinamikus bérnövekedésnek köszönhető, hiszen a magasabb jövedelmekkel nemcsak a fogyasztás, de a megtakarítás is nő. Ami a részleteket illeti, tovább emelkedett a folyószámlabetétek és az állampapírok állománya, míg a lekötött betéteké stagnál. Emellett évek óta most először, ha enyhén is, de csökkent a lakosságnál lévő készpénzállomány. A mintegy 55 ezermilliárd forintra rúgó pénzügyi eszköznek még így is csaknem 9 százaléka áll készpénzben. Ez legfőképp a csökkenő kamatkörnyezettel magyarázható. Mivel a lekötött betéteken már hosszú ideje nullaközeli hozamot lehet elérni, a lakosság a megtakarításait inkább készpénzben vagy folyószámlabetétben tartja, hiszen ez a legegyszerűbb és a leginkább likvid megtakarítás.

Az állampapír – melynek lakossági állománya mára meghaladta a 6 ezermilliárd forintot – pedig azért ennyire keresett, mert más eszközökhöz képest jóval magasabb, 2,5–5 százalékos éves hozamot biztosít, gyakorlatilag kockázatmentesen.

A lakossági állampapírok tehát tetemes többlethozamot ígérnek a piacon elérhető hasonló megtakarítási formákhoz képest. A legnagyobb súlyú, fix kamatozású, fél- és egyéves állampapírok mellett egyre népszerűbb a három- és az ötéves inflációkövető Prémium Magyar Állampapír is. Ezek legnagyobb előnye, hogy fix reálhozamot biztosítanak, vagyis nem a tulajdonos viseli az inflációs kockázatot. Ez pedig egyre nagyobb, hiszen napjainkban már a 4 százalékot közelíti az áremelkedés átlagos éves üteme.

Az elszaladó infláció több szempontból is kockázatot hordoz, különösen egy olyan gazdaságban, ahol a lakossági megtakarítás jókora része készpénzben és folyószámlabetétben található. Az egyre gyorsabban elértéktelenedő megtakarítás ugyanis arra ösztönözheti a lakosságot, hogy többet és hamarabb fogyasszon, hiszen a megtakarításai reálértelemben zsugorodnak. Az ilyen módon élénkülő makroszintű kereslet pedig végül maga is erősödő inflációt generál. Tehát a likvid eszközben tartott megtakarítás rontja a monetáris politika hatékonyságát. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Bank már egy ideje erősen hangsúlyozza: a magas készpénzállományt le kell építeni és be kell csatornázni, lehetőleg vagy az állampapírpiacra, vagy a tőzsdére.

Ehhez nyújthat segítő kezet az Államadósság Kezelő Központ által nemrég bejelentett, ötéves, fix kamatozású Nemzeti Kötvény, amely a maga 4,95 százalékos átlagos kamatával pozitív reálkamatot kínál. Az ősszel induló nyugdíjcélú állampapír részletei még nem ismertek, de valószínűleg a többi állampapírnál magasabb kamatprémiumot biztosító, inflációkövető eszközről lesz szó, amely még vonzóbbá teszi az állampapírban történő megtakarítást. A nettó hozamokat emeli az is, hogy június 1-jétől az új kibocsátások kamatadómentesek lesznek, sőt a magasabb visszavásárlási ár növeli az eszközök likviditását is. Mindezek az intézkedések beleillenek abba a sorba, amelyet körülbelül egy éve az ÁKK kezdett a már meglévő lakossági állampapírok kamatának emelésével, a feltételek kedvezőbbé tétele a megtakarítások átcsatornázása és áttételesen a monetáris politika segítése érdekében.

Bár az MNB több kamattal is operál egyszerre (például alapkamat, betéti kamat), hatékonysága egyre inkább csökken. Egyrészt hiába emeli minimálisan a betéti kamatokat, ez érdemben nem csapódik le a lakossági betétekben. Másrészt a hitelkamatok oldaláról is veszített hatékonyságából, hiszen az egyre nagyobb arányú fix törlesztős hitelek miatt csak lassabban gyűrűzik be a reálgazdaságba bármiféle kamatváltozás. Ennek az elvesztett hatékonyságnak egy részét képes visszaszerezni az MNB az ÁKK lakossági papírokat érintő kamat- és kibocsátási politikáján keresztül, amelyre fiskális oldalról még a Pénzügyminisztérium is rásegít. Mindezzel pedig létrejött Magyarországon egy mikromenedzselt kamatkörnyezet, ahol az állampapírpiaci kamatok a lakossági kamatkörnyezetet befolyásolják, az MNB hitel- és kötvényprogramjai a vállalati kamatkörnyezetet módosítják közvetlenül, míg a hagyományos jegybanki kamatok és a célzott monetáris politikai eszközök a bankrendszerre, a bankközi kamatokra és ezen keresztül a külföldi szereplők pénzügyi döntéseire hatnak.