Kormányzati átcsoportosítás a felsőoktatásban

A napokban megjelent újsághírek szerint a felsőoktatás területén kormányzati átcsoportosítás várható, eszerint az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) tehermentesítésével a felsőoktatás állami irányítása az Innovációs és Technológiai Minisztérium hatásköre lenne a továbbiakban. Mérnökszemmel ennek a változtatásnak jelentős előnyei lehetnek, néhányat ezek közül megemlítenék.

Kezdeném azzal, hogy egyöntetű kamarai vélemény szerint a mérnökség, a mérnöki tudományok és tevékenységek sokasága nyert azzal, hogy az innovációnak külön minisztériumot állított föl a kormányzat; erről magam is elmondtam a véleményemet a sajtóban. Arról is sokszor esett szó a mérnökeink között, hogy a mérnökutánpótlás kérdésében döntő felsőoktatás mintha alárendelt szerepet kapna az Emmi struktúrájában, márpedig az, hogy mire megy az ország gazdasága a jövőben, nagymértékben függ a mérnökképzés minőségétől, a műszaki értelmiség felkészültségétől.

Vagyis a jó, a változó időkhöz és a változó kihívásokhoz alkalmazkodó minőségtől. Erre pedig oda kell figyelni. Ha ezt a célt szolgálja az átcsoportosítás, akkor örömmel fogadjuk.

Örömmel fogadjuk azért is, mert azokat a belső változásokat, amelyek a műszaki tudományok körében nap nap után végbemennek, az innovációs minisztérium szakembergárdája és maga az akadémikus-mérnök miniszter, Palkovics László, szinte közvetlenül tudja követni. E minisztérium küldetéséből következik, hogy műszaki szemmel lássa-érzékelje a tudomány világának fejlődését és e fejlődésből adódó követelményeket, amelyeket aztán stratégiai és napi szinten is le tud fordítani az államigazgatás nyelvére.

A felsőoktatás (és benne a műszaki képzés) mindig viták kereszttüzében állt, és ebben nem látok kivetnivalót, a mesterkélt vitáknak azonban nem látom értelmét, sőt egyenesen károsnak gondolom, ahogyan azt is, ha átveszünk idegen eszközöket, módszereket, olyanokat, amelyek a nagy hagyománnyal és elismertséggel rendelkező magyar mérnöki oktatástól veszik el a levegőt. Itt a bolognai modell kellően át nem gondolt alkalmazására gondolok.

Vallom, hogy a magyar felsőoktatásnak a magyar tradíciókra kell támaszkodnia.

Ez nem bezárkózást jelent, hiszen ez a lehetetlenséggel volna egyenlő a világháló korában, ráadásul – ki ne tudná – mérnökeink elvitték a magyar alkotóerő hírét a nagyvilágba a múltban és a jelenben egyaránt. Ha az innovációért felelős kormányzati szerv kezébe kerülne holnaptól vagy holnaputántól a felsőoktatás irányítása, a tudományos műhelyek és az innováció összehangolása, talán még több tudósra, kutatóra lehetünk majd büszkék itthon és szerte a világban.

A kormányzati feladatátcsoportosításnak ez is a gyümölcse lehet.