Trump deficites gazdasága

A Donald Trump amerikai elnök által kialakított világban, ahol az egyik krízishelyzet követi a másikat, sosincs elég idő átgondolni azt, hogy milyen következményekkel járnak az általa kiváltott események. Július végén a Federal Reserve revideálta addigi politikáját, amely arról szólt, hogy az irányadó kamat szintjét magasabb (normálisabb) szintre emeli azok után, hogy a válságot követően egy évtizeden át a nagyon alacsony kamatszint volt jellemző. Továbbá a kereskedelmi háború egy új, veszélyesebb szakaszba lépett, ami megrázta a piacokat, és egy új hidegháború veszélyét hordozza.

Egy bizonyos szinten a Fed lépése nem tekinthető különösen fontosnak: a 25 bázispontos kamatcsökkentésnek kevés következménye lesz. Annak az elképzelésnek, miszerint a Fed megfelelően időzített kamatváltoztatásokkal képes finomhangolni a gazdaságot, már régóta hitelét kellett volna vesztenie. Ha annak semmi hatása nem volt 2008–2009-ben, hogy az 5,25 százalékos szintről lényegében zéróra csökkent a kamat mértéke, akkor miért kellene azt gondolnunk, hogy a 25 bázispontos kamatvágásnak bármilyen kimutatható hatása lesz? A nagyvállalatok még mindig óriási készpénzhalmokon ülnek:

nem a likviditás hiánya akadályozza meg őket abban, hogy beruházzanak.

John Maynard Keynes már régen felismerte, hogy miközben a monetáris politika hirtelen szigorítása, a hitelezés korlátozása lassíthatja a gazdaságot, addig a monetáris politika – gazdasági gyengüléskor alkalmazott – lazításának hatásai minimálisak. Még annak is kevés hatása van, ha új eszközöket, például mennyiségi lazítást alkalmaznak, ahogy az eurózóna megtapasztalhatta.

Az alacsonyabb kamatok alacsonyabb dollárárfolyamhoz vezetnek. Valójában ez lehet az a fő csatorna, amelyen keresztül a Fed politikája hat. De ez nem éppen az a fajta „versenyképességi okokból történő leértékelés”, ami miatt a Trump-adminisztráció erélyesen bírálja Kínát? Továbbá megjósolhatóan más országok is lejjebb viszik majd az árfolyamot, ami oda vezet, hogy az amerikai gazdaságot az árfolyamváltozáson keresztül érő bármilyen kedvező hatás rövid életű lesz. Még ironikusabb az a tény, hogy a jüan árfolyamának mostani esése az amerikai protekcionizmus legújabb köre, illetve amiatt következett be, hogy Kína leállította az árfolyamba való beavatkozást, vagyis már nem erősíti a jüant.

Más tekintetben a Fed lépése igen egyértelmű.

Az amerikai gazdaságnak valójában igen jó állapotban kellene lennie. A 3,7 százalékos munkanélküliségi rátának és az első negyedévben mért 3,1 százalékos növekedésnek irigységet kellene kiváltania más fejlett országokból. Ha viszont kicsit mélyebbre ásunk, akkor számos, aggodalomra okot adó tényezőt találunk. A második negyedévben a növekedés 2,1 százalékra csökkent, és a feldolgozóipari átlagos munkaórák száma júliusban a 2011 óta mért legalacsonyabb szintre esett vissza. A reálbérek alig haladják meg az egy évtizeddel ezelőtti, még a válságot megelőző szintet. A reálberuházások GDP-hez viszonyított aránya jóval alatta marad az 1990-es évek végén mért szintnek, noha az adócsökkentés állítólagos célja a vállalati szektor költekezéseinek fokozása lett volna, amiből azonban inkább a részvényvásárlásokat finanszírozták.

Amerikában most egy gazdasági boomnak kellene lennie, miután az elmúlt három évben három jelentős költségvetési élénkítés történt. A 2017-es adócsökkentés, amely főként a milliárdosoknak és a nagyvállalatoknak kedvezett, mintegy 1,5-2 ezermilliárd dollárral növelte tíz évre szólóan a deficitet. Továbbá az állami kiadások csaknem 300 milliárd dolláros – két évre vonatkozó – növelése révén lehetett elkerülni a kormányzati leállást 2018-ban. Július végén pedig ugyanezen okból újabb 320 milliárdos kiadásnövelésről született megállapodás. Ha jó időkben ezermilliárd dolláros éves deficitre van szükség az amerikai gazdaság szinten tartásához, akkor mi fog történni, ha nem ilyen rózsás a helyzet?

Az Egyesült Államok gazdasága nem a legtöbb amerikai javát szolgálja, az ő jövedelmük évtizedek óta stagnál vagy csökken.

Az alsó jövedelmi rétegektől a felső jövedelmi rétegek irányába történő redisztribúció csökkenti a keresletet, mivel a felső rétegek jövedelmük kisebb hányadát költik el, mint az alsó rétegek. Ez oly módon gyengíti a gazdaságot, amit a nagyvállalatoknak és a milliárdosoknak nyújtott hatalmas kedvezményekkel nem lehet ellensúlyozni.

Trump megígérte, hogy csökkenti a külkereskedelmi hiányt, ehhez azonban hiányoznak a közgazdaságtani ismeretei, és a hiány mértéke tovább nőtt, ahogy a legtöbb közgazdász előre is jelezte. Az elnök rossz gazdaságpolitikája, a dollárt gyengíteni kívánó megjegyzései, valamint a Fed kamatcsökkentése ellenére tett intézkedései miatt a dollár erős maradt, ami gyengíti az exportot, egyben erősíti az importot. A közgazdászok újra és újra megpróbálták elmagyarázni neki, hogy a külkereskedelmi megállapodások arra lehetnek hatással, hogy az USA mely országoktól vásárol, illetve mely államoknak ad el termékeket, de a teljes külkereskedelmi hiány nagyságára nincsenek hatással.

Ebben és sok más területen is – kezdve a dollár árfolyamától a fegyverkorlátozás kérdéséig – Trump azt gondol, amit akar, de az árat azok fizetik meg, akik arra a legkevésbé képesek.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org