Trump-hatás

A kereskedelmi háború a nyári szabadságolások idején sem szünetel, sőt az utóbbi hetekben felgyorsultak az események. Augusztus elejéig úgy látszott, hogy az Egyesült Államok és Kína közti kereskedelmi konfliktus enyhül, hiszen a felek újra tárgyalóasztalhoz ültek, de Donald Trump nem volt igazán türelmes. Rögtön a tárgyalások első hetének végén, a saját stábja számára is váratlanul, szeptember elsejével újabb védővámokat jelentett be a fennmaradó kínai importtermékekre. A kínai válasz nem sokat váratott magára:

az állami vállalatokat eltiltották az amerikai agrártermékek importjától.

Ez nemcsak a korábbi kezdeti megállapodás felrúgása, de Trump legfőbb szavazói bázisát célozza meg, az amerikai farmereket. Az újra kipattanó kereskedelmi háború jelentős globális kockázatkerülést váltott ki, és ezzel a fejlődő országok fizetőeszköze is gyengült. A jüan árfolyamát azonban a kínai jegybank ezúttal nem fogta meg rögtön, és egy évtized után újra több mint 7 jüant kellett fizetni egy dollárért.

Ezzel Kína nemcsak az amerikai elnök dühös tweetjét váltotta ki, hanem hivatalosan az „árfolyam-manipulátor” címkét is megkapta.

Pár napra rá aztán Trump ismét Twitteren üzent, jelezve, hogy szerinte Kína hamarosan megtörik, és a jüan is támadás alatt áll. Vagyis egyszer manipulátornak nevezi Kínát, aztán pedig a jüan elpattanását piacinak tekinti. Ez jól mutatja azt az ellentmondáshalmazt és nyomásgyakorlást, amelyet Trump folyamatosan generál, és ami rendkívül káros hatással van úgy a politikára, mint a gazdaságpolitikára.

Trump offenzív politikája – a kereskedelmi konfliktusokból származó közvetlen globális gazdasági veszteségeken túl – tehát hatással van a fennálló világrendre is. Az Egyesült Államok elnöke a világ számos döntéshozója számára rossz példát mutat, és a saját szavahihetőségének kétségbevonásával másokat arra késztet, hogy megnézzék, meddig lehet elmenni az USA-val szemben. Az Egyesült Államok így jelentősen vesztett nemzetközi rendfenntartó szerepéből is, és ennek hatásait látjuk az újra romló észak-koreai nukleáris és fegyverkezési helyzetben visszatükröződni.

Illetve az iráni és szíriai geopolitikai feszültségekhez is részben hozzájárult, hogy teljesen mindegy, mit tesz vagy mond az USA elnöke, másnap jöhet akár egy 180 fokos fordulat. Az is sejthető, hogy a Dél-Korea és Japán vagy Pakisztán és India közötti új keletű kereskedelmi háború is részben a „Trump-hatás” következménye. Mindezzel már Ázsia négy legnagyobb gazdasága vált aktív résztvevőjévé a kereskedelmi háborúskodásnak.

A legfontosabb kérdés azonban, mint mindig, hogy miért történik mindez. Nyilatkozatai alapján Trump saját teljesítményét kifejezetten a tőzsdék állapotával méri. Az amerikai gazdaság leghosszabb, most is tartó felívelése mindenképpen erős fegyvertény lehet a 2020-as elnökválasztásra készülve. Ám pont Trump legutóbbi húzásainak hatására a tőzsdék zuhanásba váltottak, július utolsó hetében a piacok 2019 legnagyobb egyhetes veszteségét könyvelték el. A piaci reakciót, valamint azt látva, hogy a globális kilátások romlása miatt más jegybankok is kamatot vágtak, az elnök újra felcsavarta a potmétert:

egyre erőszakosabban támadja az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed monetáris politikáját és a jegybank elnökét is. A Fedet (és nem Kínát) tartja ugyanis a legfőbb problémának, és – inkompetensnek nevezve a világ legmeghatározóbb bankját – szerinte mindenről az amerikai jegybank tehet.

Mindez a nyomás, amelyet Trump helyez a jegybankra, komolyan aláássa az intézmény függetlenségét és hírnevét. Ez jól látszódott a Fed kamatvágását követően is, mivel a piac egyből azt találgatta, vajon politikai nyomásra döntöttek-e, vagy hogy mikor törhet meg a jegybank teljesen a politikai nyomás alatt. Az, hogy egyáltalán felvetődhet ez a kérdés, már önmagában súlyos károkat okoz a piacokon.

Mindeközben valószínűleg nem is lenne szükség a jegybank gazdaságösztönző lépéseire, ha a kereskedelmi háború hatására nem lassulna a világgazdaság. Trump több fronton igyekszik háborúzni a gazdasági növekedés fenntartása érdekében, miközben a legtöbb bajnak ő maga a kiváltója, és felelőtlen viselkedésével rendkívül rossz példát állít mások elé. Mindez tovább élezi a globális feszültséget, és bele is kerültünk egy ördögi körbe.