Tovább nyomta a féket a világgazdaság 2019-ben

A globális gazdasági lassulás idén is folytatódott, és az európai növekedés és az infláció is alulmúlta a várakozásokat, miközben számos olyan új kockázati tényező jelent meg az év során, amely növelte a pénzpiaci bizonytalanságot. Az európai és a globális gazdasági növekedési kilátások nagymértékű romlására való tekintettel a világ nagy jegybankjai 2019-ben laza monetáris politikát folytattak – amit a hazai jegybank ultralaza monetáris politikájával követ, legfőbb célját, az inflációs célkövetést hangsúlyozva.

Az MNB 2018 végén belengetett szigorítása lényegében elmaradt, sőt az év második felében lazított a jegybank, így nem véletlen, hogy a forint novemberben ismét történelmi mélypontra került.

Mindez annak ellenére történt, hogy a magyar gazdaság robusztus, 5 százalék körüli emelkedést mutat, a folyó fizetési mérleg megközelítőleg egyensúlyban van, miközben felgyorsultak az EU-s projektekhez kapcsolódó kifizetések. A leértékelődés hátterében számos külső és belső tényező is állt, amely mind nyomot hagyott a forint árfolyamán 2019-ben is. Nézzük, melyek ezek közül a legfontosabbak!

Miközben a globális konjunkturális kilátások már az év első felében nagymértékben romlottak, az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború tovább eszkalálódott. Ennek következtében a Fed döntéshozó testülete a júliusi ülésén tíz év után először kamatcsökkentésről határozott. A nyári kamatvágást pedig további kettő követte, az irányadó kamatsáv 1,50–1,75 százalékos szintre mérséklődött. Igaz, a kamatvágások sokkal inkább a lefelé mutató gazdasági kockázatok elleni lépéseknek tekinthetők, semmint egy hosszabb kamatcsökkentési periódus kezdetének.

Donald Trump amerikai elnök az Egyesült Államok havi 50 milliárd dollár feletti, éves szinten 650 milliárd dolláros kereskedelmi deficitjéért elsősorban Kínát okolja.

Tény, hogy a Kínával folytatott kereskedelem az USA szempontjából 150 milliárd dolláros exporttal szemben 550 milliárd dolláros importtal járt 2018-ban. Elsősorban a burkolt állami támogatások és a jüan mesterséges gyengítése révén jut előnyhöz Kína az amerikai fél szerint. Ehhez még hozzájárul az a jelentős – sok milliárd dollárra rúgó – kár, amely a szellemi termékek eltulajdonításából keletkezik. Donald Trump – kedvenc kommunikációs csatornáján, a Twitteren – többször kifejezte, hogy a folyamat elfajulásáért elődeit hibáztatja, noha ő már a nyolcvanas évek óta propagálja a kereskedelmi vámok bevezetését és a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozását, és egyúttal a kínai katonai fejlesztések megfékezését.

Idén sem került pont a Brexit-ügy végére: még mindig nem tisztázott, hogyan fog lezajlani a szigetország távozása az Európai Unióból.

Noha a hard Brexit lehetősége jelentősen megnőtt a júliusi miniszterelnök-választást követően, a kilépési dátumot másodszor is el kellett halasztani, és 2020. január 31-re módosítani. A hónapokon keresztül, huzamosan fennálló bizonytalanság általános és magas kockázati faktor volt az év nagy részében a pénz- és tőkepiacokon. Amíg a hard Brexit körüli bizonytalanság fennállt, mind az eurózóna, mind a globális eszközárak erőteljes nyomás alá kerültek, az angol font pedig csaknem két és fél éves mélypontra zuhant.

Amikor egy éve ilyenkor az Európai Központi Bank kivezette a kötvényvásárlási programját, az európai jegyban­károk többsége még kiegyensúlyozottnak látta a gazdasági növekedéssel kapcsolatos kockázatokat, és a piac kamatemelésre számított az év második felében.

Az optimizmus azonban nem tartott sokáig, ugyanis az első negyedéves makrogazdasági adatok jócskán elmaradtak a várakozásoktól, ezért az EKB márciusban mind az inflációs előrejelzését (1,6-ről 1,2 százalékra), mind a GDP-növekedési kilátásokat (1,6-ről 1,1 százalékra) alaposan lefelé módosította.

A romló külső környezet és a régiós összevetésben is igen alacsony, erősen negatív hazai reálkamatok miatt ismét gyengülő pályára állt a forint. Mivel az elmúlt évek számos programjának köszönhetően – Növekedési hitelprogram, Önfinanszírozási program, forintosítás – minden szektorban erősen lecsökkent a devizakitettség, ezért a leértékelődés már nem pénzügyi stabilitási probléma. Emiatt a jegybank mindaddig nem kényszerül védeni az árfolyamot, ameddig ez nem okoz inflációs gondot. Márpedig az előrejelzések szerint az inflációs cél a mostani, gyengébb árfolyamszint mellett is elérhető, ezért a jegybanknak nem probléma a gyenge forintárfolyam.