Minél később, annál jobb?

Az öregségi nyugdíj összege (a nők kedvezményes nyugdíjának összege is) 2020-ban változatlanul két tényezőtől függ: az elismert szolgálati időtől és a számított havi nettó életpálya-átlagkereset összegétől. Az életpálya jelző annyiban indokolt, hogy a nyugdíjszámítás során az 1988. január 1. után szerzett, a nyugdíjjárulék alapját képező kereseteket kell figyelembe venni, vagyis idei nyugdíj-megállapítás esetén már 33 év keresetei tükröződnek a nyugdíj összegében.

A nyugdíj induló összegének számítási képlete megtévesztően egyszerű:

a megszerzett szolgálati idő teljes években mért tartamától függő nyugdíjszorzóval meg kell szorozni a számított havi nettó életpálya-átlagkereset összegét.

Ez utóbbi az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig – ez az átlagszámítási időszak – elért, nyugdíjalapot képező keresetek havi nettó átlaga. Nyugdíjalapot képező kereset az, amely után fizették a mindenkor előírt nyugdíjcélú járulékokat (vagy a törvény ez alól mentességet biztosított).

Az öregségi nyugdíj alapját képező nettó havi életpálya-átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy először az egyes naptári években elért, figyelembe vehető bruttó kereseteket nettósítani kell, azaz naptári évenként csökkenteni kell először az adott évre vonatkozó járulékok, majd az adott évre vonatkozó személyi jövedelemadó mértékével. Ezután jön a valorizáció: a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket – az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve – a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. Így 2020-ban történő nyugdíj-megállapítás esetén a valorizálás a 2018-ban és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2019-es kereseti szintekhez kell igazítani: az adott naptári évre meghatározott valorizációs szorzóval (amely az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedéséhez igazodik) meg kell szorozni az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított keresetet, így igazítva a különböző naptári évek kereseteit a nyugdíjba vonulás évét megelőző évhez.

A valorizáció e módszeréből fakadóan jobban járhat az a nyugdíjigénylő, akinek a nyugdíját olyan évben állapítják meg, amelyben a valorizációs szorzók magasabbak, mint a megelőző években.

Miután a nyugdíjigénylést nem kötelező azonnal benyújtani, amint teljesültek a nyugdíj feltételei, érdemes az igénylés időpontját körültekintően, a tényleges és a következő években várható valorizációs szorzók hatását is figyelembe véve megválasztani. (Jelenleg a trend nagyon előnyös az idei nyugdíj-megállapítást kérők számára, mivel a valorizációs szorzók a nemzetgazdasági nettó átlagkeresetek gyors növekedése miatt 2016 óta évente átlagosan 10 százalékkal nőttek.)

Az adott naptári években a fentiek szerint figyelembe vehető – bérezett napok utáni nettósított, valorizált – kereseteket összegezni kell. Szintén összegezni kell az adott naptári években figyelembe vehető bérezett napok számát. Ez lesz az osztószám. Ezután a nettósított (járuléktalanított, adótlanított) és valorizált keresetek együttes összegét el kell osztani az osztószámmal, vagyis a bérezett napok összesített számával (az átlagszámítási időszak azon napjainak számával, amikor a biztosítottnak keresete volt).

Az így kapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, majd egy sor részletszabályt is alkalmazni kell – így kapjuk meg az éves nettó átlagkeresetet, amelyet el kell osztani 12-vel. Az eredmény lesz a havi nettó életpálya-átlagkereset összege. Vagyis csak majdnem, mert az így kiszámított havi nettó életpálya-átlagkeresetet a törvényben meghatározott összegek felett csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni – ez a degresszálás folyamata. Konkrétan: ha a saját jogú nyugellátás alapját képező havi nettó életpálya-átlagkereset 372 ezer forintnál több lenne, akkor a 372 001–421 000 forint közötti átlagkeresetrész 9 százalékát, a 421 ezer forint feletti átlagkeresetrész 80 százalékát kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

Érdekes módon 2013. január 1-je óta nem változtak ezek a küszöbértékek, pedig egyrészt a nemzetgazdasági nettó átlagkereset 2013 és 2019 között 60 százalékkal emelkedett (emiatt emelni kellene a küszöbértékeket, az induló értéknek 372 ezer forint helyett már 500 ezer forint fölöttinek kellene lennie), másrészt 2013. január 1-jétől megszűnt a járulékfizetés felső határa, így a magas keresetűek (évi 8 millió forintot meghaladó nyugdíjjárulék-alappal rendelkezők) nyugdíjjogosultsága gyorsan és nagymértékben nő, ami súlyos anomáliákhoz és méltánytalanságokhoz vezethet a jövőben. Ennek megakadályozására jelentősen csökkenteni kellene az egyes küszöbértékek fölött figyelembe vehető átlagkereset-részeket, vagy több küszöbértéket kellene beiktatni annak érdekében, hogy a sokmilliós nyugdíjak leendő burjánzásának gátat lehessen vetni.

A nyugdíjszámítás utolsó lépéseként következik a nyugdíjskála (nyugdíjszorzó) alkalmazása: az egy hónapra számított degresszált nettó életpálya-átlagkeresetnek a nyugdíjtörvény mellékletében meghatározott, a megszerzett szolgálati idő hosszától függő százaléka lesz a havi öregségi teljes nyugdíj induló összege. (Negyven év után például 80 százalék ez a nyugdíjszorzó.)

A nyugdíjszámítás a fentiekben dióhéjban kifejtett eljárásának ismerete szükséges ahhoz, hogy azonosíthassuk a jelenlegi nyugdíjrendszer legnagyobb méltánytalanságát, amely abból ered, hogy

hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámai mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte a jogosult a nyugdíját.

Különösen élesen látható ez a jelenség a kormány új valorizációs szorzókat meghatározó, 2020. március 23-tól hatályos rendeletének tükrében. A valorizációs szorzók 2017 óta évről évre rendületlenül 10 százalékot meghaladó mértékben növekednek annak következtében, hogy a nemzetgazdasági átlagbér az utóbbi években gyors tempóban nőtt.

Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani a korábbi évek kereseteit, az utóbbi néhány évben fölerősödött az az említett jelenség, hogy a nyugdíjba vonulás évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat még nagyon hasonló életpályák esetén is. (Vonatkozik ez a nők kedvezményes nyugdíjára is.)

Az idei valorizációs szorzók 11,4 százalékkal magasabbak, mint a 2019. évi nyugdíj-megállapításnál alkalmazott szorzók, és 40 százalékkal magasabbak, mint a 2017. évi nyugdíj-megállapítás esetén alkalmazott szorzók!

Idén a nyugdíjigénylők e jelenség érdemi haszonélvezői lesznek, lehet, hogy utoljára. Ugyanis a koronavírus-pandémia miatt az átlagkeresetek idei növekedése nem túl valószínű, így a 2021-es nyugdíj-megállapításra vonatkozó jövő évi szorzók már nem biztos, hogy magasabbak lesznek, mint az idén érvényes szorzószámok.