Akiknek sikerült az átállás, és akiknek nem

Sok olyan cég van Magyarországon, amely sikerrel vagy korlátozott veszteséggel oldotta meg a járvány által szükségessé vált átállást. Mindenki más abban reménykedhet, hogy a technológiai és az orvostudományi fejlettség mai szintjén hamarosan megkezdődhet az átállás a korlátozott munkavégzésre.

Sok rossz hír érkezik mostanában a gazdaság területéről, lényegében lehúzta a rolót a turizmus, a vendéglátás és a légi közlekedés, sok termelőüzem is bezárt, elbocsátásokat hajt végre.

Vannak azonban olyan cégek, amelyek képesek voltak átállni válságüzemmódra, és ha nem is virágzanak, de működnek, és az is elképzelhető, hogy hosszabb távon a korábbinál jobb pozícióból várják a folytatást.

És itt nem arról beszélünk, hogy vannak, akik profiljuknál fogva képesek hasznot húzni a válságból, vagy egyenesen nyerészkednek, hanem arról, hogy a távmunka megszervezésével hatékonyabbá teszik a szervezetüket.

A könnyen átálló cégek nyilván azok, ahol a munkatársak zöme irodai munkát végez, számítógép mellett. Náluk most kiürültek az irodák, és életbe lépett a home office, ami több-kevesebb nehézséggel járt. Ahol kevesebb a nehézség, ott sem volt könnyű a feladat.

Egy fiatal és agilis szoftverfejlesztő cég vezetője mondta, hogy bár egyik napról a másikra átálltak a home office-ra, nem tudja elképzelni, hogy a válság után ne térnének vissza – amúgy drága – irodájukba, mert a fejlesztők is igénylik a társas munkát. Vagyis, ahol a rendszerek és a dolgozók szakmailag fel voltak készülve egy ilyen átállásra, a home office emberi oldalát ott is kezelni kell.

Fontos tudni, hogy minden rendszer felkészíthető, és mindenki tanítható, különösen most, hogy nagyon erős a motiváció és – ahogy mi látjuk – az összetartás is. A felhőszolgáltatások használatával sokaknak nem kellett informatikai infrastruktúrát telepíteniük.

A humán erőforrás felkészítésében azok a cégek voltak szerencsés helyzetben, ahol a vezető vagy a munkavállalók egy csoportja már ismerte vagy a többi felhasználónál gyorsabban megtanulta az alkalmazások használatát, és ezt át tudta adni a többieknek.

A felkészült kategóriába jellemzően azok tartoznak, akiknek volt pandémiás vagy egyéb válságstratégiájuk. Ez akkor is igaz, ha az már elavult, vagy nem pont a mostani helyzetet írta körül. A lényeg, hogy volt egy terv, amelyhez lehetett nyúlni, egy checklist, amelyen végig lehetett menni.

Egy ilyen terv elkészítésekor anno valaki végiggondolta a folyamatokat, márpedig a folyamatok áttekintése és leírása most éppen olyan kulcsfontosságú, mint egy digitális stratégia megalkotásakor.

A szerencsések közé tartoznak azok a cégek, amelyeknek már van távoli elérést kiszolgáló rendszerük például azért, mert a több telephelyes hozzáférést így oldották meg, vagy azért, mert 24 órás informatikai üzemeltetésre volt szükségük.

Ezeknél a cégeknél kapacitás- és licencbővítéssel további munkatársaknak lehet elérhetővé tenni az informatikai rendszereket, de ebben a kategóriában is nagy kihívás a kiberbűnözés elleni védekezés.

Az elvben könnyen átálló cégek közül azok bizonyultak felkészületlennek, amelyeknek nem volt ilyen tervük, és nem tudtak miből kiindulni. Tudjuk, hogy a céges folyamatok leírása roppant összetett és nehéz feladat, valójában ez jelenti minden automatizálási stratégiaalkotás legnagyobb feladatát.

De a kevésbé szerencsés profilú cégeknél – azaz ott, ahol a munkavégzés mindenképpen csoportos természetű – nem szabad feladni a folyamatok átgondolását, mert nincs kizárva, hogy hamarosan korlátozott lesz a munkavégzés, és ez is felkészülést igényel.

Bár egyre többen áraznak elhúzódó és ezért elmélyülő válságot, a helyzet az, hogy a legjobb szakemberek a világ minden pontján lényegében korlátlan erőforrásokkal azon dolgoznak, hogy megteremtsék egy ilyen korlátozott működés feltételeit.

A modell egyik kulcsa a két gyorsteszt:

Tudjuk, hogy mindkét teszt létezik már, a fejlesztések fő csapásiránya most a megbízhatóság és a gyorsaság. Ezek szükségesek ahhoz, hogy viszonylag gyorsan bebocsátást nyerjünk egy metróba vagy egy gyárterületre. Rossz lesz, kényelmetlen lesz, elképesztő logisztikát igényel, de megvalósítható, és jobb, mint a totális összeomlás.

A másik feltétel az emberek nyomonkövethetősége. Ennek több szintje van, megvalósulhat a munkaterületen belül digitális eszközzel az érintkezések feltárására – önkéntes hozzájárulással –, de elképzelhető felülről vezérelt, államilag támogatott, telefonon keresztül történő folyamatos kontroll is.

Minden szint drága, és nagyon bonyolult személyiségi jogi problémákat vet fel, de nem kivitelezhetetlen, és biztosak lehetünk benne, hogy ha a világgazdaság talpra állítása a cél, akkor a személyiségi jogokkal kapcsolatos problémák sokak szemében hamarosan indokolatlan skrupulusoknak tűnnek majd.

Nem tudjuk, hogy mikor érkezik el ennek az ideje, és mikorra teremtjük meg ezeket a feltételeket, de ezek nem megugorhatatlan feladatok a digitalizáció mostani szintjén.

Állásfoglalás az adatkezelésről

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már adott ki állásfoglalást arról, hogy mit tehet a munkáltató a járvány idején, hiszen az európai általános adatvédelmi rendelet, a GDPR is tartalmaz rendkívüli felhatalmazásokat ilyen esetre. Az állásfoglalás nem zárja ki az adatkezelés lehetőségét, ha az célhoz kötött, és teljesíti az arányosság követelményét. Ehhez a munkáltatónak pandémiás cselekvési tervet kell készítenie, és le kell írnia a megváltozott működési módokat, részletes tájékoztatót kidolgozva a koronavírussal kapcsolatos tudnivalókról, majd a munkavállalók rendelkezésére kell bocsátania. Ezenfelül azoknál a munkavállalói csoportoknál, ahol ez indokolt, kérdőívezni is szabad azzal kapcsolatban, hogy kik jártak fertőzött területen, vagy kik érintkeztek fertőzött személyekkel. A munkáltató nem kezelhet egyéb különleges, például egészségügyi kórtörténetre vonatkozó adatot, és nem kérhet semmiféle egészségügyi dokumentációt a munkavállalótól. | VG