Figyelemfelkeltő uniós adatok – Javítani kell a készségek szintjét Magyarországon

A digitalizáció szükségességét a válság felgyorsította, elterjedésére állami, vállalati és lakossági szinten egyaránt szükség van. A lehetőségek és a teendők mérlegelésénél azonban a tényekből kell kiindulni.

Az Eurostat részletes vizsgálatot adott közre a tagállamok aktuális adatairól a 2015–2019-es időszakra. A vizsgálat több, a jövő szempontjából fontos képességet vizsgál. A digitálisokon kívül elemzi az informatikai és a szoftverképességeket, de a bizonytalan, nagy és kiszámíthatatlan változásokat hozó jövő szempontjából kiemelkedően fontos problémamegoldó képesség szintjét is bemutatja. Adatokat közöl továbbá az alapszintű és az alapszint feletti képességekkel rendelkezők arányáról országos szinten, regio­nálisan, szakmai területek és korcsoportok szerinti bontásban egyaránt. Ezenkívül, szintén korcsoportonkénti bontásban, közli a képzettségi szintek szerinti eltéréseket is.

Az látható, hogy

a legtöbb országban valamennyi mutató esetén eltérések vannak korcsoportok, képzettségi szintek és lakóhely szerint egyaránt.

A különbségek azonban sokkal kisebbek a fejlettebb, mint a kevésbé fejlett országokban. Általában igaz az is, hogy a fejlettebb országok mutatói jobbak, mint a kevéssé fejletteké. A V4-országok teljesítménye általában gyengébb az EU-s átlagnál. Ez alól néha Csehország a kivétel. Feltűnő továbbá, hogy a V4-országokban különösen nagyok a kor szerinti eltérések: minél idősebb korcsoportot vizsgálunk, annál rosszabbak az adatok, és a végzettség szerinti eltérések is nagyobbak.

A vizsgált mutatók közül a digitális képességeket és a problémamegoldó képességet emeljük ki, mivel ezek fontossága a magyar gazdaság jövője szempontjából vitathatatlan. Az ezekkel kapcsolatos adatok érzékeltetik, hogy a digitális beruházások milyen tudásszintekkel jellemezhető közegbe érkeznek, ami azért nem elhanyagolható kérdés, mert a tudásszint erősen befolyásolja a beruházások hatásosságát.

Az alapszint feletti digitális képességekkel országos szinten csupán a magyar lakosság 25 százaléka rendelkezik, de a többi V4-ország adata sem sokkal jobb.

Ausztria 14 százalékkal előzi meg Magyarországot. Az alapszint feletti problémamegoldó képesség területén Magyarország és Lengyelország erősen le van maradva, Csehország és Ausztria nagyjából egyező értékkel vezet.

A korcsoportok között jókora különbségek vannak mindkét mutatóban. Arra is fel kell figyelnünk, hogy a magyar adat minden korcsoportban és az országos átlagot nézve is jóval rosszabb az EU-s átlagnál. Az igazán nagy különbségek azonban a korcsoportokon belül a végzettségi szintek szerint jelentkeznek. A 25–64 éves korcsoportban például az alapszintű végzettségűek között az alapszintnél magasabb digitális képességekkel rendelkezők aránya csupán 2 százalék, ugyanez a felsőfokú végzettségűeknél 58 százalék, a 25–54 éves korcsoportban 3 és 62 százalék.

Lényeges kérdés ezért az is, hogy egy országnak milyen a képzettségi szerkezete. A V4-országok között például a 25–54 éves „jó munkavállalói” korcsoportban az alacsony végzettségűek aránya Magyarországon a legnagyobb, 13,7 százalék (a cseh érték csupán 5,6, a lengyel 6,3, a szlovák 7,8 százalék), a felsőfokú végzettségűek aránya pedig a második legalacsonyabb, 28 százalék.

Az adatok azt mutatják, hogy

Magyarországon a digitalizációt valószínűleg a korcsoportok és a képzettségi szintek közötti számottevő különbségek is nehezítik.

Érdemes azonban még néhány további kapcsolódó adatra is figyelni.

Az alapszintnél magasabb képességűek aránya Magyarországon a falvakban 38, a városokban 60 százalék körüli – az EU-s átlagértékek 48 és 62 százalék, vagyis a különbség kisebb –, mezőgazdaságban csak 35, míg a kereskedelemben, a szállításban és a vendéglátásban 75 százalékos az arány.

Fontos kérdés az is, hogy mennyire támogatják a vállalkozások munkavállalóik digitális továbbképzését. Magyarországon – a 2019. évi Eurostat-adatok szerint – a tíz vagy ennél több munkavállalót foglalkoztatók 16 százaléka kínál digitális továbbképzést. Az EU-s átlagérték 23, a cseh 25, a német 32 százalék. Különösen alacsony a magyar érték az építőiparban, csupán 9 százalék. Érdemes felfigyelni arra, hogy a nulla–kilenc közötti dolgozót foglalkoztatók, ahol valószínűleg még kedvezetőtlenebbek az adatok, nem szerepelnek az átlagban.

A digitalizáció sikere tehát nem a technikai beruházásoktól függ elsősorban, hanem a tudásszint általános emelésétől, a regionális, kor és képzettség szerinti különbségek csökkentésétől.

A képzésben nagyobb szerepet kellene vállalniuk a cégeknek, ezt a képzést a pályázatoknak is jobban kellene támogatniuk, különösen a nagyon rossz adatokkal rendelkező területeken. A tudásra ugyanis nemcsak munkavállalóként, de piaci szereplőként, vevőként is szüksége van mindenkinek.

A cégek piaci lehetőségeit is növeli, ha a társadalom minden szintjén van fogadókész digitális tudás. Ismertek az online vásárlás, a bankolás, a sárga csekkről az átutalásra való áttérés problémái az idősebb korosztályban és az alacsony végzettségűeknél. De ne feledkezzünk el a nagyon gyenge problémamegoldó képességet mutató adatainkról sem! A jövő bizonytalanságai, a gyorsuló változások közepette a sikeres üzleti modellek kidolgozásához szükség lesz a cég valamennyi munkavállalójának kreativitására, fürge problémamegoldó képességére. Csak ez biztosíthatja a vállalkozások gyors, agilis működését, ellenálló képességét, ami – egy újabb válság esetén – akár a megmaradás feltétele is lehet.