A sikerhez vezető út a termelékenység növelésével kezdődik

A gazdasági válság, a sokirányú bizonytalanság, a munkahelymegőrzés és -teremtés problémahalmazában az első gondolat a beruházások bátorítása lehet. Ezért a kormányok ma a világban szinte mindenhol támogatják a beruházásokat olcsó, esetenként vissza nem térítendő források formájában. Ilyenkor elhalványulhatnak azok a fontos gazdasági összefüggések, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy csak a hatékony, a megtérülő beruházás a jó beruházás. Ha nem ilyen a beruházás, az visszafogja a hatékonyabb erőforrás-hasznosítást. Az is háttérbe szorulhat, hogy a beruházások nemcsak megfogható, vagyis gépi, technológiai és építési beruházások lehetnek, hanem a változások közepette különösen fontos, úgynevezett nem megfogható (intangible) beruházások is, amelyek egy szóval kifejezve tudásberuházások.

A változások, a jövő fejlődési irányai nem láthatók, de becsülhetők. Általános szakmai vélemény, hogy a jelenlegi válság elsősorban a termelékenységet tudással és innovációval javító cégek, országok számára kínál majd fejlődési lehetőséget. Ezért valószínű, hogy a meglévő kapacitások egyszerű mennyiségi bővítése nem járul hozzá a termelékenység és ezáltal a versenyképesség javulásához. A változtató, megújító, új tudást alkalmazó, új termékek előállítását és új piacok megszerzését segítő gépi és tudásberuházások együttesen biztosíthatják csak a minőségi változást, a gazdasági ellenálló képesség, a jövőbeli versenyképesség erősítését. A nem ilyen céllal megvalósuló beruházások vállalati és nemzetgazdasági szinten egyaránt nem hatékony erőforrás-elosztással, megtérülési és visszafizetési nehézségekkel járhatnak együtt. Következésképpen az alakuló új környezetben magát sikeresen pozicionálni akaró gazdaságnak nemcsak a beruházásokhoz szánt pénzeszközök maximalizálására, hanem azok piaci szempontból is hatékony, a termelékenység jelentős növelését hozó felhasználására kell törekednie.

A termelékenység javításának legfontosabb feltétele pedig az innováció – elsősorban a vállalatoknál, de a gazdaság valamennyi további területén is. Az innovációt természetesen nemcsak termékinnovációként, hanem folyamat-, szervezeti, menedzsment- és piaci innovációként is kell értelmezni. A folyamat-, szervezeti, menedzsment- és piaci innovációkba történő beruházások azok a nem megfogható beruházások, amelyekkel változó, bizonytalan környezetben a legnagyobb megtérülés érhető el. Hozzá kell tennünk, hogy az innováció átfogó, rendszerszemléletű értelmezése vezetési értékrend kérdése is. A magyar gazdasági sikerek eddig elsősorban a mennyiségi növekedésnek voltak köszönhetők. A gazdasági növekedés forrásai a foglalkoztatottak számának növelése, a bér- és a fogyasztásbővülés, valamint az állami és európai uniós beruházási támogatások voltak, és nem a minőségi változások, mint például az innovativitás fokozódása, a nagy hozzáadott értékű ágazatok arányának növelése vagy a termelékenység javulása. Ezt bizonyítják az OECD legutolsó rendelkezésre álló, 2016. évi adatai is.

Az innovatív cégek arányát tekintve minden cégméret esetén és a két kiemelt ágazatra vonatkozóan is – a fejlett országokhoz viszonyítva – nagyon rossz a magyar adat. Igaz, a V4-ek között nagyobb mértékben csak Csehország előz meg bennünket. Ahogy azonban az adatokból látszik, a tudásberuházásokat igénylő folyamat- és szervezeti innovációt végrehajtó cégek arányában még nagyobb a lemaradásunk. A V4-ek között ezek a mutatók is Csehország esetében emelkednek ki. Az értékek számunkra azért különösen fontosak, mert ezek azok az innovációtípusok, amelyek nélkül a digitális előrelépés nem képzelhető el. A sikeres digitalizáció ugyanis elsősorban nem technika és eszközök, hanem szervezeti és vezetési kultúra, jól szervezett folyamatok kérdése. Ugyanakkor a digitalizáció a termelékenységnövelés egyik kiemelten fontos eszköze is. Nézzünk egy fontos adatsort a nagy hozzáadott érték előállításának mértékével kapcsolatban is! Ezt például mérhetjük úgy, hogy egy cég árbevételének hány százaléka származik teljesen új vagy jelentősen javított termékek értékesítéséből.

E mutatónál a magyar és a lengyel értékek a legrosszabbak. Figyelemre érdemes a gyenge nagyvállalati adat. Végül a hozzáadott érték szempontjából fontos adat a regisztrált szabadalmak, azaz a helyben teremtett új tudás alakulása is.

Az adatok szerint Magyarországnál e tekintetben csak Lengyelország teljesít gyengébben.

Az idézett adatok arra figyelmeztetnek, hogy a folyamatokat továbbvivő mennyiségi szemlélet a jövőbeli sikeres működést már nem biztosíthatja. A válsághelyzetet lehetőségnek tekintve célszerű szemléletet is változtatni, és elsősorban az innovatív és tudás­alapú, a termelékenység számottevő javulását hozó beruházásokat kell ösztönözni. Hiszen, ahogyan Mahatma Gandhi mondta, a jövő attól függ, hogy mit cselekszünk ma. Persze az is igaz, amit Keynes mondott, hogy könnyebb új dolgokról gondolkodni, mint a régi, megrögzött nézetektől, rutinoktól megszabadulni.

Viszont aki nagy változások közepette lassan halad, vagy nem veszi be a kanyarokat, az vagy lemarad, vagy árokba hajt. A jövőkép ezért a termelékenység gyors, minőségi átalakuláson nyugvó javítása kell hogy legyen. Ez járul hozzá az ellenálló képesség erősítésén keresztül a versenyképesség javításához is. A beruházási ráfordításoknak is ezt a célt kell szolgál­niuk a technikai, technológiai, építési és tudásberuházások optimális arányának kialakításával. Hiszen bár a befektetett pénz nagysága is fontos, de legfontosabb mégis az elért hatás, az eredmény.