Az európai zöldadó-forradalom

Július 17–18-án az EU vezetői Brüsszelben gyűlnek össze, hogy megpróbáljanak megállapodást elérni a javasolt 750 milliárd eurós újjáépítési alapról. A tagállamok még számos kérdésben nem értenek egyet. Többek között a támogatások és a hitelek alapon belüli arányának ügyében és abban is más álláspontot képviselnek, hogy milyen feltételeket szabjanak a források folyósításához. A legfontosabb kérdés azonban az lesz, hogy a tagállamoknak miként kellene elkölteniük a biztosított forrásokat.

Először is, az európai gazdaságoknak a kereslet beindítására van szükségük, hogy kompenzálhassák a fogyasztás (éttermekben, bárokban, koncerteken történő) közösségi formáinak korlátozását, és támogathassák azon emberek költekezéseit, akiknek a jövedelme csökkent.

Másodsorban az európai országoknak még nagyobb mértékben fel kell karolniuk a digitális lehetőségeket, és meg kell könnyíteniük a karbonsemlegesség érdekében zajló folyamatokat a következő évtizedben. Az Európai Bizottság ezért azt javasolta, hogy a tagállamok az újjáépítési alap forrásainak nagy részét fordítsák olyan beruházásokra és reformokra, amelyek a hosszú távú növekedést segítik elő, miközben a zöld- és a digitális átmenetet is támogatják.

Azonban az olyan területeken megvalósítandó állami beruházások, amelyek például a nagy sebességű vasútvonalak, az elektromos járműveket kiszolgáló töltőállomások vagy az optikai szálas hálózatok létesítésére irányulnak, a következő néhány évben csak kismértékű lökést adnak a fogyasztásnak. Az ilyen infrastrukturális projektek esetében hosszú idő telik el, mire a tervezőbizottságok jóváhagyják őket, és sok évbe telik a megépítésük. A fogyasztási utalványok vagy a roncsjárművek lecserélésére adott támogatások ugyan jócskán növelik a fogyasztást, de keveset tesznek a fenntartható digitális gazdaság felé vezető átalakulás gyorsítása érdekében.

Az üvegházhatású gázok emisszióköltségének növelésével a zöldadók kivonják a fogyasztókat és a cégeket a szennyező tevékenységek alól,

és kifizetődévé teszik az energiamegőrzést. Emellett a zöldadók hiteles irányt mutatnak a szennyezés jövőbeli költségeinek alakulásában. Ez a cégek és a háztartások számára egyértelművé teszi, hogy be kell ruházniuk az energiatakarékos innovációkba és eszközökbe.

Európa jelenlegi karbonemissziós kereskedelmi rendszerének nem sikerült ezt a fajta árjelzést biztosítania. A karbonár túl hosszú időn át volt túl alacsony ahhoz, hogy a fogyasztás terén változásokat idézhessen elő. Emellett túl volatilis volt ahhoz, hogy a cégeknek hiteles iránymutatást adjon a jövőbeli szennyezési költségekre vonatkozóan.

Az utóbbi időben eszközölt módosítások közelebb vitték a rendszert a karbonadóhoz, azonban a szén-dioxid-emisszió ára csak mintegy húsz euró tonnánként.

A Világbank szerint a karbonadót mostanra tonnánként ötven euróra, 2030-ra pedig hetven euróra kellene emelni ahhoz, hogy megfeleljen a párizsi klímamegállapodás emissziócsökkentési céljainak.

Továbbá az emissziókereskedelmi rendszer nem fedi le Európa legszennyezőbb szektorait, az építőipart, a közlekedést és a mezőgazdaságot. Ez a három szektor, kiegészülve a hulladékfeldolgozással és más tevékenységekkel, az üvegházhatású gázok emissziójának 55 százalékát teszi ki az unióban. Továbbra is szükség van a nemzeti zöldadóreformokra. Az EU-tagállamoknak folyamatosan csökkenteniük kellene a munkát terhelő adókat, és növelniük a szociális támogatásokat. Ez azonnali keresleti lökést adna a gazdaságnak.

A politikusoknak biztosítaniuk kellene az adócsökkentést és a további költekezést, nem elég csak kompenzálniuk a zöldadók bevezetését.

Mindeközben az uniós források részben ellensúlyoznák a költségvetési hiányok – fenti szakpolitikai mixből következő – elkerülhetetlen átmeneti emelkedését.

Való igaz, hogy a zöldadók politikailag problematikusak lehetnek, mivel veszteseik is lesznek. Az utóbbiak közé a szennyező iparágak munkavállalói, valamint azok az emberek tartoznak, akiknek nincs elég pénzük arra, hogy szigeteljék a házaikat vagy üzemanyag-takarékos autót vegyenek. Az új uniós források azonban segíthetnek ezen hatások csökkentésében.

Regionális szinten az EU újonnan felállított Méltányos Átállást Támogató Alapja támogatást nyújthat az olyan helyi gazdaságoknak, ahol a szennyező iparágak cégei a fő munkaadók. A kormányoknak ki kellene egészíteniük ezt a támogatást nemzeti beruházási programokkal annak érdekében, hogy a zöldadók politikailag elfogadhatóbbak legyenek ezekben a régiókban.

Nem elég azonban az, ha a háztartások és a cégek számára egyértelmű árjelzést adnak az emissziójuk csökkentéséhez. Az uniós alapoknak bőkezű támogatásokat és olcsó forrást kellene biztosítaniuk a zöldberuházások számára.

A koronavírus-járvány elvonja a világ figyelmét a klímaváltozás folyamatos fenyegetéséről. Ennek azonban nem kell így lennie, mivel az EU újjáépítési alapja egyedi lehetőséget biztosít a kormányzatok számára, hogy az adóterhelést a munkáról a szennyezésre helyezzék át.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org