A jegybankok kritikus időszaka

A Golden Fetters (Aranybéklyók) című, nagy elismerést kiváltó, az aranystandardrendszer két világháború közötti összeomlásáról szóló tanulmányában Barry Eichengreen amerikai gazdaságtörténész azt emelte ki, hogy fontos politikai és társadalmi változások – különösen a választójog kiterjesztése – lehetetlenné tették a rendszer fenntartását. A választók nem voltak hajlandók tovább eltűrni a megszorításokat, amikor azokat az aranystandardrendszer fenntartása megkövetelte.

Az akkori monetáris politikai rendszert az újonnan kialakult politikai helyzet elsöpörte. A jegybankok most egy új „aranybéklyó-pillanathoz” közelítenek. Alig több, mint egy évtized alatt a globális pénzügyi válság, a

klímaváltozás és a koronavírus-járvány átalakította azt a környezetet, amelyben a központi bankok működnek.

A közhangulatban két lényeges változás mutatható ki. Először is a közvélemény nagy része úgy véli, hogy a globális felmelegedés egy valóságos folyamat, és a környezet pusztulása súlyos fenyegetés.

Másodsorban a jegybankok pénzügyi válságra és a járványra adott válaszintézkedései a vagyoni egyenlőtlenség hatalmas mértékű emelkedését váltották ki. Az alapkamat nullára vagy annál is alacsonyabb szintre csökkentése és az államkötvények jelentős mértékű vásárlása révén a jegybankok korábban nem látott szintre vitték le a kamatokat a hozamgörbe mentén.

Ezek az intézkedések kiemelten fontosak voltak abból a szempontból, hogy lökést adtak a gazdaságnak. Ugyanakkor ezt a hatást úgy érték el, hogy közben lényegében az összes eszköz, így a részvények, kötvények, lakóingatlanok ára emelkedett. A közvélemény nagy része igazságtalannak tartja, hogy míg sokan munkanélküliek lettek, és súlyos anyagi helyzetbe kerültek a két válság miatt, az eszköztulajdonosok rendkívül nagy haszonra tettek szert.

Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke állt az élére az új valósággal való szembenézésnek azzal, hogy az EKB monetáris politikai keretrendszerének stratégiai felülvizsgálatába beletetette a klímaváltozás kérdését is. A felülvizsgálat arra juthat, hogy az EKB-nak figyelembe kellene vennie a környezeti szempontokat, amikor arról dönt, hogy milyen eszközöket fogad el biztosítékként a monetáris műveletei során.

Az európai bankfelügyeleti szervek csökkenthetik a tőkekövetelményeket a „zöldeszközök” tekintetében, vagy megnövelhetik a „barnaeszközök” esetében azon az alapon, hogy a jelenlegi szabályozások alábecsülik a nem klímabarát eszközök kockázatosságát.

Összességében az látszik, hogy a jegybankok és a pénzügyi felügyeleteknek számos mód áll rendelkezésükre, hogy a környezeti aggályokat beágyazzák a szakpolitikai keretrendszerükbe.

Az amerikai Federal Reserve nemrégiben csatlakozott ehhez az irányzathoz azzal, hogy az első olyan nagyobb jegybank lett, amely az egyenlőtlenségi kérdéseket is a szakpolitikai keretrendszerébe helyezte.

A Fed monetáris politikai stratégiai felülvizsgálata eredményének augusztusi bemutatásakor Jerome Powell Fed-elnök hangsúlyozta, hogy Amerika fekete és hispán közösségeire is kedvező hatással volt a koronavírus-járvány kitörése előtti feszes munkaerőpiac.

Powell ezt azzal egészítette ki, hogy a Fed a foglalkoztatás maximális szintjéhez mért visszaesést veszi figyelembe a döntéseinél, és kevésbé aggódik akkor, amikor a foglalkoztatás meghaladja a becsült fenntartható csúcsszintet. Ez azt az egyre szélesebb körben elfogadott nézetet tükrözi, hogy a nagyon alacsony munkanélküliségi ráta valószínűleg nem gerjeszti az inflációt, és nagyban támogatja az alacsony és közepes jövedelmű háztartásokat.

Azzal, hogy az EKB aggódik a környezeti kockázatok miatt, míg a Fedet a kisebbségek munkaerőpiaci kilátásai is foglalkoztatják, egyértelművé vált, hogy változnak az idők a jegybankok számára. Ezen a téren más monetáris politikai döntéshozók is követni fogják ezeket a jegybankokat. Azok reputációja pedig sérülni fog, amelyek nem látják be ezen irányok követésének szükségességét, vagy lassan reagálnak az új helyzetre.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org