Elkerülhetetlen lesz az euró bevezetése

Hogy látja a konvergencia folyamatát az Európai Unióban?

A konvergencia az európai integráció alapvető mechanizmusa, a társadalmi és gazdasági kohézió kiindulópontja. A tagországok közti reálkonvergencia pedig előfeltétele a négy alapszabadságot korlátozás nélkül tartalmazó belső piacnak. Mindez azt jelenti, hogy az európai integráció konvergencia nélküli rendszere hosszabb távon működésképtelen. Az euróövezet is csak akkor tud működni, ha a reziliencia, azaz a válaszadás képessége mindegyik nemzetgazdaságban kifejlődik valamilyen módon. A rendszer logikájából az következik, hogy csak reálkonvergenciára képes tagállamok tudnak monetáris unió­ban együtt haladni. Igaz, nem merev határokról van szó, Szlovákia az euróövezethez csatlakozva az uniós átlag-GDP 60 százaléka körüli szintről 70 százalék fölé emelkedett. Ugyanakkor, ha olyan alkotórészekből épül fel a monetáris unió, ahol erre nincs mód, kiéleződnek a problémák, tartós versenyképességbeli különbségek állhatnak fenn. Egyes gyengébben teljesítő tagállamokban szükségsze­rűen egyensúlytalansági problémák alakulnak ki, és előbb-utóbb rászorulnak a belső leértékelésre. Ahol a termelékenység nem halad előre tartósan, ott nem lehet megalapozottan konvergenciá­ról beszélni. Európában 2008-ig kimutatható a konvergencia, ám a válságtól kezdve a mediterrán országok egy része – ahogyan átmenetileg az új tagállamok egy része is – letért erről a pályáról. Fontos hozzátenni, hogy a kilencvenes évek közepe óta már az európai élvonal is folyamatosan leszakadóban van a nemzetközi élvonaltól.

Mi okozza ma a megosztottságot gazdasági értelemben Európában?

Az integrációnak és a konvergenciának is van homogenizáló hatása, de az európai egységesülési folyamat nem arra irányul, hogy minden különbséget eltüntessen. Ezzel együtt jelentős intézményi, kulturális és értékrendbeli különbségek vannak az európai országok között, amelyek sok tekintetben megosztják az egész földrészt. Elsősorban a felelős gazdálkodás és a termelékenység mentén húzódik igen éles törésvonal, amely térben észak és dél között húzódik. Példaként szokták felhozni a pazarló gazdálkodásra Görögországot, de nem szabad elfelejteni, hogy a görög népnek választási lehetősége volt, hogy az euróövezethez akar-e tartozni. A görögök határozottan kitartottak az euró mellett, és annak súlyos árát is vállalták. A másik választóvonal termelékenységi dimenzióban jelenik meg észak és dél között. E téren az európai magországok között is jelentős különbségek mutatkoznak. Vannak a strukturális reformok területén előrébb járó tagállamok. Ezek az országok, amelyeket reformországoknak nevezek, magasabb termelékenységgel rendelkeznek, mint az alapító tagországok. Az Egyesült Királyság az 1980-as évek elejétől 2007-ig magas – valamennyi angolszász államot meghaladó – növekedést teljesített. Margaret Thatcher brit miniszterelnök volt a belső piac legnagyobb szószólója, egyúttal nagyon mélyreható strukturális reformokat valósított meg. E két hatás vezetett oda, hogy az Egyesült Királyság hosszú ideig a reformországok motorja volt. Csak a 2000-es években kezdett mérséklődni, majd 2007-től lényegében eltűnt a termelékenységi növekedés. A kilencvenes évek végétől kerültek előtérbe fokozatosan a strukturális reformok. A lisszaboni stratégia, majd az Európa 2020 program és most az újjáépítési terv egyaránt abba az irányba mutat, hogy Európa csak átfogó reformok révén tudja dinamizálni magát.

Az egyik legnagyobb és legsikeresebb példa a gazdasági modernizációra Írország. Minek köszönheti a sikerét?

Írország több mint tíz évvel az európai csatlakozás után indult meg a felzárkózás útján. Az utóbbiban óriási szerepe volt, hogy a gazdasági szereplők között a jövőre nézve közmegegyezés született. A szakszervezetek szigorú önkorlátozást hajtottak végre, és elfogadták, hogy a reálbér-növekedés nem lehet magasabb a termelékenység növekedésénél. Az ír társadalom kulturálisan is sokat lépett előre. Jelentős mértékben nőtt a termelékenység a kilencvenes években, amiben meghatározó szerepet töltött be a humán tőke fejlesztése és a magas felhalmozási ráta. Azt sem lehet elfelejteni, hogy keleti szomszédja az időszak nagy részében jelentős növekedési teljesítményt nyújtó Egyesült Királyság volt. Ma pont ez a két gazdaság veszít óriá­sit a Brexittel, amelynek az Európai Unióban Írország lesz a legnagyobb kárvallottja.

A V4-ek magas növekedést produkáltak az elmúlt években, de vajon képesek-e kitörni a közepes jövedelem csapdájából?

A térség országai különböző utakat jártak be, de tény, jelentős növekedést értek el az utóbbi években. Mindez azonban a jövőben kevés lehet. A fizikai tőke növelésén túl a humán tőke is fejlesztést igényel, emellett kulturális és értékrendbeli áttörésre van szükség, ha el akarják érni a magas jövedelmi szintet. Egy, a normákat kevéssé követő dolgozótól aligha várható el, hogy világszínvonalon végezze a munkáját. Alapvető fontosságú az attitűd­beli és értékrendbeli társadalmi fordulat. Teljesítményorientált magatartási formák, a teljesítmény kultúrájának megteremtése nélkül nem várható áttörés. Ráadásul a felzárkózó EU-tagállamok tekintetében különösen nagy veszélyt hordoz a mostani járvány. Minden jel szerint nem V alakú válsággal kell szembenéznünk. Ha hosszú időn át fennmaradnak a gazdaságban a korlátozások, akkor a növekedési teljesítmény tartós csökkenése következik be. Mindez a felzárkózó tagállamokat különösen érzékenyen érintheti.

Hogy látja Magyarország felzárkózásának folyamatát?

A magyar gazdaság a nagy válság után csak 2015-ben érte el a 2008-as kibocsátási szintet. Ez azt jelenti, hogy volt egy időszak, amikor folyamatosan távolodtunk a fejlett európai centrumtól, és ezt dolgoztuk le éveken keresztül. A gazdasági fenntarthatóság fontos elemeinek a területén lényeges előrelépés történt, hiszen a külső és a belső egyensúly is javult. Viszont egyértelműen strukturális problémákra utal, hogy a teljes tényezőtermelékenység növekedése éveken át alig volt kimutatható a magyar gazdaságban, a termelékenység dinamikája nélkül a növekedés tartalékai hamarosan elfogynának. Nem véletlen, hogy a jegybank által összeállított programcsomag szinte összes eleme a tudás és a termelékenység növelését célozza, mint ahogy az egészségügyi és oktatási rendszer megújításának igényét is joggal hangsúlyozzák. Fontosnak tartom, hogy Magyarországon a gazdaságfejlesztés és a nagy ellátórendszerek kapcsán legalább minimális közmegegyezésre lenne szükség. Határozott és reális vízióra a jövőre nézve, amely a gazdaság szereplői számára tartós iránymutatást nyújthatna. Meggyőződésem, hogy valamiféle minimális konszenzus a felzárkózás számára óriási energiákat nyitna meg.

Mi az oka annak, hogy a konvergencia nem mindenhol érvényesül az Európai Unióban?

A 2008–2009-es válság után nagyon eltérő kilábalási folyamatok jellemzik az Európai Unió tagállamait és régióit. A növekedési ütemek különbségeit elsősorban nem ciklikus tényezők, hanem strukturális különbségek magyarázhatják. Az euróövezetben a kevésbé fejlett mediterrán tagállamok még mindig a válság tartós következményeivel küzdenek. A régi euróövezeti tagállamok körében a fejlett és a kevésbé fejlett tagállamok közötti különbség meghaladja az euró bevezetésekor kimutatható különbséget. Ehhez képest a 2004-ben, illetve a 2007-ben csatlakozó tagállamok a krízis legsúlyosabb éveiben tapasztalt mély recesszió és növekvő divergencia után ismét felzárkózási pályára kerültek. Ezzel együtt is óriási jövedelemkülönbségek vannak országokon belül, ahogyan Észak- és Kelet-Magyarország, illetve számos európai régió esetében látható. A regionális diszparitás is súlyos társadalmi feszültségekkel járhat együtt a jövőben, ami akár bizonyos területek elnéptelenedéséhez is vezethet, ahogy Bulgáriában is történt.

Hogyan értékeli a járvány után kirobbant gazdasági válság leküzdésére meghozott európai gazdasági intézkedéseket?

A küzdelem jelentős része hátravan, nem látható még a kilábalás pontos útja. Lényegesek azonban, különösen a kis, nyitott gazdaságok számára, a nemzetközi, köztük az uniós feltételek. Egy évvel ezelőtt talán senki nem gondolta volna, hogy ennyi pénzt képesek a fejlett EU-tagállamok a járvány utáni helyreállításra áldozni. Ők is tisztában vannak azzal, hogy bele kell rakni a pénzt, hogy a belső piac, illetve az euróövezet továbbra is működjön, amiből mindenkinek, de főleg a legversenyképesebb országoknak lényeges hasznuk van.

Magyarországnak be kell-e vezetnie az eurót?

Az euró bevezetésének kezdeti lendületét, például a kamatcsökkenésből származó mozgásteret, strukturális reformokra szükséges fordítani, ahol ezt elmulasztották, ott komoly problémák jelentkeztek. Az eurórendszer, eltérően a kisebb nemzeti valutaövezetektől, a spekuláció számára lényegében megtámadhatatlan. A külföldi tőke számára a bizalmat lényegesen növelő tényező az euró adaptációja, viszont az az ára, hogy le kell mondani az önálló nemzeti monetáris politikáról. Azaz nagyon körültekintő módon, valamennyi lényeges tényezőt mérlegelve lehet csak dönteni az euró átvételéről. Nekünk, magyaroknak mindenképpen figyelmeztető jel, hogy Bulgária, Horvátország és már Románia is tervezi az euró bevezetését. Ha a térségben egyedül mi maradnánk ki, az tartós versenyhátrányt okozhatna a magyar gazdaságnak.