Az ötödik ipari forradalom kapujában állunk

Jelenleg a negyedik ipari forradalomban élünk, amikor a digitalizáció beépül a gyártásba, a szolgáltatásokba és a mindennapjainkba is. Az ötödik ipari forradalom pontos képe még nem rajzolódott fel, ezért fontos, hogy már most beszéljünk arról, milyen környezeti keretek és elvárások között folytatódjon az emberiség technológiai fejlődése.

Az ipari forradalmak gyökeres változásokat hoztak a termelésben és a fogyasztásban, a politikában és a mindennapi életünkben egyaránt. A változásokon keresztül pedig az egész társadalmi és gazdasági berendezkedésünkre hatással voltak.

Mindeközben jellemzően olyan technológiai újításokat hoztak, amelyek terhelők voltak környezetünkre:

kiváltották a globális felmelegedést és természeti rendszereink kritikus mértékű pusztulását is.

Ezt a környezeti trendet az ötödik ipari forradalom nemcsak nem követheti, de kifejezetten meg is kellene fordítania.

Mélyreható, a saját életvitelünket is érintő változások nélkül nem tudunk fenntarthatóbb társadalmakat létrehozni, de érdemes feltenni a kérdést: mit tekintünk megszokott életvitelnek? Iszonyatosan gyorsan és folyamatosan változik az életmódunk, de mivel ennek a nap 24 órájában részesei vagyunk, nem mindig vesszük észre.

Negyven évvel ezelőtt az átlagember számára nem léteztek számítógépek, harminc évvel ezelőtt internet, húsz évvel ezelőtt pedig okostelefonok – most pedig el sem tudjuk képzelni az életünket nélkülük. Életvitelünk tehát folyamatosan változik, a kihívás abban rejlik, hogyan kormányozzuk fenntarthatóbb irányba.

Az emberiség számos innováció esetében csak utólag gondolkodott azon, hogy egy-egy újításnak hosszú távon milyen hatása van a környezetre vagy akár a felhasználókra.

Az ötödik ipari forradalomban viszont a fenntarthatóságnak már a tervezőasztalon meg kell jelennie. Hogyan lehet kizárólag újrafelhasznált alapanyagból létrehozni a termékemet, minimalizálni a termelés során az energia-, víz- és anyagfelhasználást?

Miként tudjuk minél hosszabbra nyújtani a termék hasznos élettartamát, életútja végén pedig hogyan lehet száz százalékban újrahasznosítani? Mindezt a termékfejlesztés során folyamatosan szem előtt kell tartani. És persze az egész kiindulópontja, hogy el sem kezdünk olyan terméket fejleszteni, amelyre semmi szükség nincs. Ez a jövő és a sokat emlegetett körforgásos gazdaság logikája.

Egy példán keresztül megérthetjük, hogyan fonódhat össze innovatív módon természet és technológia. Magyarországon a klímaváltozás és a természeti környezet helyreállítása szempontjából kulcskérdés a vízgazdálkodás.

A fokozódó aszályok káros hatásait és a mezőgazdasági kockázatok növekedését nem lehet kizárólag olyan hagyományos eszközökkel kezelni, mint az öntözőrendszerek fejlesztése – attól, hogy csöveket és szórófejeket telepítünk, még nem lesz több az elérhető víz mennyisége.

Az aszály elleni védekezés egyik alapvető eszköze, hogy az árvizeket, a belvizeket, a településeken összegyűlő csapadékot, sőt, még a tisztított szennyvizet és az ipari hűtővizet is a tájban tároljuk el. Vizes élőhelyekben, nádasokban, kis tavakban, amelyek így a talajon keresztül öntözik a környező szántóföldeket.

A mezőgazdasági vízhiány megoldásához újra kellene terveznünk hazánk felszíni víztérképét, amihez a térinformatikai elemzéseken túl az is kell, hogy újszerűen használjuk a vízügyi és a mezőgazdasági technológiákat.

Rendszerszintű jó példák még nincsenek, de a hasonló kezdeményezések révén fogalmat alkothatunk arról, milyen megközelítésre és logikára lesz szükségünk, hogy az ötödik ipari forradalomnak az ember és a bolygó egyaránt nyertese legyen.

(A szerző a témáról ad majd elő a Budapesti Metropolitan Egyetem október 29-i TEDx konferenciáján.)