Most vezetők, nem menedzserek kellenek!

Peter Drucker, a híres vezetéstudományi szakember így fogalmazott:

a vezető jó célokat választ, a menedzser pedig jól hajtja végre a feladatot.

Minél gyorsabbak körülöttünk a változások, annál fontosabb, hogy ne csak a meglévő ügyeinket próbáljuk meg egyre jobban megoldani,

hanem tegyük fel azt a kérdést, hogy nem kellene-e mást tennünk, új célokat kitűznünk, új lehetőségeket keresnünk. Igaz ez állami és vállalati szinten egyaránt.

Állami szinten a gazdasági szerkezet változásokhoz igazítását segítő új gazdaságfejlesztési modell megtervezése a feladat.

Az EBRD 2020. évi tanulmánya (Eight things you should know about middle-income transitions) arra hívja fel a figyelmet, hogy ha egy ország fejlesztési politikája nem készül fel időben a nagy változásokra, akkor gazdasága a közepes fejlettség csapdájába kerülhet, azaz a fejlődése megrekedhet, lelassulhat.

A gazdaságfejlesztési modell időben történő változtatásának jó példájaként a tanulmány Dél-Koreát említi, amely a külföldi tőkebefektetésre támaszkodó növekedési modellről a belső képességek kiépítését, az oktatásba való befektetések jelentős növelését és a helyi innováció felpörgetését támogató fejlesztési modellre állt át. Ennek köszönhetően Dél-Koreában a 90-es évek elejétől az akkor 5000 dollár körüli egy főre jutó GDP gyors növekedésnek indult, és 2014-re (2010. évi áron) az 1984. évi szint ötszörösére, 25 ezer dollárra emelkedett. Ezzel szemben Brazília, amely folytatta a külföldi tőkebefektetésekre támaszkodó gazdaságpolitikát, és amelynek 1984-ben még a dél-koreainál nagyobb, 7400 dollár körüli volt az egy főre jutó GDP-je, 2014-re csak 12 ezer dolláros szintet tudott elérni. 2019-ben egyébként a Világbank adatai szerint

Dél-Korea egy főre jutó GDP-je 28 600 dollár volt, Brazíliáé pedig 11 120 dollár. A szakadék tehát azóta sem csökkent.

Az EBRD szerint a dél-koreai példa arra mutat rá, hogy a fejlődés fenntartásához elsősorban a helyi képességek megerősítésére, jelentős innovációs és tudásberuházásokra van szükség.

Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy ne csak az importált technológiát és tudást tudja egy ország hatékonyan hasznosítani, hanem a helyi tudásra építve tudjon versenyképes pozíciót elérni. A helyi tudásra építés lehetővé teszi a nagyobb hozzáadott érték létrehozását, egyben javítja a termelékenységet is.

A gazdaságfejlesztési modellváltáshoz új célok megfogalmazására, új eszközrendszer kialakítására és új szemlélet meghonosítására is szükség lehet. A szemléletváltás jelentheti például annak elfogadását, hogy a múlt sikerei, amelyek a maitól eltérő körülmények között születtek, az új, változó környezetben változtatások nélkül nem ismételhetők meg. Ezzel összhangban újra kell értékelni például a hazai mikro- és kisvállalkozások szerepét, meglátva bennük a lehetőséget, amellyel a gazdasági szerkezetváltoztatást segíteni tudják. Mert, ahogyan arra az EBRD-tanulmány felhívja a figyelmet, az új, sikeres fejlesztési modellnek – többek között – azért kell számolnia egy jól működő kisvállalati szektorral, mert a nemzetközi értékláncok átalakulóban vannak, az összeszerelő tevékenységek elvégzését gyors tempóban veszik át a robotok. Éppen ezért

a munkahelyteremtésnél a mennyiségi szempontokat már ma fel kell váltaniuk a minőségi szempontoknak, vagyis annak, hogy nem elég sok új munkahelyet létrehozni, az új munkahelyeknek olyanoknak kell lenniük, amelyekben a hozzáadott érték előállítása nagyarányú.

Vállalati szinten pedig az új üzleti modelleket a nyitottság, a dinamizmus, az új lehetőségek állandó keresése és a tanulószervezetté válási cél kell hogy jellemezze. Ehhez is elsősorban szemléletváltásra, és nem feltétlenül pénzre van szükség.

A cégeknek is erősíteniük kell saját tudás-, innová­ciós és válságálló képességeiket, amelyek segítségével új piacokat, új vevőket és új partneri kapcsolatokat tudnak találni. A jövőbeli siker ugyanis, ahogyan az EBRD-tanulmány is hangsúlyozza, elsősorban a kiváló képességű és elkötelezett munkavállalókon és a korrekt partneri kapcsolatokon múlik majd.

A cégeknek ezért nem a béreken kell takarékoskodniuk, hiszen ha ezt teszik, akkor nem tudják megtartani a jó szakembereket.

Az alacsony bérek helyett innová­cióval és a vezetési, szervezési, szervezeti rendszerek korszerűsítésével, a digitalizáció kínálta lehetőségek kihasználásával kell a versenyképességüket javíta­niuk. Ehhez segítséget nyújt a tervezést, elemzést és az előrejelzések készítését segítő adatelemző rendszerek kiépítése is.

Összességében azt kell hangsúlyoznunk, hogy a folyamatban lévő és a korábbi tendenciákat megtörő változások – Druckerre hivatkozva – változtatni akaró és tudó vezetőket, és nem a korábbi folyamatokat javítgatva továbbvinni próbáló menedzsereket igényelnek minden szinten. A jövőbeli gazdasági-társadalmi környezet ugyanis biztosan jelentősen fog eltérni az eddig ismerttől. Azokat az országokat és cégeket pedig, amelyek nem tudnak okosan bekapcsolódni a változásokba, a lemaradás veszélye fenyegeti.