A nemzetközi gazdasági kutatások egyik kedvenc témája annak elemzése, hogy miképpen alakul az egyes országokban vagy régiókban a kamatparitáson alapuló árfolyamteória. Az alapvető kérdés, amelyet ennek keretében elemezhetünk egy befektető szemszögéből: melyik devizában érdemes állampapírt tartani? A kérdés megválaszolásához azt kell tisztázni, hogy a két különböző devizában elérhető, meghatározott idejű állampapírhozam-különbség hogyan viszonyul az árfolyamváltozáshoz. Vagyis megéri-e a befektetőknek az euróval szemben magasabb hozamot biztosító, forintalapú befektetéseket választaniuk, ha figyelembe vesszük az árfolyam alakulását is.
Az elmélet fedezetlen változata (UIP: uncovered interest parity) azt vizsgálja ugyanis, hogy a hazai fizetőeszközben és az euróban denominált állampapírok hozamainak különbségéhez képest a forint árfolyama vajon ezt meghaladó mértékben gyengül, esetleg erősödik. Ha ugyanis nagyobb mértékben gyengül, akkor érdemesebb euróban, míg ha kevésbé gyengül, stagnál vagy erősödik, akkor pedig forintban befektetni.
Fotó: Shutterstock
A fedezetlen kamatparitást utólagosan teszteltük 2007 januárja és 2021 februárja között havi adatok alapján, a forint és az euró egyéves állampapírhozamainak és a forint-euró árfolyamnak a felhasználásával.
Összességében két fontos megállapítás tehető:
Ha egy befektető minden hónap elején azonos összegű euróját forintra váltja és egyéves futamidejű állampapírt vesz, majd ezt egy év múlva visszaváltja az akkori azonnali forintárfolyamon, akkor átlagosan jobban járt a hozamot tekintve (plusz 0,57 százalékponttal) a vizsgált időszakban, mint ha euróban vett volna egyéves állampapírt.
2017 áprilisától kezdődően azonban csak egy olyan alkalom (2018. július) adódott, amikor előnyösebb volt az euróban történő befektetés, mivel az egyéves hozamkülönbségeket meghaladta a forint árfolyamának gyengülése. Ezt a forint árfolyamának gyengülése magyarázza.
Gyakorlati szempontból elemezve a kérdést azt állapíthatjuk meg, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek importálnak és összességében nettó behozatali pozíciójuk van, egy gyengülő hazai árfolyamkörnyezetben érdemes fedezniük nyitott devizapozíciójukat, mert egy jelentős árfolyamesés markánsan negatív hatást gyakorolhat az eredményükre. A kérdés persze az lehet, hogy melyik az előnyösebb: ha kivárnak, kvázi nyitva hagyják a devizapozíciójukat, és a jövőben az aktuális spot árfolyamon teszik meg a beszerzést, vagy ha a jelenben egy határidős árfolyamon fedezik azt. Ezt a határidős árfolyamot a jelenben ismert feltételek mellett határozhatják meg, azaz arbitrázsmentes környezetben a kamatok/hozamok különbözetének mértékében tér el a határidős árfolyam az aktuális azonnali (spot) árfolyamtól.
Ha ezt az aspektust vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy amennyiben a vizsgált időszak egészét elemezzük, akkor
azok a vállalatok jártak jobban a nettó importőr vállalatok közül, amelyek nem fedezték az árfolyamkockázatukat.
A jelenben kalkulálható arbitrázsmentes határidős árfolyam ugyanis átlagosan kedvezőbb volt e vállalatok számára, mint a jövőbeni spot árfolyam. Praktikusan a hazai árfolyam kevésbé gyengült, mint azt az euró és a forint kamatkülönbözete indokolta volna. Jó néhány vállalat hozzászokhatott, hogy a proaktív/aktív devizaárfolyam kockázatkezelést is mérlegelve átlagosan előnyösebb, ha nem fedezi a nyitott devizapozícióját. Az utóbbi időben azonban – a 2017 áprilisától eltelt időszakot elemezve – nem ez a helyzet.
A nettó importőr vállalatok jobban jártak volna, ha fedezik nyitott devizapozíciójukat a jelenben a fedezett kamatparitás alapján megköthető ügyletek megkötésével.
Ekkor ugyanis előnyösebb árfolyamon és eredménnyel zárhatták volna le a jövőbeni devizatranzakciójukat/importügyletüket.
Az elméleti fejtegetésen túl a fedezetlen kamatparitás utólagos tesztelése révén azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vállalatok saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy 2017 áprilisától kifizetődőbbé vált aktív kockázatkezelést alkalmazni, és fedezni a nyitott devizapozíciókat. Evolúciósan tehát kialakulhatott az alacsony kamatkörnyezetben a vállalatok között ez a kockázatfedezési szemlélet, de kérdés, hogy mennyire terjedt el az a magatartás, hogy a jövőbeni devizaszükségletet érdemes határidős árfolyamon a jelenben beszerezni. További kutatási kérdés, hogy ez mennyire valósult meg, és a kisebb vállalatok mennyire készültek fel a proaktív kockázatkezelési stratégiák alkalmazására.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
