Több lábon áll, nem botlik meg

Az elmúlt három évtizedben a hazánkba érkező nemzetközi tőkének évről évre nőtt az igénye a magyar beszállítókkal való együttműködésre – amit támogatott a rendszerváltás utáni mindenkori kormányok gazdaságpolitikája is. A hazai beszállítók jellemzően egy-két nemzetközi vállalattal kötöttek szerződést, tipikus eset, hogy az árbevételük minimális számú forrásból származik. Az autóipar változásai és a pandémia miatt kialakult válság rámutatott, hogy mennyire kockázatos ez a berendezkedés, és miért nem tud hosszú távon működni.

Az utóbbi évtizedben rengeteg hazai cégnek biztosított növekedési lehetőséget a beáramló nemzetközi tőke. Némi kormányzati támogatással és a folyamatosan épülő bizalomnak köszönhetően a külföldi vállalatok egyre nagyobb arányban számíthattak a magyarországi cégekre, főként második vagy harmadik lépcsős beszállítóikként – ezek a nagyvállalatok egy-egy kisebb hazai cég árbevételének akár 80-90 százalékához járulhattak hozzá. Mindez azonban a kiszolgáltatottság felé sodorhatja a vállalkozásokat, ami különösen fájó lehet, ha több tényező is visszahúzza a termelést, csökkentve a megrendelések számát. 

Az egyik ilyen tényező az autóipar struktúraváltása, amelyet korábban még az autóipar válságaként is emlegettek.

Miközben tudjuk, hogy az iparág lassulása nem feltétlenül jelenti a köré épülő ágazatok súlyának leértékelődését, azt is láthatjuk, hogy az utóbbi időben egyre növekvő elvárás lett a piac részéről az elektromobilitás, amelyhez a beszállító cégek is kénytelenek alkalmazkodni, alaposan át kell variálniuk portfóliójukat. Az ezt előmozdító kormányzati támogatások nagy segítséget nyújtanak, a hazai beszállítók jó része azonban még nem készült fel arra, hogy alkalmazkodni tudjon az autóipar igényváltozásaihoz.

Amellett, hogy az innováció lehetőségből időközben elvárássá avanzsált, rendkívül megnehezítette a beszállítók helyzetét a járvány is. Különösen igaz ez az egyoldalú orientációjú cégekre – természetesen nem csak az autóiparban –, amelyeknek nincs széles beszállítói portfóliójuk, és kizárólag egy-egy nagyobb vállalattal való együttműködésre építették eddigi tevékenységüket. Ezek a beszállítók nem rendelkeztek életképes megoldással a csökkenő számú megrendelés kompenzálására, aligha tudták megakadályozni a drasztikus bevételcsökkentést, és nem volt számukra reális alternatíva az árak szignifikáns emelése sem.

A pandémia okozta gazdasági válságban egyértelműen látható, hogy a koncentrált vagy egyoldalúan fókuszált beszállítás fokozott kiszolgáltatottságot okozhat, adott helyzetben egy cég végveszélybe is sodródhat. Ebben a sajátos viszonyrendszerben az alkalmazkodóképesség a kulcs. Az ipari szférán kívülről jó példa a vendéglátás helyzete: azok az éttermek, amelyek rendelkeztek ételkiszállításra alkalmas erőforrásokkal, képesek voltak átvészelni a járvány okozta lezárások időszakát. Mindez azt mutatja, hogy a mai gazdaságban, ahol rendkívül gyorsan zajlanak a változások, kifizetődő, ha egy vállalkozás képes több lábon állni. 

Minél szélesebb portfóliót alakít ki egy cég, minél jobban alkalmazkodik a piaci trendekhez, és minél több irányba, ágazatba végez beszállítást, annál nagyobb eséllyel kerüli el a krízishelyzeteket.

Adott gazdasági helyzetben ígéretesnek tűnhet a nemzetközi vállalatokkal való kizárólagos együttműködés, azonban a pandémia alatt válságba került cégek helyzeténél mi sem mutatja jobban, hogy hosszú távon akkor maradhat fenn egy beszállító vállalat, ha nem egy-két nagyobb partnertől teszi függővé fennmaradását. És nem lehet elégszer hangsúlyozni a hazai kkv-k közötti kooperáció bővítését. A fejlesztési elvárások, a cégek tevékenységének diverzifikációja sosem volt ennyire aktuális az autóiparban (ahogyan másutt is!) – bízzunk benne, hogy ezt hazánkban is egyre több vállalkozás felismeri.