A klímaváltozás kimenetei kapcsán sok becslés és elemzés lát napvilágot, ezekben az eredmények sokszor különbözők, az azonban látható, hogy a gazdasági és társadalmi hatások mindegyikben nagyok. A problémával behatóan foglalkozik a pénzügyi szektor és az azt felügyelő hatóságok is, így a szabályozás mint téma hatalmasra duzzadt, ezért ebben a cikkben csak egy aspektust, a klímastresszteszteket járjuk körbe, amelyeket mind az Európai Központi Bank (EKB), mind az MNB elvár az általa felügyelt hitelintézetektől.
Ahhoz, hogy a témát vizsgáljuk, fontos látni, melyek lehetnek a leglényegesebb klímaszcenáriók.
A klímakockázat megjelenése a kockázatkezelési gyakorlatban
A klímakockázatok két fő eleme a fizikai, illetve a tranzíciós kockázat. A fizikai kockázat a direkt környezeti változásokat, katasztrófákat, míg a tranzíciós kockázat a karbonsemleges működésre való áttérés okozta kockázatokat jelenti (például a szigorodó előírások miatt egy szénbánya vagy egy szénerőmű üzletmenete jelentősen megváltozik).
A fizikai kockázat hatásainak felmérése komoly módszertani kihívás az ezeket mozgató környezeti rendszerek komplexitása miatt és a megfelelő historikus adatsorok hiányában. Ennek következtében, illetve a hatások nagysága miatt is a klímastressztesztek fejlesztésének kezdeti időszakában a tranzíciós kockázat értékelése van a középpontban.
A klímakockázat a jellegénél fogva a gazdasági tevékenységek széles körére gyakorol direkt vagy indirekt hatást. A pénzügyi szektor kockázatkezelési eljárásaiban így nem egy önálló elemként, hanem a kockázati térkép (hitelkockázat, piaci kockázat stb.) minden részét befolyásoló faktorként jelenik meg, modellezése ezért komplex feladat.
Az MNB az áprilisban kiadott Zöld ajánlásában is elvárja már a klímaváltozás kapcsán stressztesztek elvégzését. Ennek első lépéseként a jegybank maga is készített egy elemzést a hazai hitelintézeti szektor aggregált szintű hatásairól. A napokban közzétett összefoglaló szerint például a nem teljesítő hitelek aránya jelentősen emelkedhet, különösen egy rendezetlen átmenet esetében. Az EKB szintén nemrég publikálta részletes iránymutatásait a 2022-es éves klímastressztesztekhez és azok megvalósításához, amelyet a jövő év elején kell elvégzeni három fő modulra bontva.
Elsőként a részletes kvalitatív kérdőív célja felmérni többek között a pénzügyi intézmények kockázatvállalásának mértékét, a klímakockázat kezelését a belső szabályzatokban és folyamatokban, a stressztesztekhez rendelkezésre álló adatokat és a pénzintézet jövőbeli fejlesztési terveit.
A második modulban az EKB a pénzintézetek klímakockázathoz kapcsolódó metrikáit méri fel, amelyek alapot adhatnak a karbonintenzív iparágak felé történő kitettségeik, valamint a tranzíciós kockázatból származó kockázataik értékeléséhez. Ennek keretében a bankoknak a vállalati kitettségeiket 22 szektorba kell besorolniuk, és több új mutatót (például a finanszírozott ÜHG-kibocsátást) is ki kell számítaniuk, illetve itt kell bemutatniuk a zöldátmenet finanszírozásának erősítésére tett lépéseket is. Ez az elvárás egyben ösztönzőt jelent a bankok számára a klímakockázathoz kapcsolódó saját adatbázisok létrehozására, ami támogatja a későbbi szabályozási elvárásoknak való megfelelésüket is. A harmadik modulban az érintett pénzintézeteknek közzé kell tenniük a stresszteszt kiinduló kockázati értékeinek meghatározásához szükséges részletes adatokat is.
A rövid távú tranzíciós kockázatok úgy modellezhetők, hogy a rendezetlen átmenet szcenárió keretrendszerét használják az intézmények, de 2022-re előrehozzák benne a szén-dioxid- (egyenérték) kibocsátási kvóták árának megugrását. Az EKB makrogazdasági változók széles körére tervez előrejelzéseket adni a három klímaszcenárió szerinti bontásban az EU-tagállamokra és nagyobb világgazdasági szereplőkre, amelyek inputként szolgálhatnak a banki modellekben. Ezekben egyes változókra szektorális megbontás is várható, megkönnyítve a hitelkockázati modellezés során a klímakockázat beépítését. A makrogazdasági és szektorális megközelítés mellett az EKB jó gyakorlatnak tartja a vállalati szektorra az ügyfélszintű hitelkockázati hatáselemzés készítését is a szén-dioxid-kibocsátás-egyenérték áremelkedésére vonatkozóan.
A hosszú távú tranzíciós kockázatokra az EKB a hagyományos banki kockázati modellek horizontjánál jóval hosszabb, 2050-ig terjedő előrejelzést javasol. A modellezés kiindulópontja itt is az EKB klímaszcenáriók szerinti makrogazdasági előrejelzése lehet, amelyet érdemes szektorális szinten kezelni. A hosszú távú tranzíciós kockázatok modellezése során a banki mérlegekre dinamikus megközelítést kell alkalmazni, amelyben a klímaszcenáriók adta változó üzleti környezet mellett kulcsfontosságúak a bankspecifikus stratégiákra épített feltételezések is (például várhatóan egyre energiahatékonyabb ingatlanok megvételéhez fognak hitelt nyújtani a bankok, azaz nem lehet csak a mostani portfólióból kiindulni).
Azok a pénzintézetek, amelyek stratégiájuk részévé teszik a karbonintenzív üzleti tevékenységek finanszírozásának csökkentését vagy az érintett ügyfelek tranzíciós folyamatának a támogatását, kevésbé lesznek kitéve az új klímapolitikákkal járó üzleti környezet változásának.
A pénzintézetek klímakockázata így mérséklődhet a modellben is, ám ehhez nyilvánosan és a belső szabályzatokban is megjelenő stratégiai elköteleződés és ezek hitelességét megalapozó üzletpolitika szükséges.
A klímakockázatokból származó fizikai kockázatokkal kapcsolatban a felügyeletek azt szeretnék elérni, hogy a hitelkockázati modellezésbe beépüljenek a kiemelt kockázati források direkt hatásai. A kockázati modellezésben itt is a kitettségek szektorális besorolása és a földrajzi elhelyezkedés lehet a kiindulópont. A kiemelt fizikai kockázatot jelentő hőhullámok például a mezőgazdasági termeléstől a vízi közlekedésen át az építőiparig jelentős hatással lehetnek a hitelkockázatra.
A klímaváltozás hatásainak felmérése a jövőbeli bizonytalan kimenetek miatt módszertanilag leginkább stressztesztekkel vizsgálható, amelyek gyakorlati kivitelezése azonban komplexebb feladat. A hatékony és jól használható modelleknek figyelembe kell venniük például a különféle klímaszcenáriókat, a hosszú időtáv miatt dinamikus modellekkel kell kezelni a saját üzletmenet változását, a szabályozói környezet bizonytalanságait, de a különféle szektorális hatásokat is. A modellezés így több szakmai területet érintő (cross-funkcionális) feladat, a modellezési és pénzügyi tudás mellett ismerni kell a fenntarthatósági kockázatokat, de a legfontosabb iparági szabályozási irányokat is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.