Nem növelheti a járvány az egyenlőtlenséget

A koronavírus-járvány 2020. tavaszi akut szakaszában, amikor a lakosság nagy része otthon maradt, a gazdaság mély recesszióba süllyedt, amely különösen rosszul érintette a képzetlen munkavállalókat. Továbbá szemben a korábbi gazdasági visszaesésekkel, a munkahelyek megszűnése olyan szektorokban koncentrálódott, ahol magas a női munkavállalók aránya, amit így joggal neveztek „shecession”-nak (a fogalom a she és a recession angol szavakból jött létre – a szerk.).

Az első jelekből így arra lehetett következtetni, hogy a járvány súlyosbítani fogja az egyenlőtlenséget. Az azt követő két év azonban azt mutatta, hogy nem feltételen ez lesz a helyzet. 

Először is a tényleges vagy potenciális munkahelymegszűnések emberek jövedelemére gyakorolt hatását a legtöbb fejlett országban ellensúlyozták az addig nem tapasztalt kormányzati támogatások. Ezen intézkedések révén a járvány által okozott kezdeti munkahelymegszűnések nem vezettek alacsonyabb jövedelmekhez. 

Az elkölthető jövedelmek alapján kiszámított egyenlőtlenségi mutatók nem romlottak, sőt néhány esetben enyhén javultak. A jövedelmi egyenlőtlenség leginkább elfogadott mutatója az úgynevezett Gini-együttható, amely azt méri, hogy a jövedelmi elosztás mennyiben tér el a tökéletes egyenlőségtől. Az USA-ban a mutató igen magas maradt 2020-ban, azonban nem nőtt tovább.

Hasonló a helyzet Európában, egy tanulmány szerint a jövedelmi egyenlőtlenség még csökkent is 2020 januárja és 2021 januárja között az EU négy legnagyobb gazdaságában (Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország). Egy másik tanulmány szerint bár az egyenlőtlenség jelentősen nőtt volna állami beavatkozás nélkül, mind a Gini-együttható, mind az EU hivatalos szegénységkockázati mutatója szerint a támogatási programok semlegesítették a járvány kezdeti hatásait.

Ez azt mutatja, hogy az állam mennyire be tudja tölteni a végső védelmező szerepét a sérülékeny rétegek korábban nem tapasztalt gazdasági sokkal szembeni védelmében. A kormányok azonban most már csökkentik a támogatási programokat, ahogy a gazdaság talpra állása megindult, még ha ez Európában fokozatosabban is történik, mint az USA-ban. Ez azt jelenti, hogy az egyenlőtlenség járvány előtti növekedési trendje folytatódni fog?

Az adatok szerint ennek ellenkezője is igaz lehet, és a korábbi egyenlőtlenségi minták megfordulhatnak a járvány utáni világban. A shecession egy rövid távú jelenség volt, a nőket érintő legtöbb munkahelymegszűnés csupán egy vagy két negyedéven át tartott. A másik biztató jelenség, hogy a bérhányad – vagyis az összgazdasági teljesítmény munkavállalóknak kifizetett része – növekedett 2020-ban és 2021-ben. 

Jelenleg kevesebb munkaerő áll rendelkezésre, mint korábban, azon jelenség miatt, amit az amerikai elemzők Great Resignationnek (Nagy Felmondásnak) neveznek. 

Ez csökkentette a munkaerőt, vagyis inkább a felnőtt népesség azon részének arányát, aki hajlandó a korábbi bérszintek mellett dolgozni. A cégeknek magasabb béreket kell kínálniuk ahhoz, hogy a termelés növeléséhez szükséges munkaerőt magukhoz tudják vonzani.

Európában a munkaerőpiac kevésbé dinamikus, azonban a felmondások száma növekszik a legtöbb EU-tagállamban, miközben néhol még jelentős a munkanélküliség. Továbbá a munkavállalók iránti nagyobb kereslet valószínűleg még egy ideig megmarad. A járvány felgyorsította a már meglévő trendeket, amelyek hosszú távon csökkenthetik különösen az alacsony képzettségű munkavállalók iránti keresletet, de rövid és középtávon valószínűleg ellentétes folyamatok fognak zajlani.

Például az online vásárlás, amely Európa legtöbb részén marginális volt, most mindenütt gyorsan terjed. Ebből adódóan azt a sok terméket, amit korábban mi tettünk bevásárlókocsiba, majd a táskánkba, és vittünk haza, ma mások szedik össze, csomagolják és szállítják, akiket meg kell fizetni ezért a munkáért. 

Ezen új állások legtöbbje alacsony képzettséget igénylő munkakör, amelyeket a távoli jövőben várhatóan robotok, önvezető járművek vagy drónok látnak el. 

Miután azonban a végső kézbesítéshez még mindig szükség van az emberi munkaerőre, az alacsonyan képzettek foglalkoztatási kilátásai jóval jobbak, mint korábban.

Pár évvel ezelőtt néhány elemző olyan világot jelzett előre, ahol a robotok látják el a munka nagy részét. Azt állították például, hogy a kamionsofőröket majd az önvezető járművek teszik munkanélkülivé. Jelenleg azonban a sofőrhiány az egyik olyan tényező, amely lassítja az ipar járványból történő kilábalását.

Gazdasági szempontból így a koronavírus-járvány eddig jóval kedvezőbb hatást gyakorolt a társadalom sérülékenyebb rétegeire, mint ahogy arra korábban számítani lehetett. A kezdeti munkahelymegszűnéseket és jövedelemcsökkenést ellensúlyozta a bőkezű állami támogatás és az élénk gazdasági fellendülés, amely sokak számára jóval kedvezőbb foglalkoztatási kilátásokat eredményezett. Ahogy a járvány a harmadik évébe lép, ez legalább valamennyi alapot adhat az optimizmusra.