Több cikkben is foglalkoztak azzal, hogy 2021-ben az Európai Unióban a magyar 5,2 százalékos inflációs ráta volt a legmagasabb. Az összehasonlításhoz azonban érdemes a dolgok mélyére nézni: nem mindegy, hogy mire akarunk választ kapni, arra, hogy hogyan változott a megélhetés költsége, vagy arra, hogyan emelkedtek az árak.
Az egyes országok inflációjának összehasonlításakor jellemzően az Eurostat által közölt harmonizált fogyasztói árindexet (HICP) elemezzük. A HICP mutatót viszont nem azért alkották meg, hogy a megélhetési költségek változását mérje, hanem azért, hogy legyen az EU-ban egy összehasonlítható árindex, amellyel ellenőrizhetővé válik az árkonvergencia alakulása az övezetben. A HICP lényege, hogy összehasonlítható módon méri az árak változását a tagállamokban, emiatt szigorú módszertani szabályok vonatkoznak rá. A háztartási megélhetési költségek változásának mérésére szolgáló mutató a fogyasztói árindex (CPI), amelyet az egyes országok statisztikai hivatalai számítanak, esetenként eltérő módszertannal. Magyarország esetében a HICP és a CPI között csak kismértékű módszertani eltérés van. A HICP-ben például nemcsak a magyar háztartások, hanem az idelátogató külföldiek fogyasztását is figyelembe kell venni. Emiatt a tavalyi évben a két ármutató értéke között mindösszesen 0,1 százalékpontos eltérés alakult ki, de hosszabb időtávon sem látható érdemi differencia. A többi uniós országban ellenben az alkalmazott módszertan függvényében jelentős eltérés adódik. A 2021-es adatokat tekintve például Romániában a CPI 1,0 százalékponttal volt magasabb, mint a HICP, de Máltán is 0,8, Görögországban 0,6, Bulgáriában és Csehországban pedig 0,5 százalékponttal mértek magasabb megélhetésiköltség-növekedést. Luxemburg esetében ezzel szemben a tavalyi évben a HICP- infláció 1,0, Belgiumban 0,8, Svédországban 0,5, Franciaországban pedig 0,4 százalékponttal felülbecsülte az áremelkedés háztartásokra gyakorolt hatását. Látható tehát, hogy jelentős, több tized százalékpontos különbség adódhat, ha nem a megfelelő inflációs mutatót vizsgáljuk.
Fontos továbbá, hogy milyen inflációs adatot nézünk, mert egyaránt szólnak érvek az éves és a decemberi infláció elemzése mellett, ha a 2021-es árváltozást kívánjuk elemezni. Az éves index számítása a havi éves árváltozások átlagaként adódik. Vagyis azt mutatja meg, hogy mennyivel emelkedtek átlagosan az árak az egyes hónapokban a megelőző év azonos hónapjához képest. A decemberi éves infláció ezzel szemben az adott év során végbemenő árfolyamatokat tartalmazza kumuláltan. A 2021 végén gyorsuló infláció miatt a két mutatószám most érdemi eltérést mutat. Az éves indexben torzítást eredményez, hogy a legtöbb gazdaságban az év elején még alacsony – egyes tagországokban negatív – infláció alakult ki, míg az év végén a mutató értéke, elsősorban az energiaárak miatt, érdemben megugrott. Észtországban vagy Lettországban például a januári és a decemberi HICP-ráta között több mint 10 százalékpontos különbség van, amely mellett az éves átlagos áremelkedés nehezen értelmezhető. A decemberi éves infláció esetében ezzel szemben, ha év közben hirtelen és tartósan megugranak az árak, akkor az meg is jelenik az indexben, illetve az esetleges bázishatások sem torzítják a mutatót. Ugyanakkor ha a megélhetési költségek alakulását akarjuk ezzel szemléltetni, akkor csak egy pillanatképet mutat a ráta, nem az éves folyamatokat.
A két eltérő mutatószám közötti számottevő különbség most még inkább kirajzolódik.
Az éves CPI-infláció tekintetében az uniós ranglista élén hármas holtverseny alakult ki Magyarország, Lengyelország és Románia között az 5,1 százalékos rátával.
A három országot Litvánia és Észtország követte 4,7, illetve 4,6 százalékos inflációval. Ezzel szemben hét tagországban is 2 százalék alatt, de 1 százalék felett volt az éves CPI. A decemberi infláció alapján ellenben Észtországban volt a legmagasabb az áremelkedés, 12,2 százalékos, ezt követte a litván 10,6, illetve a lengyel 8,6 százalékos mutató. A magyar 7,4 százalékos ráta ellenben csak a 7. helyre került, Romániában, Lettországban és Bulgáriában is magasabb áremelkedés következett be 2021-ben. Továbbá nem volt olyan tagország, ahol 2 százalék alatti infláció volt.
Némiképp torzítja az összehasonlítást, hogy mást és mást jelent a tavalyi infláció a háztartások számára az egyes országokban. Magyarország esetében például 2007 decemberében is 7,4 százalékos inflációt regisztráltak, így tehát a nagyobb áremelkedés nem szokatlan a háztartások számára. Ezzel szemben Németországban az 5,3 százalékos áremelkedés 40 éves csúcs, vagyis a német háztartások egy jelenetős hányada nem is emlékezhet ilyen mértékű inflációra.
Összességében tehát nem mindegy, hogy melyik mutatót nézzük, és milyen kérdésre próbálunk vele választ adni, főleg nemzetközi összehasonlítás esetében. Látható, hogy jelentős, több tized százalékpontos különbség lehet az egyes indexek között, ami téves következtetések levonásához vezethet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.