Az emelkedő infláció miatt Magyarországon és Csehországban már tavaly nyáron elkezdődött a kamatemelési sorozat, Lengyelországban némi hezitálás után az ősszel, Angliában februárban, az USA-ban pedig márciusban fog elindulni. Az Európai Központi Bankban azonban egyelőre nincs terítéken, hogy a 2016 óta változatlanul nullaszázalékos hitelkamatot megemeljék. Pedig infláció ott is van. Mi ennek az oka?
A tavalyi évet rég nem látott szintre ugró pénzromlási ütem mellett zártuk, és hasonlóan magas számokkal találkozunk az idei év elején is. Jelenleg az euróövezetben 5 százalékos, az USA-ban 7 százalékos inflációról beszélünk, de Kelet-Európa egyes országaiban (Észtországban és Litvániában) a 10 százalékot is meghaladja a pénzromlás éves üteme. Ilyen magas inflációra talán senki sem számított.
Az infláció megugrásában meghatározó szerepet játszott a globális beszállítói láncok széttöredezése miatti alapanyaghiány és az energiahordozók árának meredek emelkedése.
Ezektől a tényezőktől nemigen függetleníthette magát egyik ország sem.
Azonban, miközben az euróövezetben javarészt a gazdasági ciklushoz köthető az inflációemelkedés, az USA-ban a ciklikus mellett a strukturális tényezők is felelősek a drágulásért. Ennek egyik plasztikus példája a különbség a munkabérek emelkedésében: az USA-ban közel 10 százalékos volt a bérinfláció 2021 végén, miközben az euróövezetben (a harmadik negyedévben) csupán 2,5 százalékos.
A technológia fejlődése miatt bekövetkező hatékonyságemelkedés az USA-ban magasabb termelékenységgel is párosul, ez azonban Európában vagy teljesen elmarad,
vagy csak csekély mértékben következik be. Ennek egyik oka az, hogy az európai gazdaságokban kisebb a súlyuk azoknak az ágazatoknak, amelyek leginkább ki tudják használni a technológiai fejlődésben rejlő lehetőségeket.
Vagyis az EU-ra, illetve azon belül is a keleti bővítés előtti országcsoportra (EU 15) általában jellemző, hogy az alacsony termelékenységű ágazatok súlya az USA-val összevetve nagy, ráadásul emelkedőben van. Egy másik probléma, amely inkább a déli tagországokra jellemző, a vállalatméretből fakad. A legmodernebb technológiák alkalmazásával elért termelékenységnövekedés és a vállalatméret között ugyanis összefüggés van. Minél nagyobb méretű egy vállalat, annál inkább jellemző, hogy a technológiai fejlesztés útjára lép, szemben a kis- és mikrovállalatokkal, ahol ez ritkábban fordul elő.
A déli országok gazdaságainak vállalati szerkezetében felülreprezentáltak a kisvállalatok.
Hüvelykszabályként pedig elmondható, hogy a termelékenység és az alkalmazotti fizetések között pozitív a kapcsolat: a javuló termelékenység és a béremelkedés normális körülmények között együtt jár. A termelékenység növekedésének hiányában viszont a bérek sem tudnak tartósan és gyorsan emelkedni. Hol volt a legalacsonyabb a béremelkedés az Európai Unió országai között 2021-ben? Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban. Hol volt a legalacsonyabb az infláció? Nagyjából ugyanebben a körben.
Tehát az európai gazdaságok szerkezeti sajátosságaiból (például a különböző ágazatok súlya, a vállalatok mérete) is következik, hogy a termelékenység alacsonyabb, a bérnövekedés kisebb, az infláció pedig tartósan alacsonyabb, mint az USA-ban. Ha pedig ez így van, akkor az euróövezeti kamatszint is maradhatna alacsony.
Az euróövezetben a problémát az jelentheti, ha a béremelkedés a megemelkedett infláció miatt vált gyorsabb tempóra. Mivel ennek a veszélye annál inkább emelkedik, minél tovább velünk marad a magas inflációs környezet, ennek lehetőségét egyáltalán nem szabad lebecsülni. Emiatt pedig már egy éven belül sor kerülhet az EKB első kamatemelésére. A piacok már számítanak erre. Ezek szerint az EKB monetáris politikája sem annyira kakukktojás, amilyennek első pillantásra tűnhet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.