Az e-közlekedésben a világnak az ütemet Norvégia diktálja, ahol tavaly az eladott új autók 65 százaléka tisztán elektromos volt, és ennek az aránynak már 2025-re el kell érnie a száz százalékot. Ez a legambiciózusabb ilyen céldátum, Svédországban és Dániában 2030-at, az Egyesült Királyságban 2035-öt, Franciaországban 2040-et tűzték ki ennek elérésére.
Az elektromos autók terjedéséhez is – mint szinte minden máshoz – tetemes befektetésekre van szükség. A Siemens Financial Services becslése szerint 2026-ig mintegy 40 milliárd eurónyi invesztícióra lenne szükség a megfelelő töltőhálózat kialakítására Európában, az Ernst & Young szakértői pedig a szükséges töltők számát is megbecsülték:
a jelenlegi 5 millió helyett 65 millióra lenne szükség nyolc év múlva az akkorra várható, mintegy 130 millió elektromos járműhöz – igaz, szerintük megfelel, ha a villanykutak 85 százaléka a háztartásokban felszerelt fali autótöltő lesz.
A töltőhálózat mérete Magyarországon is az egyik legnagyobb akadály az e-autók terjedése előtt: a K&H friss felmérésében megkérdezettek 63 százaléka panaszkodott arra, hogy nincs elég áramkút, ahol tölteni lehetne a villanyautókat. (A másik két fő akadály a magas ár és a kisebb hatótávolság – az utóbbi természetesen szorosan összefügg a töltő-infrastruktúrával.)
A probléma részben adminisztratív úton is kezelhető. Magyarországon január 1-jén lépett hatályba az a rendelet, amely szerint a legalább tíz parkolóhellyel rendelkező, nem lakáscélú, új építésű ingatlanoknál kötelező kiépíteni egy elektromos töltőpontot, továbbá minden ötödik parkolóhelyen biztosítani kell a töltőpont későbbi kiépítését lehetővé tevő elektromos csatlakozást. A legalább tíz parkolóhellyel rendelkező új lakóépületek esetében a törvény az utóbbit írja elő, de valamennyi parkolóhelyen.
De mi a helyzet a kültéri töltőkkel? Ezekre egyre égetőbb szükség van, főként a nagyvárosokban, ahol az e-autók a leginkább elterjedtek. A modern városi töltőhálózatok kiépítése során azonban több kihívásnak is meg kell felelni. Az egyik a terhelhetőség: egy 150 kilowatt töltőkapacitású áramkúton egy jármű 15 perces feltöltése akkora fogyasztás, amely ötezer szelet pirítós elkészítéséhez elegendő, a rendszernek pedig akkor is állnia kell a sarat, ha sok autót töltenek egyszerre. Nem elhanyagolhatók az esztétikai szempontok sem: gondoljuk el, milyen hatást keltenének egy műemléki környezetben a modern fém töltődobozok, amelyekből esetleg még vaskos kábelek is kilógnak…
A feladat megoldható, és ezt az egyik legnehezebb terepen sikerült bizonyítani: Londonban, ahol a Baringa Partners felmérése szerint a potenciális elektromosautó-vásárlók közel fele azért marad „potenciális”, mert úgy látja, hogy nem áll rendelkezésre elegendő nyilvános töltőállomás. A Siemens és a német Ubitricity a brit főváros elegáns Maida Vale lakóövezetében található Sutherland Avenue e-mobilitását oldotta meg innovatív módon. A viktoriánus épületekkel övezett út lámpaoszlopait használták fel, amelyeken alig észrevehető, diszkrét aljzatokat alakítottak ki. Az új áramkutak a már meglévő elektromos hálózathoz csatlakoznak, és az e-tankolást appal lehet indítani, zárni, külön mérőórákra sincs szükség.
Londonban ezeket a fejlesztéseket nagyon komolyan gondolják. A levegőszennyezés szintjét városszerte okosszenzorok sokasága méri, az áthaladás idejének rövidítése érdekében a közlekedési lámpák működését valós idejű adatok szabályozzák, és folyamatosan bővítik a zérókibocsátású közlekedési zónákat.
A londonihoz hasonló mintaprojektekre Magyarországon is szükség lenne. Egy várost ugyanis nem (csak) a városi mobilapplikációk sokasága teszi „okosvárossá” – sokkal nagyobb szerepe van a fenntartható, energiahatékony infrastruktúrának, annak a platformnak, amelyhez a digitalizáció újabb és újabb vívmányai könnyedén csatlakozhatnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.