Eltérő utakon

Az ukrán háború negyedik hetében a világ vezető jegybankjai továbbra is kitartanak a korábbi irányok mellett. A Fed márciusi ülésén hosszú idő után először emelt kamatot (25 bázisponttal, ahogy a piac várta), majd jelezte, hogy idén még további 6 hasonló emelés várható. A mennyiségi lazítás már lezárult, a Fed a kamatok emelésével a szigorítás második fázisába lépett, a minap felvázolt forgatókönyv pedig egyelőre teljesen megegyezik azzal, amit a befektetők már az elmúlt hetekben beáraztak.

További 150 bázispontemelés, majd jöhet a mérlegfőösszeg csökkentése.

Az USA-ban a piac idén már 6,1 százalékos átlagos inflációt vár, ami év elején még csak 4,4 százalék volt.

A jelenlegi becslések szerint jövőre sem lesz könnyű dolga a szabályozónak, a 2023-as prognózis már 2,6 százalék, de nagyjából e körül mozognak az inflációkövető állampapírok árazásából levezethető hosszabb távú kötvénypiaci várakozások is. A növekedési kilátások ezzel szemben fokozatosan csökkennek. A 2022-es GDP-konszenzus már csupán 3,6 százalék, holott tavaly nyáron még 4,3 százalék körül járt. Jövőre a forgatókönyvek többsége még lassabb növekedést vetít előre, és akkor még nem került szóba, mi történik, ha az olaj ára tartósan 130, 150, esetleg 200 dollár körül ragad.

A Fed szerint az amerikai gazdaság elbírja a magasabb kamatokat, kérdés persze, hogy a tőzsde mit szólna a mostaninál is jóval szigorúbb kilátásokhoz. Nem szabad elfelejteni, az USA monetáris politikája híresen figyelmes, ha a befektetők lelkiállapotáról van szó. Az amerikai részvénypiac mostanra éppen hogy csak visszaszorította 10 százalék alá az év eleji csúcsokhoz képest elért veszteségeit, egy jelentősebb szigorítási sorozat valószínűleg ismét megfeküdné a gyomrát, ha a globális nyersanyagpiac nem konszolidálódik belátható időn belül.

Az euróövezetben mindezzel szemben valamelyest visszafogottabbak az inflációs és a szigorítási várakozások is, ami azért némileg érdekes, hiszen a gócponthoz sokkal közelebb van, az USA-nál pedig jóval több szállal kötődik Oroszországhoz és a kelet-európai térséghez. Elég csak az energiafüggőséget említeni.

Az inflációs prognózis a 19 tagország egészére vonatkozóan gyorsan meg is duplázódott az év eleje óta.

Most már 5 százalékot vár a piac, bár jövőre még mindig a 2 százalékos cél körüli konszenzus jellemző, ahogy a hosszabb távú kötvénypiaci árazásoknál is, holott az EKB még el sem kezdett kamatot emelni, csupán bejelentette, hogy a vártnál gyorsabban fejezi be mennyiségi lazítási programjait (PEPP, APP). Mindeközben a növekedési kilátások nagyon hasonlóak ahhoz, amit a tengerentúlon várnak az elemzők. Idén 3,5 százalék, jövőre 2,5 százalék körül bővülhet a GDP. Természetesen mostanság azért megnőttek a lefelé mutató kockázatok, bár messze nem olyan mértékben, mint a világjárvány kezdetén.

Mindenesetre az már biztos, hogy a piac még mindig rendkívül optimista, ha az energiafüggőségből és az infláció körüli kockázatokból indulunk ki, a konszenzus ugyanis továbbra is legfeljebb 2 kamatemelés valamikor az év vége felé, se több, se kevesebb. A jóval visszafogottabb szigorítási várakozásokat magyarázhatja, hogy a nyugat-európai gazdaságok és piacok kevésbé izoláltak az ukrán háború következményeitől. Ez azt jelentené, hogy az elemzők a pénzcsapok óvatos elzárása mellett azt sem tartanák elképzelhetetlennek, hogy az EKB esetleg ismét beszálljon a kormányok többletterheinek finanszírozásába, már amennyiben rövid távon ilyen igény felmerülne.

Az EU szintjén már formálódnak újabb forrásbevonástervek, a közösség nem is vizsgázott rosszul a világjárvány alatt átfogó válságkezelésből, ezek a malmok azonban nagyon lassan őrölnek, az árupiacok ezzel szemben egyik napról a másikra büntethetik az átlagfogyasztót, amit kivédeni továbbra sem lesz olcsó mulatság.