Változások a nagy jegybankok monetáris politikájában

A bő egy hónappal ezelőtt kitört orosz–ukrán háború sok mindent megváltoztatott. Globális szinten jócskán erősödtek a lefelé mutató növekedési és a felfelé mutató inflációs kockázatok, nehéz dilemma elé állítva a világ vezető jegybankjait. Míg két évvel ezelőtt, a koronavírus-járvány kitörésekor a nagy jegybankok szinte gond nélkül válthattak át az ultralaza monetáris politikára, gondoskodva arról, hogy ne fogyjon el a likviditás, és a ne álljon le a hitelezés, a monetáris politika előtt álló kihívások most nagyobbnak tűnnek. Az elmúlt hetekben azonban lényegében eldőlt, hogy milyen irányba indulnak el a jegybankok: úgy tűnik, hogy inkább az infláció megfékezése lesz a prioritás. 

Az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Fed 2018 vége óta először emelt kamatot március közepén: az irányadó kamat a 0,25–0,50 százalékos sávba került. A döntéshozók kamatvárakozásai az idei év végére 2 százalékot, jövőre pedig 3 százalékot közelítő irányadó kamatrátát vetítenek előre. Kommentárja szerint a jegybank alapvetően elégedett a gazdaság és a munkapiac állapotával. A magas infláció azonban – amely februárban csaknem 8 százalékos volt éves szinten, és márciusban vélhetően tovább gyorsult – aggasztja a döntéshozókat. Mivel a háború amerikai gazdaságra gyakorolt ​​hatásai nagyon bizonytalanok, az adatvezéreltség továbbra is fontos alapja lesz a döntéseknek.

A kamatemelési ciklus megkezdését követően a következő nagy lépés a központi bank óriási, mintegy 9000 milliárd dolláros mérlegének csökkentése lesz,

ami már a májusi ülés után elkezdődhet, és a döntéshozói kommentárok viszonylag gyors ütemű mérlegleépítést vetítenek előre.

S bár a jegybankárok bíznak abban, hogy a gazdaság képes lesz együtt élni a magasabb kamatokkal, a folytatódó monetáris szigorítás nyomán a kötvénypiac elkezdte árazni a romló gazdasági kilátásokat. Az amerikai hozamgörbe ugyanis egyre laposodik, és úgy tűnik, hogy invertálódása csak idő kérdése. Ez arra utal, hogy a most beárazott gyors, rövid kamatemeléseket a piac nem tartja hosszú távon is fenntarthatónak. 

Az Európai Központi Bank (EKB) dilemmái sem tűnnek egyszerűnek. Miután a térség éppen csak kilábalt a Covid-járvány miatt elrendelt lezárások okozta a válságból, most a háború, a szankciók és az orosz energiaszállításoknak való jókora kitettség lassíthatja a növekedést. Mindeközben az infláció a kínálati sokkok nyomán itt is megemelkedett. Az előzetes adatok szerint az övezet inflációja márciusban 7,5 százalékra gyorsult.

A főbb inflációs komponenseket nézve az energiaárak 44,7 százalékkal nőttek egy év alatt, azonban a termékek éves inflációja „csak” 3,4 százalék, a szolgáltatásoké pedig 2,7 százalék volt. A másodkörös inflációs hatások tehát nem tűnnek veszélyesen erősnek, így az energiaársokkok kifutásával az infláció mérséklődésnek indulhat. Ez összhangban van az EKB vezető közgazdászának, Philip Lane-nek a véleményével, aki szerint valószínűleg az év közepén fogja az infláció elérni a csúcsot, és jövőre csökkenésre számít. A bizonytalanság persze óriási, többek között az orosz–ukrán háború nyersanyag- és energiaárakra gyakorolt további hatásai miatt, ami akár újabb kínálati sokkokhoz is vezethet. Ám egyelőre úgy tűnik, a piaci elemzők osztják az EKB tisztviselőjének várakozásait:

a Bloomberg legutóbbi felmérése szerint az idei évre várható 5,2 százalékos átlagos infláció jövőre az EKB 2 százalékos céljára lassulhat.

Hasonlók az Erste csoport elemzőinek a várakozásai is: az idei 6,1 százalék után 2,2 százalékra csökkenhet az infláció 2023-ban. 

Mindenesetre az EKB márciusban az eszközvásárlási program gyorsabb kivezetéséről döntött: a harmadik negyedévtől a tervek szerint már nem folytatódnak az APP keretében zajló eszközvásárlások sem. A nagyon intenzív kamatemelési várakozásokat viszont mintha továbbra is hűteni igyekezne a jegybank, és bár az év második felében jöhetnek óvatos kamatemelések, az eurózóna rövid bankközi kamatlába nagy valószínűséggel még az év végén is a negatív tartományban tartózkodik majd.