Minimum minden tizedik magyar háztartás energiaszegénységben él

Az energiaszegénység problémája nem csak a fejlődő országokat sújtja. Talán nem gondolnánk, de Európában is széles körben elterjedt jelenségről van szó, amelynek súlyos következményei vannak az egészségügyi kockázatoktól kezdve a társadalmi elszigetelődésen át a környezeti ártalmakig. 

Az energiaszegénységnek nincs egységes európai meghatározása, ezért nehéz dolga van annak, aki pontosan össze akarja hasonlítani az egyes tagállamok helyzetét ebből a szempontból. Az általános megközelítés szerint egy háztartást akkor nevezünk energiaszegénynek, ha az nem képes megfizetni a fűtés vagy az egyéb alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, mely a tisztességes életminőséghez szükséges. 

A fejlődő országokban ugyanakkor sokszor az alapszükségletek fedezéséhez szükséges minimum-energiamennyiség sem adott. 

Az Európai Bizottság szerint a kontinensen 50 és 125 millió közöttire tehető az energiaszegény háztartásban élők száma, Magyarországon pedig a háztartások 10-21 százaléka tekinthető energiaszegénynek az Elosztó Projekt tanulmánya szerint.

A problémát befolyásoló tényezők világszerte eltérőek: van, ahol a lakások térségi elhelyezkedése és a fejletlen infrastruktúra, máshol az ingatlanok energiahatékonysági jellemzői és hiányosságai (hőszigetelés hiánya, korszerűtlen nyílászárók) okozzák a problémát. Emellett természetesen a háztartások jövedelme és a lakók energiatudatossága is meghatározó. Általában minél rosszabb állapotban van egy ingatlan, annál több energiát és pénzt emészt fel a felfűtése. Épp ezért olyan nehéz kitörni az energiaszegénységből: minél alacsonyabb az egy háztartásra jutó jövedelem, annál nehezebb előteremteni azt a pénzt, amiből az energiahatékonyságot növelő felújításokat el lehetne végezni. Ez pedig sokszor a legsérülékenyebb társadalmi rétegeket érinti: az egyszülős családokat, az időseket és a munkanélkülieket. 

A jelenség a hőenergia mellett a villamosenergiát is érinti, és súlyos döntésekre kényszeríti az érintett háztartások lakóit, akik a számláikat csak drasztikus energiamegtakarítással vagy más létfontosságú kiadások csökkentésével tudják fedezni. Mondanom sem kell, ez milyen kritikus következményekkel jár. Az érintetteknek sokkal kevesebb pénzük marad az olyan egyéb alapvető dolgokra, mint az élelmiszer, a gyógyszerek, a tisztálkodás, az oktatás vagy a ruházkodás. Amellett, hogy visszaveti az életkörülményeiket, súlyos egészségügyi problémákat okoz, és a társadalmi elszigeteltségüket is fokozza. Az energiaszegénységben élő háztartások jellemzően tűzifával fűtenek, ám ennek jelentősen megemelkedett az ára az elmúlt években. Ezért egyre több család kényszerül arra, hogy kommunális hulladék vagy lignit égetésével tartsa melegen ingatlanját. A rossz minőségű és illegális alternatív tüzelőanyagok súlyos helyi légszennyezettséget és krónikus légúti megbetegedéseket okoznak. 

Márpedig az energiához való akadálytalan hozzáférés kulcsfontosságú a gazdasági növekedéshez és az általános életszínvonal javításához. Az Európai Unió több kutatást és programot is szentelt az energiaszegénység leküzdésére, az EPAH Atlasz oldalán pedig nyomon követhetjük a most futó projektek aktualizált listáját. Az energiaszegénység csökkentése érdekében enyhíteni kell a tüneteket ott, ahol rövid távon nehéz kiküszöbölni a problémát, ösztönözni kell a lakosság energiahatékonyságát és -takarékosságát, valamint olyan programokra van szükség, amelyek támogatják az épületek energetikai korszerűsítését.