Technológiai versenyképesség 2022-ben: egy nemzetközi elemzés következtetései

A technológiai versenyképességet a Global Finance (Globális pénzügyek) amerikai székhelyű, havonta megjelenő pénzügyi szaklap vizsgálta ez év elején. A tanulmányban, amely május 4-én jelent meg, az elemzők 67 ország technológiai versenyképességét elemezték négy területen elért eredményeik alapján.

Ezek: az internetet használók, az okostelefont használók, valamint a negyedik generációs vezeték nélküli adatátviteli szolgáltatásokhoz (LTE) hozzáférők aránya a teljes lakosságon belül, továbbá az IMD Nemzetközi Versenyképesség-kutató Központ digitális versenyképességi rangsorában 2021-ben elért pontszám. Az IMD-pontszám azt fejezi ki, hogy milyen szintű egy országban a technológiai tudás, a cégek mennyire felkészültek az új technológiák alkalmazására, és milyen magas színvonalúak az innovációs képességek.

Az elemzés érdekes összefüggéseket tárt fel.

A vizsgált területeken a kisebb, de fejlett gazdaságú országok jobb eredményt értek el, mint a nagyobbak.

Például Tajvan és Hongkong is megelőzte Japánt. Ennek valószínű oka az okostelefonok nagyobb elterjedtsége Tajvanon és Hongkongban. Például Hongkongban az internetes keresések 97 százaléka már okostelefonokon történik.

A tanulmány másik meglepetése, hogy a 18 milliós lakosú, 8830 dollár egy főre jutó jövedelmű Kazahsztán a 38. helyével megelőzte Olaszországot, Kínát és Szaúd-Arábiát. Ennek oka, hogy a kazah kormány 2012-ben nemzeti fejlesztési stratégiát dolgozott ki, amelynek időtávja 2050-ig terjed, és amelynek fő célja a közepes fejlettségi csapda elkerülése innovációval, a tudásalapú ágazatok arányának növelésével és digitalizációval. A stratégiában kiemelt hangsúlyt kap a digitális versenyképesség javítása is. A stratégiát két szakaszra osztották: a közeli jövő és a távolabbi időszakok feladataira. Az elemzők szerint nagyon jól állnak a rövidebb időszakra kitűzött célok elérésével. 

Németország 19. gyenge helyezése is meglepő, hiszen megelőzi például Dél-Korea, Nagy-Britannia, de még Spanyolország is. Ami nem meglepő, az az, hogy az élen egyébként az észak-európai és ázsiai fejlett, versenyképes országok vannak. Az első húsz között csak kilenc EU-s ország található, négy pedig ázsiai.

A vizsgált 67 ország között a V4-ek helyezése nem túl jó. A legjobb, 28. helyen Csehország, a 34.-en Lengyelország, a 35.-en Magyarország és a 41.-en Szlovákia található. Fel kell figyelnünk rá, hogy mostanában a szlovák pozíciók csaknem minden nemzetközi elemzésben a legrosszabbak a V4-ek között. Magyarországot Észtország, Litvánia, Lettország és Portugália is megelőzi, viszont mögöttünk van Szlovákián kívül Horvátország, Görögország, Ukrajna, Oroszország, Bulgária és Románia is. 

A kutatók további érdekes megfigyeléseket is tettek. Ha az elemzésben számolnak azzal is, hogy egy ország a GDP-je hány százalékát költi kutatás-fejlesztésre, akkor a technológiai versenyképességben 29. helyen lévő Izrael előreugrik a 10. helyre, mivel a világon Izrael fordítja a legtöbbet a GDP-je arányában kutatás-fejlesztésre. Ez az érték 4,95 százalék. Második helyen Dél-Korea van 4,81 százalékkal. Izrael továbbá a technológiai start-up cégek és innovatív vállalkozások hazája. Viszont az internet- és az okostelefon-használat elterjedtségében már kevéssé áll jól. 

A másik, gyorsan átalakuló gazdaságú világunkban különösen fontos megfigyelés, hogy az erőforrásokban, például energiaforrásokban gazdag országok egyáltalán nem állnak jól technológiai versenyképesség tekintetében annak ellenére, hogy az egy főre jutó GDP-jük – éppen erőforrásaik exportja miatt – magas.

Ilyen ország például Katar, Szaúd-Arábia vagy Oroszország. Az elemzők szerint ennek az a fő oka, hogy erőforrásaik exportjából könnyen jutnak nagy jövedelemhez, ezért nem kényszerülnek innovációra, pontosabban nem érzékelik annyira az innováció fontosságát, mint azok az országok, amelyek erőforrásokban szegények, ezért tudással, innovációval versenyeznek. Ezt bizonyítja az is, hogy ezek az országok a nemzeti jövedelmük arányában keveset fordítanak kutatás-fejlesztésre.

Katarban ez az érték 0,51 százalék, és az Egyesült Arab Emirátusokban is csak 1,28 százalék. A több lábon álló gazdaságú országok, mint például Dánia vagy Japán viszont éppen a magas kutatás-fejlesztési ráfordításaik segítségével tudnak válságálló, innovatív, sokszínű gazdaságot fenntartani. (A dán érték 3,03, a japán pedig 3,39 százalék.) Megjegyzik a kutatók azt is, hogy az internet- és az okostelefon- elterjedtség elsősorban anyagi kérdés: összefügg azzal, hogy mennyit szánhat ezekre a lakosság. Ezért a nagy arányú elterjedtség még nem jelenti azt, hogy az ország általános technológiai fejlettsége is magas szintű. Végül felhívják a figyelmet arra is, hogy az EU-n belül jelentős különbségek vannak a technológiai versenyképesség tekintetében. Kiugró eredményekkel az északi, skandináv országok büszkélkedhetnek, viszont Kelet-Európa országai ehhez a szinthez képest nagyon le vannak maradva. Középen a nyugat-európai országokat találjuk.

Az elemzés figyelemre érdemes annak ellenére is, hogy a kiválasztott vizsgálati területek nem biztos, hogy megbízhatóan írják le az adott ország technológiai versenyképességét. Igaz, az első három mutató, az internet, az okostelefon, valamint a vezeték nélküli adatátviteli szolgáltatások használatának elterjedtsége kétségtelenül jellemzi a digitalizáltsági szintet. Viszont azt nem fejezi ki, hogy ezeket a lehetőségeket a lakosság mire használja. Hiszen lehet az okostelefont csak zenehallgatásra vagy filmnézésre használni, ami nem járul hozzá a digitális tudásszint emeléséhez. Komoly gyengesége az elemzésnek az is, hogy csak a lakosság körében mérte ezen eszközök használatának elterjedtségét, pedig a gazdaságok technológiai versenyképességét jelentősen befolyásolja a cégek eszközhasználata is.

A negyedik vizsgálati terület, az IMD Versenyképesség-kutató Központ 2021. évi digitális versenyképességi rangsorának az elemzésbe való beemelése jó ötlet, bár az IMD-elemzés csak 64 országra terjedt ki, így a kutatók listáján szereplő 67 ország közül három esetében valamilyen becslési módszert kellett igénybe venni. Az IMD az általános digitális versenyképességi pontszámot, amely alapján a rangsort készíti, három terület, a tudás, a technológia és a jövőre való felkészültség részletes elemzésével számítja ki. A 64 ország élén az USA, Hongkong, Svédország, Dánia és Szingapúr áll. Közülük három a technológiai fejlettségi listán is az első öt között van. A V4-ek közül Csehország a 33., Lengyelország a 41., Magyarország a 45., Szlovákia a 47. helyen található. A V4-országok digitális versenyképességi sorrendje egyezik a technológiai fejlettségi listán kialakult sorrenddel. 

Érdemes kiemelni a jövőre való felkészültség eredményei alapján elért pozíciókat. Az első öt helyen itt az USA-t, Dániát, Svájcot, Hollandiát és Dél-Koreát látjuk.

A V4-ek pozíciói ezen a területen kiemelkedően gyengék: Csehország a 37., Lengyelország a 38., Szlovákia a 46., Magyarország a 61. helyen van.

A jövőre való felkészültség a kockázatvállaló képességet, a cégek jövőorientáltságát, a vállalkozószellem erősségét és a tudásterjedés sebességét méri. Ezek a tulajdonságok pedig szükségesek a technológiai versenyképesség erősödéséhez. Ezt érzékelteti a digitális és technológiai versenyképességi helyezések hasonlósága.

Az elemzések bizonyítják, hogy a technológia fejlettsége, korszerűsége versenyképesség-javító tényező. Hozzá kell azonban tennünk, hogy csak akkor tudja érdemben javítani a versenyképességet, ha rendelkezésre áll a magas szintű tudás a technológiák működtetéséhez és helyi továbbfejlesztéséhez. Ez a szempont azonban kimaradt a Global Finance elemzésből.