Bioműanyagok: kopogtat a jövő az EU ajtaján
Az Európai Bizottság november végén megjelent közleményében fogalmazott meg ezzel kapcsolatban javaslatokat, irányokat a jövőbeli jogalkotási feladatokhoz. Az ördög azonban a részletekben rejlik: a fő kihívás, hogy olyan jogszabályok szülessenek, amelyek egyrészről fenntartható módon szabályozzák a bioműanyagok előállítását és kezelését, másrészről ösztönzik a további fejlesztéseket, beruházásokat.
Óriási piacról van szó: műanyagot különféle formában és összetételben az élet jó néhány területén használunk, az alkalmazási területe pedig egyre növekszik. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint az előállított műanyagok mennyisége az elkövetkezendő 20 évben meg is duplázódhat, és ebből az egyre hangsúlyosabb bioműanyag-szegmens is kiveszi a részét. Az Európai Unió jó pozícióból indul mind az innováció, mind egy egységes szabályozás vagy szemlélet megalapozása terén, ugyanis a bioműanyagok globális gyártási kapacitásának mintegy negyede jelenleg Európában található, de további jelentős fejlesztések vannak folyamatban Ázsiában és Amerikában is. A kérdés azért is különösen aktuális, mivel a jelenlegi uniós jogszabályok előírják a tagállamok számára a különböző hulladéktípusok, köztük a fosszilis alapú, hagyományos műanyagok mennyiségének rövid időn belüli csökkentését, illetve a minél nagyobb arányú újrahasznosítását.
Mi is az a bioműanyag?
A bioműanyagok nem fosszilis forrásokból (olaj vagy földgáz), hanem biomasszából (például cukornád, gabonanövények, olajos növények) vagy más organikus hulladékból (például használt étolaj, mezőgazdasági hulladék) és egyéb növényi eredetű melléktermékekből készülnek. A bioműanyag lehet biológiailag lebomló típusú, de nem feltétlenül az. Sokféle bioműanyag van, és a különböző típusok eltérő mértékben képviselnek – közkeletű szóhasználattal – zöldértéket, ami azt jelenti, hogy milyen mértékben képesek megfelelni az egyre szigorodó fenntarthatósági szempontoknak.
| A legelterjedtebb bioműanyagtípusok a keményítőalapú keverékek, valamint a PLA (politejsav) és a PHA (polihidroxi-alkanoát). Ezeket a leggyakrabban elsődleges nyersanyagok felhasználásával, szénhidrátban gazdag növényekből, kukoricából, cukornádból vagy olajos növényekből állítják elő. Az alapanyag tehát valamilyen hagyományos élelmiszer vagy takarmánynövény, amelyet első generációs alapanyagnak is neveznek, ugyanakkor technológiában, erőforrás és előállítási költség tekintetében a legpiacképesebb alternatíváit jelentik a hagyományos műanyagoknak. |
A bizottság bioműanyagokkal kapcsolatos jelenlegi javaslatai a szigorú irányt képviselik
A bizottság november végén megjelent közleménye szabályozói oldalról nézve egy szigorúbb szemléletet tükröz. Hangsúlyozza, hogy a bioműanyagok csak akkor képviselnek hozzáadott értéket a hagyományos műanyagokkal szemben, ha részt tudnak venni a körforgásos gazdasági modellben. A fenntarthatóság is fontos szempont a javaslatok között: a gyártókra vonatkozó feltételek között szerepel, hogy az elsődleges nyersanyagok (más néven elsőgenerációs alapanyagok) felhasználásával szemben előnyben kell részesíteni a szerves hulladékok és melléktermékek alapanyagként való felhasználását.
Jelenleg nincs egységes szabályozás a bioműanyagokra,
így a mostani dokumentummal a bizottság célja egy egységesített üzenet közvetítése, és egyben kiindulási alap biztosítása a későbbi jogalkotási feladatokhoz. A közleményről a tagállamok várhatóan jövő év első felében mondhatják el véleményüket.
Kiegyensúlyozott, előremutató szabályozás vagy inkább piactorzítás lesz a vége?
Bioműanyag-ipar szempontjából az EU jó pozícióból indul mind technológia, mind know-how, mind pedig gyártási kapacitást illetően. Ezért kiemelten fontos, hogy a bizottság olyan jogszabály javaslatokat fogalmazzon meg, amelyek fenntartható módon szabályozzák a bioműanyagok előállítását és kezelését, miközben lehetőséget és kiszámítható kereteket teremtenek a további fejlesztések számára. Nem könnyű feladat megtalálni az egyensúlyt, mert a szigorú előírások komoly kötelezettséget rónak a gyártókra, felhasználókra, másrészt ugyanennek a keretrendszernek ösztönznie is kell a további beruházások megvalósulását.
Egy rossz szabályozási koncepcióval nemcsak a kitűzött célokat nem érjük el, hanem azt is kockáztatjuk, hogy az EU elveszíti a befektetéseket, fejlesztéseket, amelyek így az unió határain kívülre kerülhetnek.
Legrosszabb esetben importálhatjuk is harmadik országokból a szükséges termékek egy részét, ezzel még jobban kiszolgáltatva a gazdaságot a külső tényezőknek és a globális ellátási láncoknak. Egy ilyen forgatókönyvben sem az új munkahelyek száma, sem a know-how, sem pedig a bevétel nem az unión belül realizálódik, mindemellett nem lesz érdemi ráhatásunk arra sem, hogy a számunkra elfogadható fenntarthatósági szempontok szerint állítsák elő ezeket a termékeket.
Amennyiben egy piaci modellből a fenntarthatóság, a technológiai megvalósíthatóság és a piacképesség hármasa közül bármelyik elem is hiányzik, az sem az EU, sem a tagállamok számára nem jelent hosszú távú és sikeres megoldást.
Lényeges kérdés, hogy a bizottság későbbi jogszabály javaslatai egy kiegyensúlyozott szabályozási vagy inkább piactorzítási potenciállal bírnak majd. Fontosak az ambiciózus célok, de az odáig vezető úton nem mindegy, hogy van-e megfelelő alapanyag, technológia, támogatásban részesített korszerű és ipari méretben is működőképes megoldás. És mindez persze olyan időtávon belül, ahogyan azt előre megálmodták.
Megannyi változata ellenére a bioműanyag egy jól körülhatárolható és definiálható termékkör, a rá ható szabályozási keretrendszer azonban jóval összetettebb és több szinten tagolt. A bizottsági közlemény így a kezdeti preferenciákat felállítja, de a részletkérdések és a hangsúlyok később, a konkrét jogszabályokban öltenek testet. Aki eddig nem követte a bioműanyagokat érintő szabályozást és érdeklődik a téma iránt, annak most érdemes bekapcsolódnia.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.