Felkészültség a korszerű technológiák területén: az UNCTAD-jelentés megállapításai

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), amely szervezet elsősorban a fejlődő országok helyzetét és annak javítási feltételeit elemzi, Technológiai és Innovációs Jelentés 2023 (Technology and Innovation Report 2023) címmel új tanulmánnyal jelentkezett március 16-án. Ebben 166 országra kiterjedően vizsgálja, hogy milyen előrehaladást értek el a legújabb, elsősorban digitális és zöldtechnológiák alkalmazása területén. 

Az elemzés arra figyelmeztet, hogy nő a technológiai fejlettségi szakadék a fejlett és a kevéssé fejlett országok között, pedig a jövő fenntartható növekedési lehetőségeit ezek az új technológiák teremthetik meg. A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy ezen új technológiák alkalmazásának elterjedéséhez elsősorban jelentős tudásberuházásokra van szükség. Persze az sem jó, ha a modern technológia nem áll rendelkezésre, amelynek a telepítése szintén költséges. A szakértők 5 részterületen vizsgálták az egyes országok helyzetét, továbbá egy általános fejlettségi indexet is kiszámítottak.

a korszerű infokommunikációs eszközök rendelkezésre állása, az eszközök használatához szükséges képességek és tudás megléte, az új technológiákban elért kutatási eredmények (szabadalmak, tudományos publikációk), az ipar digitalizáltsága és a rendelkezésre álló finanszírozási források nagysága. Az ezen területeken elért eredmények alapján számítják a tanulmány szerzői az általános technológiai felkészültségi indexet. Az index értéke 0 és 1 között változik. A tanulmány szerint a legjobban felkészült ország az USA, amelynek az indexértéke 1. Ezt követi Svédország 0,99, Szingapúr 0,96, Svájc 0,94 és Hollandia 0,94-os értékkel. Németország a 7., Kína a 9., Ausztria a 24. Lengyelország előkelő pozíciót ért el 2022-ben, a 27. helyre került úgy, hogy 2021-ről még javította is egy hellyel a pozícióját. Meglepő, hogy ezzel lehagyta Csehországot, amely csak a 30. Magyarország a 36., Szlovákia a 39. A magyar pozíció egy hellyel jobb, mint a 2021. évi.

Nézzük meg a részleteket is: hányadik helyen van néhány ország az egyes részterületek tekintetében.

A táblázatban azt látjuk, hogy Magyarországot a vizsgált területeken jelentős kiegyensúlyozatlanság jellemzi. Míg az eszközök – például a széles sávú internet rendelkezésre állása – területén a vizsgált 10 ország között Svédország után a 2. legjobb pozíció a miénk, a tudás és a képességek rendelkezésre állása tekintetében csak Szlovákiát előzzük meg. A kutatás-fejlesztési eredmények területén is a második legrosszabb a helyezésünk. Itt nem a K+F-re fordított összegeket vizsgálják a kutatók, hanem a ráfordítások hatékonyságát, amit a tudományos publikációk és szabadalmak számával mérnek. Az új technológiák fejlesztéséhez szükséges források tekintetében – beleértve valamennyi finanszírozási lehetőséget – pedig az utolsó helyen vagyunk. Ugyanakkor az ipari digitalizáltságra elért helyezésünk kedvező. Fel kell arra figyelnünk, hogy ezek a megállapítások, a rendelkezésre álló finanszírozási források kivételével, más nemzetközi és hazai elemzésekkel is összhangban vannak. Két dolgot kell hangsúlyozni: egyrészt azt, hogy nagyon sokat fordítunk technikai-technológiai fejlesztésre és beszerzésekre, és nagyon keveset tudásbővítésre, ami csökkenti az eszközök használatának hatékonyságát. Másrészt hiába nő a GDP-arányos kutatási-fejlesztési ráfordításunk, ha az nem jelenik meg elegendő tudásteremtésben, kiváló tudományos publikációkban és bejegyzett szabadalmakban.

Sőt, az is érdekes, hogy ezek az országok elsősorban a tudás és a képességek tekintetében vannak kiemelkedően jó pozícióban, és nem a technikai-technológiai fejlettségük vonatkozásában. Végül nézzük meg, mely országok léptek a környezetünkben a legnagyobbat előre 2021-ről 2022-re. Horvátország 10 helyet ugrott előre, ezt követi Bulgária 8 és Szlovénia 5 hellyel. A magyar és a lengyel előrelépés egypozíciónyi, Csehország 4, Szlovákia pedig 3 hellyel csúszott le.  A módszertannal kapcsolatban azonban meg kell említenünk, hogy az alkalmazott mutatók tartalma befolyásolja az elért pozíciókat. Így például az ipari digitalizáltság mutató nem méri a teljes magyar gazdaság technológiai felkészültségét. Ezért az előkelő 14. helyezésünk nem teljesen tükrözi a valós állapotokat. Ennek ellenére az eredmények tanulságosak, hiszen mélyebb elemzésekre és összehasonlításokra adnak lehetőséget. Továbbá azt is érzékeltetik, hogy hol van lehetőség a szűkös erőforrások okosabb hasznosításával hatékonyságjavításra és termelékenységnövelésre. Megszívlelendő a tanulmány azon gondolata is, hogy korunk gyorsan változó környezetében nem is annyira az állandó növekedés, mint inkább a változásokhoz való gyors alkalmazkodás, a fejlődésre való felkészültség a hosszabb távú siker kulcsa.