Felzárkózás: az Eurostat új egy főre jutó GDP-adatai

Az Eurostat legfrissebb egy főre jutó GDP-adatai – vásárlóerő-paritáson az EU-átlag százalékában mérve – március 23-án jelentek meg. A V4-ek között Magyarország és Lengyelország egyaránt két százalékpontot javított, és mivel Lengyelország 2021-ben két százalékponttal előttünk volt, így 2022-ben is megőrizte az előnyét, azaz az egy főre jutó GDP-je az EU-s átlag 79, míg a magyar érték a 77 százalékát érte el. Szlovákia lemaradása viszont folytatódott: a 2021 évi 69 százalékról 2022-re 67-re rontotta pozícióját. Csehország is egy százalékponttal elmaradt 2022-ben a 2021. évi pozíciójához képest, de még így is megelőzi a többi három V4-es országot. Egy főre jutó GDP értéke 2022-ben az EU-s átlag 91 százaléka. Ezzel Litvánia (90 százalék) és Szlovénia (92) között helyezkedik el. Jelentős, 4 százalékpontnyi lecsúszást látunk Svédország és 3 százalékpontnyit Finnország esetén. Viszont Dánia három százalékponttal, az EU-átlag 133 százalékáról 136 százalékára javította a helyezését. Érdemes azonban felfigyelni a román adatra.

Csupán 7 év alatt azaz 2016-ról 2022-re Románia 18 százalékpontnyit (59-ről 77 százalékra) javította a teljesítményét, és ezzel 2022-ben behozta Magyarországot. Hazánk 2022-ben – ahogyan az ábrán látjuk – Bulgáriát (59 százalék), Görögországot (68), Horvátországot (73), Lettországot (74) és Szlovákiát (67) előzi meg, vagyis a 27 tagország között a 22. helyen van.

 Vizsgáljuk meg, milyen gyors volt a V4-ek és néhány további ország felzárkózása a 2016–2022-es időtávon!

A V4-ek között a leggyorsabb felzárkózást Lengyelország esetén látjuk (10 százalékpont). A magyar 8 százalékpontnyi előrelépés a második legnagyobb. A lassabb cseh felzárkózás oka mások mellett az is lehet, hogy egy eleve magasabb szintről nehezebb nagyot lépni előre. A szlovák 6 százalékpontnyi lecsúszás viszont jelentős. A legnagyobb ugrást, 18 százalékpontnyit Románia érte el, őket követi Litvánia 14, Horvátország 11 százalékponttal. A legnagyobb lecsúszást, 8 százalékpontnyit Németország esetén látunk, amely összefügg az ottani gazdaság versenyképességének romlásával is. Az 5 százalékpontos osztrák értékcsökkenés szintén jelentős. Végül érdekes, hogy mi történhetett az innovációban és versenyképességben egyaránt élen járó két északi országgal, Svédországgal és Finnországgal. Lejjebb csúszásuk valószínű oka az egy főre jutó GDP-adatuk másokhoz képest lassabb javulása, ami esetükben is összefügghet azzal, hogy szintjük már régen meghaladta az EU-s átlagot. Az EU-átlaghoz képest a legmagasabb szintet 2022-ben Dánia (136 százalék), Luxemburg (261) és Írország (234) érte el. Mindhárom ország gazdasági szerkezetét a tudásalapú tevékenységek magas aránya és ezzel összefüggésben magas bérek jellemzik.

Az egy órára jutó átlagbér a terheivel együtt az üzleti szektorban 2021-ben Dániában 48,3, Luxemburgban 42,7, Írországban 31,7 euró. A magyar érték 11, a lengyel 11,2, a szlovák 14, a cseh 15,1 euró (Eurostat, 2022. május 17.). Fontos megfigyelés az is, hogy az EU-átlaghoz mérten a legnagyobb luxemburgi és a legkisebb bolgár felzárkózottsági érték közötti különbség, ha tetszik, a fejlettségi szakadék 2016-ban 229, míg 2022-ben 202 százalékpontnyi. A szakadék tehát továbbra is jelentős.

Nézzük most meg a V4-ek és érdekességként Románia és Horvátország felzárkózottsági szintjének változását a 2016–2022-es időtartamon.

Csehország esetén lassuló, Magyarországnál mérsékelt, Horvátország, Lengyelország esetén gyors és Romániánál nagyon gyors felzárkózást látunk. Szlovákia pedig először lassú, majd gyorsuló lemaradást mutat.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a felzárkózási tempó nem egyenletes, annak ellenére, hogy valamennyi ország elvileg ugyanabban az EU-s gazdasági rendszerben működik. Természetesen az egy főre jutó GDP csak egy, valójában nem is fejlettségi, hanem növekedési mutató. Az egyes országok valódi helyzetéről objektívebb képet kaphatnánk, ha olyan fejlettségi mutatóikat is összehasonlítanánk, mint a tudásalapú tevékenységek és tudásalapú munkahelyek aránya, a felnőttképzésben résztvevők hányada, az innovatív cégek aránya, a digitalizáció elterjedtsége, valamint ezekhez kapcsolódóan a termelékenység szintje. De vizsgálni lehetne a tulajdonszerkezetet is, hiszen nem mindegy, hogy a megtermelt GDP hány százaléka marad helyben és hány százalékát repatriálják a külföldi tulajdonú cégek.

Minél nagyobb ugyanis a helyben maradó és hasznosuló arány, annál több olyan befektetésre nyílik lehetőség, amely a felzárkózást gyorsíthatja.