Az e-mobilitás kihívásai

A 2020-as évtized elejét meghatározó trendek közül több olyan van, amelynek hatása nyilvánvalóan túl fog mutatni a következő éveken. Közös bennük az is, hogy olyan technológiai kihívásokat támasztanak, amelyekre nem létezik egyszerű megoldás. A megújuló energiaforrások súlyának növekedésével például egyre égetőbb annak a problémának a megoldása, hogy miként lehet az időjárásfüggő és ezért bizonytalan fotovoltaikus vagy szélenergiát úgy a hálózatba táplálni, hogy az infrastruktúra egésze stabilitást és kiszámíthatóságot tudjon biztosítani. Az e-mobilitás térnyerése a másik oldalról – vagyis a villamosenergia-felhasználás felől – támaszt az infrastruktúrával szemben új követelményeket: a töltőállomások mögött ugyanis ott kell lennie a stabil hálózatnak, amelyet a „nagy egészbe”, vagyis az energia-infrastruktúrába kell integrálni.

Nincs könnyű helyzetben az a vállalkozás, amely az e-mobilitás terén kíván fejleszteni.

Egy ilyen – például szállítmányozással foglalkozó – cég számára nem az a fontos, hogy milyen töltőt vásárol, sokkal inkább az, hogy miként tudja üzemeltetni. Az útvonal-optimalizálás egyik sarkalatos tényezője éppenséggel a töltőhálózat, amelynek optimális kiépítéséhez a teljes villamosenergia-infrastruktúrát ismerni kell. A logisztikai vállalkozók nem kívánják átképezni magukat villamosmérnöknek – nekik olyan, könnyen kezelhető „felületre” van szükségük, amelyen és amellyel az e-logisztikát menedzselni tudják.

Magyarországon az említetteken túl további, „országspecifikus” kihívásoknak is meg kell felelni.

Kelet-Magyarországon például a gombamód szaporodó ipari beruházások energiaigényének biztosítása mellett a tömegközlekedést is át kell alakítani ahhoz, hogy a nagy számban Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza közelébe költöző, reménybeli munkavállalók számára biztosíthassuk a munkába járás feltételeit. A konkrét döntések esetében itt is figyelembe kell vennünk „elemi” szempontokat. Olyan buszokat szerezzünk be, amelyeket éjjel lehet tölteni, vagy olyanokat, amelyeket nappal, akár menet közben is lehetséges tölteni? Bármelyiket választjuk, meg kell vizsgálnunk, hogy rendelkezésre áll-e a rendszerben a szükséges kapacitás – ott és amikor arra szükség van. Ha pedig a fenntarthatóság szempontjait valóban érvényesíteni akarjuk, akkor még itt sem állhatunk meg. Hiába cseréljük ugyanis a flottánkat elektromos járművekre, ha nem tudunk „tiszta” villamos energiát biztosítani.

Ezzel újra visszatértünk a megújuló energiaforrások, illetve azok hálózatba kapcsolásának kihívásához. Mivel a technológiai változások közepén járunk, nyitottsággal szükséges kezelni ezeket. Így kell hozzáállnunk azokhoz az elképzelésekhez is, amelyeket manapság még a víziók között tartunk számon, de egyáltalán nem kizárt, hogy akár néhány éven belül gyökeres változásokat idéznek elő. Sokan tekintenek úgy az e-járművek „globális flottájára”, mint egy hatalmas, mobil akkumulátor-kapacitásra, amely természetes módon felhasználható lenne a villamosenergia-rendszerek stabilitásának biztosításához is.

Szintén nagy távlatok nyílhatnak meg, ha a napelemekkel felszerelt épületek – amellett, hogy saját energiaellátásukat biztosítják – hálózatba kapcsolódnának.

Ezért is lenne fontos, hogy a piacok kinyíljanak, és megjelenjenek azok a szereplők, akik képesek – például – egy kisebb, lokális hálózatot flexibilis módon úgy működtetni, hogy az közben nem „rángatja” az országos hálózatot.

A forradalmi változásokat természetes módon kísérő bizonytalanságot az is mélyíti, hogy az új technológiákkal új értékláncok, új üzleti modellek jelennek meg, és az e-mobilitásról szóló döntések során ezeket is figyelembe kell vennünk. A jövő útját rendkívül gyorsan változó és bonyolult feltételek között kell kijelölnünk. A víziók pedig csak úgy válhatnak valósággá, ha a döntések során a korábbinál sokkal nagyobb súllyal veszik figyelembe a technológiai vállalatok által felhalmozott tudást.