A gabonamegállapodás vége újabb inflációs sokkal fenyeget

Július 17-én éjfélkor megszűnt a fekete-tengeri gabonakezdeményezés, így a tengeri úton való szállítmányozás biztonsága immár nem garantált. A világpiaci árak közel kétéves mélypontjukról azóta emelkednek. A cikk írásának időpontjában a búza világpiaci ára közel 14,5, míg a kukoricáé bő 13 százalékot ugrott. Bár az áremelkedés semmiképp sem elenyésző, mégsincs teljes körű pánik a piacokon. A konszenzus továbbra is amellett van, hogy az oroszok csak átmenetileg vonultak ki a gabonaegyezményből, ahogyan erre már tavaly október végén is volt példa. De vajon milyen gazdasági következményei lehetnek annak, ha ezúttal nem sikerül kiegyezni?

A gabonaegyezmény létrejöttének köszönhetően 33 millió tonna gabonát sikerült leszállítani az ENSZ adatai szerint. Ebből a két legnagyobb tétel: 16,9 millió tonna kukorica, míg 8,9 millió tonna búza volt. Ugyanakkor az ukrán gabonaexport nemcsak a Fekete-tengeren tud eljutni más országokba, hanem folyón, utakon vagy vasúton keresztül is. Ezeken a szállítási csatornákon pedig 12,6 millió tonna kukoricát és 7,9 millió tonna búzát sikerült szállítani az ukrán mezőgazdasági minisztérium adatai alapján a 2022–2023-as időszakban. Felmerül tehát a kérdés, hogy nem lehet-e az egyezmény megszűnése miatt kieső tengeri forgalmat pusztán átirányítani más szállítási útvonalakra.

Egyrészt elméletben a szállítási költségek sokkal magasabbak lennének, mint a fekete-tengeri szállítás. Másrészt a gyakorlatban a nyugati irányba tartó szállítás útjában kapacitáskorlátok és egyéb logisztikai nehézségek állnak. Nem beszélve arról, hogy a szomszédos országok kifejezetten rossz szemmel nézik az ukrán gabona beáramlását a belföldi piacaikra, amelynek árlehajtó hatása van a belföldi gabonaárakra. Így Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Bulgária és Románia már tavasz óta korlátozza az Ukrajnából származó gabonaimportot, bár a tranzit engedélyezett. Összességében tehát nem tűnik úgy, hogy a szárazföldi (és folyami) helyettesítés működőképes megoldás lenne.

Így tehát a nemrég beinduló aratási időszak közepén a globális búzakínálat minden bizonnyal szűkülni kezd. Már a termőterület csökkenése miatt várható volt, hogy az idén az ukrán termelés alacsonyabb volument érhet el. Erre azonban rátett egy lapáttal a gabonaegyezmény felmondása, így az ukrán búzaexport bő 60 százalékkal zuhanna egy év alatt. A szűkösebb kínálat pedig érvként szolgálhat a magasabb világpiac árak mellett, nem beszélve a fokozódó sebezhetőségről a kínálati zavarokkal szemben.

A globális kukoricakínálat jobban állhatja a sarat, a kieső ukrán szállítmányok ellenére. Ugyanis az előrejelzések szerint a 2023–2024-es szezonra a globális kukoricakínálat 18 millió tonnával növekedhet tavalyhoz képest, a teljes ukrán kukoricaexport nélkül is. Ezzel pedig a 2018–2019-es időszakban látott szinteket érheti el a kínálat, amely az elmúlt öt év legmagasabb szintje. Így tehát a globális kukoricapiac önmagában kevésbé érzékeny az ukrán ellátási zavarokra. Persze ha egy piacon zavar van, az átgyűrűző hatások is jelentősek, ahogy azt a világpiaci árak jelenlegi alakulása is jelzi.

Ami Magyarországot illeti, a mennyiségi hatás elenyésző a gabonaimport-volumeneket vizsgálva. 2021-es külkereskedelmi adatok alapján a teljes magyar búzaimportban az Ukrajnából származó mennyiség mindössze 0,4 százalékos súllyal szerepel, míg a kukoricaimport terén ez az arány szűk 3,1 százalék. A nagyobb probléma a világpiaci árak tartós emelkedése lenne, amelytől azonban nem tudunk függetlenedni. Amennyiben a világpiaci árak tartósan felfelé mennek – exporttilalom hiányában –, a belföldi értékesítési/felvásárlási árak is jelentősen emelkednének. Ráadásul az is reális lehetőség, hogy más országok is hasonlóan döntenének az élelmezésbiztonságra hivatkozva. A protekcionizmus visszatérése – amelyre tavaly már láttunk példát – pedig ismét csak lökne a világpiaci élelmiszerárakon. Vagyis így vagy úgy, de újabb inflációs sokk elébe néznénk, ami jelentősen fékezné a dezinflációs folyamatot.

Nem véletlen, hogy a gabonaegyezményben eddig érintett országok (Ukrajna és Törökország) mellett Kína és Egyiptom már dolgozik az oroszok meggyőzésén, révén ők az ukrán gabonaexport legnagyobb felvevői, így nemcsak inflációs, de ellátási kérdés is számukra az ügy mihamarabbi megnyugtató rendezése.