Az ukrán–orosz háború tizenegy katonai tanulsága

A 2022 februárjában elkezdődött ukrajnai háború a legnagyobb intenzitású katonai konfliktus Európában 1945 óta. A háború lassan két éve tart, hatalmas emberi és anyagi áldozatokkal.

Mik az ukrajnai konfliktus főbb katonai tanulságai?

Megfelelő élőerő nélkül nem lehet védekezni. 

Az ukránok úgy tudták megállítani az oroszok szárazföldi invázióját 2022 februárjában, hogy országos mozgósítást rendeltek el, és létszámban nemsokára meghaladták az orosz inváziós haderőt. Az ukrán csapatok létszámbeli túlereje 2022. április elején visszavonulásra kényszerítette az orosz haderőt Észak-Ukrajnából. Az ukránok létszámbeli fölénye a frontvonalon egészen 2022 végéig fennmaradt. 

Légi fölény nélkül nehéz támadó hadműveletet folytatni. 

Az orosz haderőnek nem sikerült a háború elején kivívnia a teljes légi fölényt Ukrajnában. Az orosz vadászrepülők, bombázók, illetve harci helikopterek nem tudtak az ellenséges területek fölé biztonságban berepülni. Ezzel jelentős mértékben gyengült az orosz hadsereg támadási potenciálja és nőtt az ukrán haderő védekezőképessége. 

Ha az orosz vadászrepülők és harci helikopterek korlátozás nélkül tudtak volna az ukrán csapatok és védelmi vonalak fölé berepülni – ezt egészen mostanáig nem történt meg –, a frontvonalak tartása is lehetetlenné vált volna. A megfelelő teljes körű – kis, közepes és nagy hatótávolságú – légvédelem ezért nagyon fontos a mai modern háborúkban.

A harckocsik jelentősége nagymértékben csökkent.

A háború óta rendkívül sok harckocsi semmisült meg az orosz, de az ukrán oldalon is. Ez alól nem voltak kivételek a legújabb orosz harckocsik (T–90M) és a nyugati országok által az ukrán haderőnek leszállított modern nyugati harckocsik sem. (A Leopard 2 különböző sorozatai, Challanger 2. Az amerikai Abrams tankokat eddig ki sem vitték a tűzvonalra.) Az ukrajnai konfliktusban a harckocsik nem tudták korábbi szerepüket a támadó hadműveleteknél – gyakorlatilag az ellenséges állások áttörésének a kierőltetése – betölteni. Számtalan alkalommal egy pár ezer dolláros távvezérelt drón tett harcképtelenné egy 5-6 millió dolláros modern nyugati harckocsit a fronton. 

A tüzérségnek továbbra is fontos szerepe van a hadműveletekben, de nagymértékben megnőtt az irányított, precíziós tüzérségi lövedékek jelentősége a háborúban. 

Az Egyesült Államok által leszállított GPS irányítású M982 Excalibur irányított tüzérségi lövedék használata – Irak, Afganisztán után – Ukrajnában is bevált. Habár az ilyen lövedékek drágábbak a hagyományos lőszernél, de a hatékonyságuk miatt kevesebb kell belőlük – ami kevesebb löveget és kevesebb tüzért is jelent –, és a járulékos veszélyek is (például közeli célpontok esetén a saját állomány veszélyeztetése) is kisebbek. Az oroszok által használt irányított tüzérségi lövedék – a még a Szovjetunióban kidolgozott – 2K25 Krasznopol egy korábbi haditechnikai szintet képvisel. (A Krasznopol még félaktív lézeres irányítórendszert használ, és a hatótávolsága és a robbanófejének a nagysága is a fele az Excaliburénak.)

Ukrajnában nagyon beváltak a GPS vezérlésű irányított úgynevezett GMLRS (Guided Multiple Launch Rocket System) rakéták, amelyeket rakétatüzérségi eszközökről – így a M270 MLRS lánctalpas rakéta sorozatvetőkről, illetve a könnyebb gumikerekes HIMARS rakétavetőkről – indítanak.

A 80 kilométer hatótávolságú precíziós GMLRS rakéták – a magyar sajtóban csak HIMARS rakétaként hivatkoznak rájuk – nagy gondot okoztak az orosz hadseregnek, hiszen a megjelenésüktől kezdve hatékonyan pusztították a hadműveleti mélységben elhelyezkedő orosz logisztikai bázisokat, parancsnoki központokat, lőszerraktárakat, katonai javítóműhelyeket. Találati pontosságuk néhány méter. Orosz részről a nyugati GMLRS rakétákra egyenlőre nincsen válasz.

A robotrepülők és ballisztikus rakéták csak akkor vannak hatással a harcokra, ha nagy tömegben vetik be őket, és a szemben álló fél nem tud küzdeni ellenük. 

2023 májusában Kijev megkapta Nagy-Britanniától az első Storm Shadow robotrepülőgépeket. Ennek segítségével az ukrán légierő érzékeny veszteségeket mért az orosz hadsereg hátországára, elérve Luganszk városát és a Krím területét is. 2023 októberétől Kijev az Egyesült Államoktól megkapta az ATACMS ballisztikus rakéta alapváltozatát 165 kilométeres hatótávolsággal. A bevetés során az ATACMS rakétákkal sikerrel támadtak a hátországban fekvő orosz hadi repülőtereket.

Miért nem tudtak ezek a modern csapásmérő eszközök mégsem komoly hatást gyakorolni a háború menetére?

Alapvetően a fő probléma a Storm Shadow és az ATACM-mal is az volt, hogy habár a britek és amerikaiak nem fedték fel a leszállított mennyiségeket, de kevés jött belőlük ahhoz, hogy tényleges befolyással legyenek a fronthelyzetre. 

De a fő ok az, hogy az első meglepetések után az orosz légvédelem is megtanult küzdeni ellenük. (Beriev A50U légtérellenőrző repülőgépeket tartva állandóan a levegőben és S400-as rakétarendszert használva az indított nyugati robotrepülőgépek elfogására.)

Orosz részről ballisztikus rakétákat és robotrepülőket viszont nagy tömegben vetnek be a precíziós csapások végrehajtásához. (Elsősorban az 5-7 méteres pontossággal a célba csapódó Iszkander-M ballisztikus rakétákat. De tömegével vetettek be az oroszok 2 ezer kilométer hatótávolságú, pár éve rendszerbe állított hiperszonikus sebességre képest Kindzsal ballisztikus rakétákat, tengeri indítású Kalibr robotrepülőgépeket és légi indítású Kh101-es robotrepülőgépeket is.) 

Az elektronikus hadviselés fontosabb, mint bármikor. 

A 2023. nyári ukrán offenzíva nem várt kudarcában jelentős szerepet játszott az elektronikus hadviselés. Az orosz fél addigra megtanult az ukrán drónok és GMLRS-rakéták ellen küzdeni.

Az ukrán drónokat rádióelektronikai zavarással kényszerítették a földre, a közeledő GMLRS-rakétáknak pedig a GPS rendszerét blokkolták, így azok legtöbbször célt tévesztenek. A háború első időszakához képest a nyugati precíziós eszközök hatékonysága ezért drasztikusan csökkent a frontvonalon.  

A megfelelő lőszerutánpótlás továbbra is alapvető.

Az ukrán konfliktus során a felek naponta jelentős mennyiségű tüzérségi lövedéket lőnek egymásra. Ennek folyamatos utánpótlása kritikus a háború folytatása szempontjából. 

Az orosz tüzérség lényegesen – egyes becslések szerint nyolcszor, tízszer – többet tud lőni a fronton, mint az ukrán oldal, ami egyre jobban megmutatkozik a háború menetében is.

A haditechnika nagyfokú megbízhatósága továbbra is kritikus tényező.

Az ukrajnai háború nagyon nagy intenzitású katonai konfliktus. Ezt az intenzitást nem minden haditechnika bírja. Meglepő módon sok technikai probléma merült fel a nyugati haditechnikával: a harckocsik, illetve a tüzérségi eszközök sem bírják a rendkívüli ukrajnai igénybevételt.

A műszaki csapatok tevékenysége fontos szerepet játszik a támadások elhárításában.

A többlépcsős, jól kiépített és jól aláaknásított, műszaki zárral, tankcsapdákkal ellátott védvonalak, amelyeket az orosz hadsereg emelt 2022 végétől Délkelet-Ukrajnában, fontos szerepet játszottak a 2023. nyári ukrán ellentámadás elhárításában. A déli front legtöbb szakaszán több hónapnyi próbálkozás után még az első orosz védelmi vonalat sem sikerült elérnie az ukrán rohamdandároknak, miközben az első vonal mögött ott volt a második, harmadik, negyedik orosz védelmi vonal is. 

A drónok a jövő fegyvere, ők lettek a háború új urai. 

Ez az első háború a hadtörténelemben, ahol ilyen tömegben vetettek be drónokat, és a harci drónok jelentősége a harcmezőn ilyen nagy lett.

A drónhadviselés az ukrajnai konfliktus másfél éve alatt jelentős változáson ment keresztül. Kezdetben csak felderítésre, a célpontok bemérésére használták a terület felett lebegő kis polgári drónokat. Hamarosan azonban már gránátot erősítettek hozzájuk, és a drón lett a tábori tüzérség után az egyik legnagyobb személyi veszteségeket okozó harceszköz a frontvonalon.

2023 végére már túlnyomó lett az orosz fél fölénye ezen a területen. Jelenleg már ötször-hétszer több orosz harci drón van fent a levegőben, mint ukrán. 

A harctéren az igazi robbanásszerű igénybevételük még csak most fog következni. (Nemsokára a levegőben már egymással is küzdeni fognak. Így a légtéruralmat nemcsak a repülőgépek szintjén, hanem a drónok szintjén is ki kell majd vívni.) A közeljövőben komplett ellenséges hadoszlopokat vagy támadó páncélos ékeket semmisíthetnek meg önállóan a harci drónok, miközben alkalmasak az ellenséges védvonalak „leépítésére” is.

A sűrű rajokban repülő, az égboltot is elsötétítő automata drónok ellen senki és semmi sem lesz biztonságban a jövő frontvonalain.

Megfelelő élőerővel képest védvonalakat kialakítva feltartóztatni a betörő ellenséget és tartani a front vonalát. Műszaki csapatai magas minőségű zárakat, aknamezőket, erődítményeket tudnak megbízhatóan és gyorsan felépíteni. Légvédelmén nem tud áthatolni sem az ellenség légiereje, sem a robotrepülői, sem a ballisztikus rakétái. Tüzérsége precíziós lövedékeket használ. Megfelelő lőszerutánpótlása teszi lehetővé az állandó nagy intenzitású tüzelést és a harctéri lőszerhiányok elkerülését. Nehéz haditechnikája számára megbízható javítóbázissal rendelkezik. Elektronikus hadviselése magas fokon áll. Ütőképes és elsöprő túlerejű drónflottával rendelkezik az ellenség megállítására, majd eredeti pozíciójába történő visszavetésére.