Miért számít nyugati diplomáciai kudarcnak a svájci békekonferencia?

Többszöri halasztás után 2024. június 15-én és június 16-án a svájci bürgenstocki üdülőhelyen megrendezésre került az ukrajnai békekonferencia. Az eseményt előre döntő fontosságúnak harangozták be a nyugati államok. 

A béketárgyalást már 2023 tavaszán elkezdték szervezni. A bürgenstocki fő találkozó előtt 4 körben került sor előzetes konzultációkra – 2023 júniusában Koppenhágában, 2023 augusztusában Dzsiddában, 2023 októberében Máltában és 2024 januárjában Davosban.

A konferencián a nagy nyugati országok a legmagasabb szinten képviseltették magukat. Eljött a német kancellár, az olasz miniszterelnök, a francia elnök, a kanadai miniszterelnök, a japán miniszterelnök és számos egyéb vezető nyugati politikus. (Az Egyesült Államokat csak Kamala Harris alelnök képviselte.)

A békekonferencia végén a rendezvény házigazdája, Viola Amherd svájci elnök azt hangsúlyozta, hogy a lezajlott tárgyalás egy komoly lépés volt a béke felé és a zárónyilatkozatot a „résztvevők többsége” aláírta. A svájci elnök asszony szerint az esemény jól megmutatta, hogy „mire képes a nemzetközi diplomácia.” 

Nézzük meg, hogy pontosan miért.

1. A világon jelenleg 195 ország van. 2023 májusában a nyugati szervezők mintegy 160 országot szólítottak meg a részvétellel kapcsolatban. A svájci békekonferenciára végül 93 ország jött el. A résztvevők közül végül csak 77 tagállam írta alá a zárónyilatkozatot. (Az aláíró országok például a Föld népességének mintegy 15 százalékát alkotják.) Ezzel újra megdőlt az az elmélet, hogy a Föld államainak többsége az ukrajnai konfliktusban az elszigetelt Moszkva ellen van.
2. Olyan meghatározó országok mint Kína, Pakisztán, Malajzia vagy Egyiptom el sem jöttek a békekonferenciára. Brazília csak megfigyelőként vett részt a konferencián. A Globális Dél többi jelentősebb országa (India, Szaúd-Arábia, Mexikó, Dél-Afrika, Indonézia) eleve alacsonyabb diplomáciai szinten képviseltették magukat és nem is voltak hajlandók aláírni a záródokumentumot. Példájukat követte még néhány kisebb résztvevő ország (Örményország, Thaiföld, Bahrein). Illetve 3 ország (Irak, Jordánia, Ruanda) pedig egy nappal később vonta vissza az aláírását.
3. A svájci esemény jól kirajzolta a nyugati országok és harmadik világ közötti törésvonalakat, illetve a Nyugat fogyatkozó befolyását Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Az aláírók közül EU és NATO országokat, illetve az Egyesült Államokkal szoros szövetséget ápoló országokat (Dél-Korea, Japán, Ausztrália, Új-Zéland) látunk. A nyugati országok mellett csak néhány kevésbé jelentős afrikai ország (például Kenya, Szomália, Ghána), illetve néhány latin-amerikai ország (Argentína – amely az elnökválasztás óta éles fordulattal nyugatbarát politikát folytat –, Chile, Ecuador, Uruguay, Costa Rica) tűnik fel.  
4.  Ukrajna számára problémás, hogy a nyugati, illetve a Nyugattal szövetséges országok már eddig is teljes mellszélességgel kiálltak Ukrajna mellett. A záródokumentumot aláíró nem-nyugati országok pedig érdemben nem fognak tudni Ukrajnának segíteni a céljai végrehajtásában. 
5. A Globális Dél országai a konferencia előkészítése alatt, illetve a konferencia során is többször szóvá tették, hogy nem igazságos, hogy Oroszország nem került meghívásra. Ez rányomta a bélyegét az egész béketalálkozóra. A többségük pont erre hivatkozva utasította vissza a részvételt, illetve a zárónyilatkozat aláírását. Habár Oroszország egy svájci meghívás esetén sem jött volna el – ezt Moszkva ki is jelentette – de az orosz fél kizárása a békekonferenciáról nyugati stratégiai hibának tekinthető.
6. A békekonferencia zárónyilatkozata folyamatosan felpuhult, mindenekelőtt azért, hogy a nyugati országok minél több semleges országot is megnyerjenek az aláírásra. Végül a záródokumentum Zelenszkijék korábbi békeköveteléseit (orosz csapatok azonnali kivonulása az 1991-es határok mögé, teljes fokú orosz kártérítés, az orosz háborús bűnösök kiadása és elszámoltatása) részletesen nem is említi, csak a dokumentum bevezetője hangsúlyozza általánosabb mértékben Ukrajna területi integritását.
7. A dokumentum konkrétan három pontot emel ki a megoldandó ügyek közül: Nukleáris biztonság, különös tekintettel a zaporizzsjai atomerőmű biztonságára; Az élelmiszer-ellátás biztonsága, különös tekintettel a fekete-tengeri kereskedelemre; Illetve a hadifoglyok és a bebörtönzött civil személyek kölcsönös cseréje. Önmagában, hogy csak ez a három konkrét pont került be a kommünikébe, jelzi, hogy a Nyugat milyen kompromisszumokat volt kénytelen hozni, hogy legalább a 77 aláírás meglegyen.
8. A konferencia szervezésének a megkezdésekor – még 2023 tavaszán – a nyugati és ukrán elképzelések arra épültek, hogy Oroszország a békekonferencia megrendezésekor már komoly gazdasági bajban lesz a bevezetett szankciók miatt. Katonailag a konferencia előtt az ukránok képesek lesznek majd egy nagyszabású sikeres ellenoffenzívát végrehajtani Kelet-Ukrajnában. A megrendezésre kerülő békekonferencián pedig a Föld országai egy egységes és kemény álláspontot fognak kialakítani az orosz agresszióról, amit majd diktátum jelleggel a békekonferencia második körében a meggyengült és izolált Oroszország elé terjesztenek és Moszkva azt kénytelen lesz elfogadni. A fenti előrejelzések közül egyik sem teljesült.  
9. A probléma az, hogy a Globális Dél teljesen másképp gondolkodik Oroszországról mint a Nyugat. A Globális Dél meghatározó országai a fehér ember belháborújaként tekintenek a mostani ukrán konfliktusra, amelyben szeretnének semlegesek maradni. Számtalan ország – például India – nem akarja a Moszkvához fűződő évtizedes barátságát nyugati érdekek miatt feláldozni. Más országok nem akarnak az oroszokkal való jövedelmező üzletekről lemondani és a Nyugat már nincs abban a pozícióban, hogy a saját akaratát egyoldalúan rájuk kényszerítse. 
10. A konferencia jól jelzi, hogy micsoda információs szakadék van a nyugati és nem nyugati álláspont között. Számtalan területen a nem nyugati hatalmak egyértelműen az orosz álláspontot osztják. (Az Ukrajnában lévő 4 működő atomreaktor közül az oroszok hogyhogy mindig csak a zaporizzsjai atomerőművet lövik, amelyik 2022 tavasza óta orosz ellenőrzés alatt van?)
11. Végezetül, aki végigolvassa a záródokumentum teljes szövegét látja, hogy itt nem egy rendezési terv alapja született meg, hanem egy nagyon általános és meglehetősen semmitmondó szöveget írtak alá azok az országok, akik végül hajlandók voltak a nyilatkozatot aláírni.
12. A svájci konferencia résztvevői megállapodtak több munkacsoport felállításáról is, de mindenfajta határidő és konkrétumok nélkül. A legnagyobb valószínűséggel ez a békekonferencia így ezzel az egy fordulóval megy majd a történelemkönyvekbe. Viszont jelentős nyugati presztízsveszteségnek fog számítani, hogy a következő békekonferenciát már nem nyugati területen, hanem a Globális Dél valamelyik országában fogják megrendezni. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek neve merült fel eddig lehetséges helyszínként. Ezekben az országokban az oroszok megítélése teljesen más. Elég megnézni, hogyan fogadták Putyint 2023. december elején Szaúd-Arábiában vagy az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. 
13. Az ukrajnai háború 2022 óta egy jelentős átrendeződést indított el a nemzetközi színtéren. És nem a nyugati hatalmak javára. Ez jól megmutatkozott Bürgenstockban is.
14. A konferencia egyik mellékkövetkezménye, hogy az oroszok szerint Svájc nem számít már többé semleges országnak. Svájc semleges státusza Moszkva szemében már akkor megrendült, amikor Bern csatlakozott az orosz vagyonok zárolásához. Illetve Svájcban napirenden van az Ukrajnába irányuló közvetett fegyverszállítások engedélyezésének a kérdése.

A fő kérdés, hogy hogyan tovább? 

A Putyin által a svájci békekonferencia előtt 1 nappal felvetett béketervet – amely szerint Ukrajna vonja ki csapatait az újonnan Oroszországhoz csatolt régiókból és garantálja az ország jövőbeli semleges státuszát – a nyugati országok még megvitatni sem voltak hajlandók. A Nyugatnak a tárgyalások megkezdésével nem kellene ezeket az orosz pontokat elfogadnia.  Hangsúlyozni kellene, hogy ez az oroszok álláspontja. De ez nem lehetne akadálya a kommunikáció megkezdésének.

A Globális Dél területén megrendezendő következő békekonferencia egyelőre szintén távolinak tűnik.

A felek jelenleg egyszerűen túl messze vannak egymástól. 

Vagyis az események újra a harcmezőn folytatódnak.

Putyin a békekonferencia után két nappal Észak-Koreába utazott. A felek kölcsönös védelmi együttműködést írtak alá egymással, amely kimondja a katonai segítségnyújtást, ha bármelyik oldalt külső katonai agresszió éri. Észak-Korea valószínűleg modern űrrakéta technikát és modern orosz haditechnikát kap. Moszkva viszont nagy mennyiségű hagyományos hadianyag szállítmányokra számíthat Észak-Koreából a következő időszakban.

Putyin útja ezután Vietnámba vezetett. (Hanoit az amerikaiak az utazás előtt hiába próbáltak meggyőzni arról, hogy ne fogadja az orosz elnököt.) A felek a közös zárónyilatkozatukban kimondták, hogy nem csatlakoznak olyan szövetséghez, amely a másik fél ellen irányul. Moszkva és Hanoi a gazdasági együttműködés fokozásáról is megállapodott.

Oroszország és India pedig egy fontos védelmi együttműködés megújításáról – amely a másik ország területére érkező katonai csapatok és haditechnika állomásoztatásának a kérdéseit szabályozza – egyezett meg.  

Jens Stoltenberg NATO főtitkár közben a svájci konferencia után bejelentette, hogy a szövetség több nukleáris fegyver – ezek jelenleg tárolókban vannak – harckészültségbe helyezéséről és európai telepítéséről tárgyal. (A svájci konferencián még a nukleáris eszkaláció elkerülését hangsúlyozták a nyugati hatalmak.) Egy nappal később Stoltenberg kijelentette, hogy Oroszország támogatása miatt a NATO tagországoknak szankcionálni kellene Kínát.

Az egyre élesebb geopolitikai szembenállás az eurázsiai antant (Kína–Oroszország–Irán) és a nyugati blokk között folytatódik. 

A helyzet leginkább az 1910-es évek elejére emlékeztet.