A nyár végén dőlt el, hogy államtitkári minőségben felel a kereskedelempolitikáért. Milyen főbb célokat tűzött ki maga elé?
Gazdaságpolitikánk egyik alapvető célja, hogy a magyar termékek minél nagyobb arányban jussanak el a magyar boltok polcaira, hiszen így lehet a munkahelyeket megtartani, a béreket növelni. Ugyanilyen fontos, hogy minél több hazai tulajdonú üzlet vehessen részt a kiskereskedelemben, hiszen a többségük olyan kistelepülésen működik, ahol nem pusztán gazdasági, hanem társadalompolitikai kérdés is, hogy kinyitnak-e reggelente. A megmaradásukhoz biztosítani kell a kereskedelempolitikai eszközöket, de ezt a célt segítheti a Magyar falu program is. Ne feledjük, országszerte hiába van több hazai kézben lévő bolt, mint külföldi hátterű áruház, az előbbiek értékesítési részaránya legfeljebb 47–48 százalék. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a kistelepüléseket kiszolgáló, franchise-hálózatokhoz tartozó vagy önálló kiskereskedelmi vállalkozásokra eleve kisebb forgalom jut. Az a cél, hogy a bevételekből a valódi súlyuknak megfelelő arányban részesüljenek a magyar tulajdonú üzletek.
Sorra dőlnek meg a kiskereskedelmi forgalmi rekordok. A belső fogyasztás a szektor szereplőinek üzleti érdekein túl meddig táplálhatja még érdemben a GDP-növekedést?
Erre közép- és hosszú távon is lehet építeni, a két mutató ugyanis szorosan összefügg. A kiskereskedelem a GDP bő 10 százalékát adja, és hat éve éves átlagban stabilan 5 százalékkal növekszik. Nem volt ez mindig így, a válság alatt és után, 2008 és 2012 között sokkal inkább a csökkenő, legfeljebb stagnáló forgalom volt jellemző. A kiáramló bértömeg növeli a belső fogyasztást, amelynek a 2016-ban megkötött bérmegállapodás is tartós lendületet adott, hiszen a munkáltatók jelentős részénél a minimálbér és a garantált bérminimum törvényben rögzített emelkedését a magasabb fizetési kategóriák is lekövették. Idén októberig 3,2 százalékkal nőtt az élelmiszer-értékesítés, és 8,8 százalékkal a non-food kategória forgalma, ez is azt mutatja, hogy a magyar családok már nemcsak a mindennapi szükségleteikre költenek, hanem – a korábban elhalasztott vásárlásokat pótolva, jelentős megtakarításokkal – tartós fogyasztási cikkekre is. Az élelmiszerköltést jócskán meghaladta az üzemanyag-vásárlás 6,8 százalékos növekedése is, ami arra utal, hogy bár továbbra sem olcsó egy autó fenntartása, a többség már nem kényszerül rá, hogy ezen spóroljon, és egyre többet utazik belföldön.
A teljes interjú a Világgazdaság szerdai számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.