A szerző cikkében a világgazdaságot egy olyan hídhoz hasonlítja, amelynek minden oszlopát egy másik csapat építi. „Ha az egyik bénázik, és az oszlop háromszor leomlik, mielőtt felér, az a többieknek egyre megy. De ha már kész a híd, akkor az elkezd omlani.” A szerző szerint amíg nem dől le az egész, mindenki csak a saját oszlopáért aggódik, pedig inkább a híd egészéhez kellene hozzányúlni.
Az 1929-es helyzet nagyon hasonlít a mostanira. Akkor a makrogazdaságot akarták piaci modellekkel leírni, ma pedig a globális gazdaságot makromodellekkel. Dávid-Barret szerint mindkettő próbálkozás bukáshoz vezetett. „Volna igény a globális közgazdaságra. De se adatunk nincsen, se tudásunk arról, hogy a globális pontosan miben is különbözik egy nagyon nagy makrogazdaságtól.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.